Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huMivel a siker hatására anno Steven Spielberg is leforgatta a maga filmjének második részét, így koncertszervezők úgy gondolták, ők is megrendezik a Dinoszauruszok éjszakájának újabb epizódját. A P. Mobil és az Ős-P. Box mellett egy újabb őslény újjáéledésének örvendezhet a közönség: a program a Prognózis koncertjével kezdődik. Schuster Lóránt a koncertről is beszélt az Origónak adott interjúban.

Schuster Lóránt a P.Mobil elhallgatásáról is beszélt
Origo: Tavaly közel háromezren mentek el az első Dinoszauruszok éjszakájára. Meglepte, hogy ma is ekkora igény van erre a korszakra és ezekre a zenekarokra?
Schuster Lóránt: A P. Mobil családfáján termett a Dinamit és az Ős-P.Box is, tehát gyakorlatilag ez egy vonulat volt a magyar rockzenében. Elnyomott vonulat, mondhatjuk azt is, és a mai napig tart ez a dolog. Nem is az a lényeg, hogy háromezer ember volt, hanem az, ahogy reagáltak a zenére. A régi számokra, az újabbakra, egyáltalán az egészre. Fantasztikus élmény volt. Ilyenkor derül ki, hogy a zenekaroknak van egy másik oldala is, úgy hívják: közönség.
Origo: Ki találta ki a Dinoszauruszok éjszakája elnevezést? Hogyan viszonyul ahhoz, hogy önöket őslényeknek nevezik?
S. L.: Egyrészt az élet találta ki, másrészt most divatos dinoszaurusznak lenni. Molnár Péter ötlete volt, hogy ezt a három zenekart egy kosárba kellene söpörni, és csinálni velük valamit. A dinoszaurusz szerintem pontos meghatározás. Egy dinoszauruszt nem lehet piros szemű nyúlként elkönyvelni. Ezeknek a zenekaroknak óriási lehetőség volt a fellépés, és ha szabad ezt a kifejezést használnom, a P. Mobil szárnyai alatt. Azóta már önálló bulikon is nagyon jó koncerteket adnak. A közönség is szeretettel fogadta a bandákat.

Origo: Idén változik a szereposztás, a Prognózis is fellép. Hogyan sikerült őket újra összehozni?
S.L.: Nagyon sokáig ódzkodtak attól, hogy összeálljanak az eredeti felállásban. Ez is Molnár Péter érdeme, neki sikerült rábeszélnie őket, és gyakorlatilag egy kisebb feltámadást élnek meg.
Origo: Hogy tudtak életben maradni ezek a zenekarok, miközben sok egykori pályatárs eltűnt mellőlük?
S.L.: Nagyon egyszerű a válaszom: azért, amit csinálunk. Pedig a hivatalos média, ezen belül is a kereskedelmi rádiók gyakorlatilag semmilyen hírt nem adnak arról, ha például megjelenik egy lemezünk. Tavaly év végén jelent meg egy teljesen vadonatúj anyagunk angol nyelven. Vajon írtak róla vagy beszéltek róla? Semmit. Pedig hány magyar zenekar ad ki új anyagot angol nyelvű szöveggel? Konkrét példát mondok: a kereskedelmi rádiók egy számunkat tartják repertoáron, egy régi felvételt még Vikidál Gyulával, a Kétforintos dalt. Azt is általában valamikor hajnalban teszik be. Pedig azóta hetvenvalahány kiadványunk jelent meg.
Origo: Ehhez képest a P. Mobil több mint öt évtized után is létezik.
S.L.: A számaink és a közönség miatt. Él a zenekar, a közönségünk tart életben.
Origo: Azt ígérte, különleges P. Mobil-műsor készül október 10-re. Mitől lesz más ez az este?
S.L.: Egyrészt attól, hogy mi mindig alakítunk a műsoron. Nagyon régi dalokat is műsoron tartunk, gyakorlatilag 1973 óta. Érdemes elgondolkodni azon, hogyan működik az, hogy egy zenekar annyit foglalkozik a közönségével, hogy mindig hoz valami újat, valami régit, valami érdekeset, valami mást.
