Fatboy Slim megcsinálta a Volt buliját

Norman Cook vagyis Fatboy Slim Volt 2015
Norman Cook vagyis Fatboy Slim
Vágólapra másolva!
A Volt fesztivál negyedik napja kiköszörülte a csorbát, némiképp gyógyította a David Guetta ütötte sebet, akadt többé-kevésbé frissnek nevezhető előadó és jött Fatboy Slim, aki az utolsó napra nem maszatolással készült.
Vágólapra másolva!

Megtalálni a hangját

John Newman éppen beleéli magát Fotó: Bielik István - Origo

A Volt fesztivál utolsó napjára két nagyobb külföldi előadót sikerült elcsábítani. John Newman 2012-ben egy Rudimental-dallal lett ismert, amit egy évvel később sikerült megtoldania a Love Me Again című számmal. Ez az év egyik legnagyobb slágere lett, Newmanból pedig már komolyabban vehető előadó.

Egy-két éve volt a menedzserének, hogy olyan énekest faragjon belőle, aki méltó a fesztiválok nagyszínpadaira, ami csak részben sikerült neki.

A nagyszínpad előtt ugyan kevesebben álltak, mint a korábban szemben játszó Ákos koncertjén, ahhoz képest viszont, hogy csak pár slágert tudott eddig felmutatni, kifejezetten sokan. Először a háttérénekesek jelentek meg a színpadon, aztán a zenészek, kiderült, hogy mindannyian egyenruhában vannak, végül egy pódium tetején megjelent John Newman is, aki a ruhájával, a frizurájával, általában a megjelenésével a Grease és Michael Jackson metszetét adta.

A Calvin Harrisszel közös Blame-mel kezdtek, Newman villantott néhány figurát a tánctudásából is, ami szintén Jacksont idézte, úgyhogy adott volt a sikongatás. Ahogy haladt a koncert, úgy lettek aztán egyre többen. Akik eredetileg csak egy pillanatra álltak meg tétován nézelődni, azok is itt ragadtak, úgyhogy a vége felé nagyjából sikerült visszahoznia azt az embermennyiséget, ami előtte Ákosnak megadatott.

A Love Me Againt sokan énekelték a közönségből Fotó: Bielik István - Origo

Newman soulos, rockos zenéje tök ártalmat, ő maga pedig nagyon közvetlennek és lelkesnek tűnik.

Mintha azt a rém egyszerű üzenetet sugallná, hogy örüljünk az apró dolgoknak is az életben.

Az amerikai filmek idealizált kertvárosát idézte meg. Az ember kilép a háza ajtaján, ahogy oldalra fordul rögtön átinteget neki mosolyogva a kertjét locsolgató szomszéd, amikor pedig munkába indul, megállnak az autók, ha lelép a járdáról és így tovább.

Csakhogy Newman, mondjuk a szintén Volton fellépő Bastille-jel ellentétben, egyáltalán nincs még kész. A habkönnyű koncertjének kicsit talán röhejes szépséghibája az volt, hogy még mindig nincs elég száma ahhoz, hogy végigcsináljon egy egyórás műsort.

A dalok között annyit állt a fellépés, egy-két részt olyan érthetetlenül hosszúra nyújtottak, hogy másra nem tudtunk gondolni, minthogy így próbálják meg lopni az időt.

Visszatérés a múltba

Az este másik fellépője Fatboy Slim volt, akinek a szigetes koncertje semmi másból nem állt, minthogy végigment azon a számlistán, amit előzetesen összeállított egy lejátszóban. Ehhez képest Norman Cook most nagyon összeszedte magát, és bemutatta például, hogy még mindig oda tud csapni, ha akar. Még arra is futotta az erejéből, hogy tíz percre megszerettesse egy rakás emberrel a Samba de Janeirót.

Fatboy Slim fogadja az éljenzést Fotó: Bielik István - Origo

Amikor az Eat, Sleep, Rave, Repeattel elkezdődött a buli, senki nem gondolhatta, hogy húsz perccel később már a Bellini-szám dobolós, fütyülős alapjára fog mindenki ugrálni - így leírva persze különösen borzalmasan hangzik. A csúcspont azonban még messzebb volt, mert amikor Cook időnként berakta a fúvós részt, a végét mindig levágta, és rendületlenül robogott tovább. Nem a legelegánsabb módja a közönség hergelésének, de hatásos.

A fellépés első percétől fogva úgy ugráltak az emberek, amihez hasonlót én ezen a fesztiválon még nem láttam. Mindenki felcsapta a napszemüvegét is, amit addig gondosan a hajában tartott. Aztán Cook kábé fél óra után hagyta kifutni az agyzsibbasztó refrént - kicsit betorzítva ugyan -, és hirtelen

annyi energia szabadult fel, amiből Sopron teljes áramellátását meg lehetett volna oldani.

Norman Cook megtette azt a szívességet is, amit Davig Guetta soha nem fog, azaz, hogy nemcsak összevissza pakolgatta a számokat, hanem a kivágott részeket új környezetbe ágyazta, ahol persze tök másként szóltak. Az egyik legjobb dobása az volt, amikor Marvin Gaye I Heard It Through The Grapevine énekét húzta rá nagyon mély, nagyon sötét és tompa basszusokra. Olyan feszült lett a végeredmény, hogy az embert a hideg rázta.

Norman Cook bedurrantja a bulikát Fotó: Bielik István - Origo

A legnagyobb Fatboy Slim-számok a végéig csak elvétve szólaltak meg, Cook akkor vágta be őket egy-egy pillanatra, amikor a kőkemény veretésből egy kicsit vissza akarta hozni az embereket. A végén aztán a Born Slippy alapjára előkerült a Right Here, Right Now, a Rolling Stones kissé megcsavart Satisfactionjére pedig felkerült a Praise You énektémája.

Voltak persze lángnyelvek is, konfetti hullott az égből, felvillantak a zöld lézerek is, úgyhogy mindenki elégedett lehetett.