Most például videóklip is készül. A zenekar egyik nagy sikerű száma az Asszonyt akarok, amelyet évtizedeken keresztül játszottunk. Annak idején, amikor írtam, harminc vagy negyven éve, megcsináltam a Férfit akarok változatát is. Most a két számot összefésültük. Tunyogi Péter lánya, Tunyogi Berni énekli a Férfit akarok részt. Benne vannak az akkori időkre jellemző dolgok, de aktualizáljuk is.
Origo: Vannak olyan P. Mobil-dalok, amelyeket egyszerűen nem lehet kihagyni egy koncertről, mert a közönség nem engedné?
S.L.: Elvileg természetesen vannak, de már kiderült, hogy kihagyhatjuk a Kétforintos dalt vagy bármi mást, akkor is jól érzik magukat, mert az egész koncert jó. Sok szám van, amit nagyon szeretnek. Körülbelül száznegyven számot írtam.
Origo: Tunyogi Berni rendszeresen színpadra áll önökkel. Mit érez, amikor Tunyogi Péter lánya az édesapja egykori zenekarával énekel?
S.L.: Nagyon nehéz ez mindannyiunknak. A műsor végén mindig elénekeljük Tunyogi Peti-féle változatban az Újrakezdeném című opust. Csak Berni szemét és az arcát kell nézni, hogy mennyire megérinti. Az édesapja egykori zenekarával énekel egy olyan dalt, amelyet az édesapja is énekelt.
Origo: Három éve az ötvenéves jubileumi koncertjükön csaknem tizenegyezren voltak az Arénában. Ez önmagában is cáfolja azt, hogy a P. Mobil iránt már nincs szélesebb érdeklődés.
S.L.: Gyakorlatilag teljes teltház volt. A koncert nagyon jól sikerült, tetszett a közönségnek. A média nem írhatta azt, hogy kevesen voltak, mert nem voltak kevesen. Azt sem írhatta, hogy rossz volt. Mit csináltak? Nem írtak róla semmit.
Origo: A Prognózis és az Ős-P.Box társaságában ez egyfajta rocktörténeti találkozó is lesz. Van még rivalizálás a zenekarok között?
S.L.: Annyiban biztosan, hogy mindenki a lehető legjobb koncertet akarja megcsinálni.
Origo: Mi volt nehezebb? Annak idején létrehozni a P. Mobilt, vagy több mint öt évtizeden keresztül életben tartani?
S.L.: Az utóbbi. Szentesi Zöldi Laci idézte tőlem nemrég egy beszélgetésben, hogy azt kell csinálni, amit a P. Mobil: „Ha a zászlóvivő elesik, akkor mindig jön valaki más, aki felemeli, és fut vele tovább.” Ezt kell csinálni a politikában, a kulturális életben és mindenhol máshol is.
Origo: Rengeteg zenész fordult meg a P. Mobilban, a zenekar mégis megőrizte az identitását. A dalok tartják össze, vagy az a szemlélet, amelyet ön képvisel?
S.L.: Egyrészt a zenék, de mindenki hozzáteszi a maga életét, a maga zenei világát. Mindent ki lehet próbálni, mindent meg lehet csinálni. Legfeljebb, ha nem sikerül, újra neki kell futni, vagy hagyni kell a fenébe. A P. Mobilban az összes itt játszó zenész hozzátett valamit. Más kérdés, hogy amíg pozitívan dolgoztak, addig itt voltak, amikor pedig ez már nem működött, sajnos elváltak az útjaink.
Origo: A hetvenes-nyolcvanas évek magyar rockja vadabb, őszintébb és veszélyesebb világ volt a mainál?
S.L.: Más volt. Ma, ha valaki ki akar adni egy lemezt, bemegy egy stúdióba, valaki fölgitározza hozzá a zenét, felveszik, az emberek pedig özönlenek a koncertjére jó sok pénzért. Zeneileg és egyébként is számomra ezek sokszor értékelhetetlenek. Viszont nem is fognak ötven-ötvenöt évet lehúzni a szakmában, mert nincs miből építkezniük, nincs miért, nincs kinek. Ma esetleg az a „veszély”, hogy az emberek elgondolkodnak azokon a szövegeken, amelyeket írok. De nagyon szűk az a réteg, amelyik tudja, miről szól egy utalás vagy egy bizonyos gondolat.
Origo: Mondana erre példát?
S.L.: Van egy számunk, a Gyöngyök és disznók. Úgy indul, hogy: „Lopják a mézet a darazsak, / A paripák várják a parazsat / Adj nekik, de figyeld a szamarat.” Az emberek többségének, főleg a fiataloknak ez már eleve egy rejtvény. Tudni kell, miért kell a paripákat parázzsal etetni, hogy a szorgos méhek, amíg gyűjtik a mézet, a darazsak mindent ellopnak, vagy hogy a szamár az egyik legokosabb állat. Ha nem tudják, akkor elmondom, vagy leírjuk.
Origo: Ezért készül a dalszövegeit összegyűjtő könyv is?
S.L.: Igen. Most van az utolsó fázisban egy négyszáz oldalas könyv, amelynek Sok a szöveg a címe. Az általam írt összes szöveg benne van, a számok keletkezésével és történetével együtt. Egy fiatalember, Andrássy „Bogyó” Bálint csinálja. Most megy a nyomdába.
Origo: A P. Mobil történetéhez hozzátartozik a kultúrpolitika, a tiltás és az is, milyen nehéz volt lemezt kiadni. Több mint ötven év távlatából maradt önben harag emiatt?
S.L.: Rossz érzés van bennem. A rádióknak az a mániája, hogy háromszáz számmal le lehet fedni a közönséget, mintha az emberek nem emlékeznének rá, mi szólt egy órája. Végtelenül lenézik a közönséget. És ne gondolja, hogy ez csak a P. Mobil problémája. A Rolling Stonestól is ugyanazt az egy-két számot játsszák. Nem volna nekem bajom azzal, hogy állandóan a Gedeon bácsit adják, csak legyen más is. A rockzenében is vannak nagyon jól fogyasztható, nagyon jól hallgatható nóták, ehhez azonban ismerni kellene a zenéket. A legnagyobb bánatom, ami valószínűleg elkísér a sírig, hogy azt, amit ez a zenekar képvisel, pontosan ezek miatt nem sikerült eljuttatnunk a nagyközönséghez.
Origo: Közben vannak dalok, amelyek a hivatalos nyilvánosság nélkül is évtizedek óta élnek.
S.L.: Igen. Pár hónappal ezelőtt Délvidéken felújították a zentai hidat. Le volt zárva, nem lehetett bemenni, de valaki bemászott a kordonon, és fölfestette a Honfoglalás kezdősorait a hídra. Ismeri? „ Azok a hegyek még ma is állnak,/ Azok a folyók még ma is futnak,/ Az a csillag még ma is mutatja az utat,/ Az a nép még ma is él.” Hány zenekarnak vannak ilyen emlékei?
Az emberek őrzik magukban ezeket a dalokat, fontosak nekik. Trianon-emlékművet építenek a kertjükben a mi négy sorunkkal, mások virágot tesznek rá, amikor emlékezni akarnak. Elgondolkodtató, hogy 1978-ban csináltuk a Honfoglalást, és most is ugyanolyan erővel él.
De egyetlen rádiónak vagy televíziónak sem jut eszébe, hogy augusztus 20-án ezt le kellene játszani.
Origo: Lát ma olyan fiatal magyar rockzenekart, amelyben megvan valami abból, ami annak idején a P. Mobilt életre hívta?
S.L.: Nagyon sokan vannak. Nem lehet tudni, mikor bukkan elő egy olyan csapat, amelyben van elég tehetség, kitartás és minden más, ami ehhez kell.
Origo: Öt évtized után mit üzen azoknak, akik októberben ismét ott lesznek a Dinoszauruszok éjszakája koncerten?
S.L.: Csak annyit, hogy a gépház nem alszik. A gépház én vagyok. Most is készülnek az anyagok, az új zenék, kiadványok, könyvek folyamatosan. Nagyon jó munkatársaim vannak, örök szeretet és hála nekik és a közönségnek, hogy lehetővé teszik, hogy létezzünk, és elmondhassuk azt, amit akarunk.
