Úgy hallgasd a zenét, mint a madarakat

Christoph Poppen, Dirigent und Geiger / 22.09.2007 / Congresshalle Saarbruecken

A Concerto Budapest két olyan vendégművészt hívott meg március 9-i koncertjükre, akik a való életben is egy párt alkotnak. Ennek ellenére Juliane Banse és Christoph Poppen nem teheti meg gyakran, hogy együtt lépjenek fel. A hegedűs-karmester nevére hegedűsként a Morimur című ECM-lemezről emlékezhetünk, de öt éven keresztül az ARD Versenynek is ő volt a művészeti vezetője, ma pedig többnyire német zenekarok élén láthatjuk-hallhatjuk. Schubertről és Mahlerről, versenyekről és kortársakról kérdeztük e-mailben Christoph Poppent.

Schubertet és Mahlert fog vezényelni budapesti koncertjén a Concerto Budapest élén. Milyen koncepció mentén alakította ki a programot éppen ezzel a két zeneszerzővel a középpontban?

Úgy gondolom, Mahlerre nagyon nagy hatást gyakorolt Schubert zenéje, és különösen az emberi hanghoz fűződő szoros kötődésben mindkét szerző osztozik. Valamint Mahler is foglalkozott Schubert-hangszereléssel – például a d-moll vonósnégyes, a Halál és a lányka zenekarra való átültetésével. A Negyedik szimfónia szinte teljesen kamarazene-szerű megközelítése néhány ponton olyan, mintha Schubert világának továbbgondolása lenne.

Juliane Banse és Christoph Poppen nem teheti meg gyakran, hogy együtt lépjen fel Forrás: Stefan Nimmesgern

A legnépszerűbb Schubert-dalok közül hallunk majd néhányat különböző hangszerelésekben. Hogyan tudná megfogalmazni a Berlioz- Reger- és Britten-átiratok közötti különbségeket?

Mindegyik teljesen más, továbbá mindegyik más típusú dalt választott: Berlioz tipikusan szélesen áradó és ragyogó hangszerelési stílusát használja a zenetörténet egyik legdrámaibb dalában, az Erlkönigben, Reger egy könnyed, bár erősen kürt központú hangzással ér el valamiféle lassú és érett atmoszférát, Britten pedig különböző effektekkel él, mint amilyen a sul ponticello vagy a tremolo játék. Véleményem szerint izgalmas kombinációja lesz ez három különböző megközelítésnek.

Először dolgozik együtt a Concerto Budapesttel? Megosztana néhány gondolatot vagy emléket a zenekarral, valamint Keller Andrással kapcsolatban?

Először lépek fel velük és már nagyon várom. Andrást évek óta ismerem és nagyszerű művésznek tartom – még azokból az időkből, amikor teljesen a kvartettjeinknek éltünk.

A vezénylés mellett hegedűművészként, kamarazenészként és tanárként is ismert. Hogyan tudja mindezt összeegyeztetni?

Igen, nagyon kiváltságosnak érzem magam, hogy ilyen sokféle zenei tevékenységet űzhettem már. De sosem csinálom mindezt egyszerre. Már évek óta a vezénylés lett a fő profilom, és csak nagyon ritkán játszom. A tanítást sohasem hagytam abba, de csak nagyon kevés növendékre fókuszálok.

A zene olyan sok energiát és egészséges fókuszt adott nekem, mint semmi más Forrás: Klaus Rudolph

2000 és 2005 között ön volt az ARD Nemzetközi Zenei Verseny művészeti igazgatója. A legtöbb művész nem szereti a versenyeket, hiszen a zenét nem igazán lehet objektíven elbírálni. Ahogyan Bartók is mondta: a verseny a lovaknak való. Mit gondol erről?

Egyetértek, és valójában ez a megközelítés volt az, ami arra késztetett, hogy másképp nézzek rá erre a versenyre. Úgy tekintettem rá, mint egy nagy fesztiválra csodálatos fiatal művészekkel: kortárs szerzők ősbemutatóit tartottuk, karmester nélküli kamarazenekarral játszattuk a fiatalokat, meghívtuk őket kamarazenélni a szóló darabjuk eljátszása után. Persze egy zenei verseny sosem lehet igazán igazságos mindenkivel, hiszen nincsenek objektív eszközök.

Hegedűsként 2000-ben rögzítette híres lemezét a Hilliard Együttessel Morimur címmel, amelyen Bach d-moll Partitáját játssza. Mit gondol Helga Thoene zenetörténész elméletéről, mely szerint ez a darab korálokon alapszik? Milyen volt a közös munka vele és a Hilliarddal?

Ebből a projektből profitáltam a legtöbbet életemben: a zene olyan sok energiát és egészséges fókuszt adott nekem, mint semmi más. Helge Thoene kutatása biztosan tartalmaz néhány spekulációt, de hiszem, hogy Bach sokkal tudatosabb volt kottáinak különböző rétegeivel kapcsolatban, mint amennyire azt mi el tudjuk egyáltalán képzelni. Az ő agya egyáltalán nem úgy működött, mint bárkinek a világban.

Ha képes vagy jól játszani Kurtágot, jobban fogsz Beethovent is Forrás: Origo

Ön a kortárs zenének is elkötelezett előadója, olyan szerzők műveit játszotta vagy dirigálta már, mint Karl Amadeus Hartmann, Giacinto Scelsi és Sofia Gubaidulina. Az esetek többségében a kortárs zenét játszó muzsikusok specialisták és nem játszanak (túl sok) más, korábbi klasszikus darabokat. Egyfajta misszió kortársakat játszani? Specialistának kell lenni hozzá?

Nem hiszek a zenében a specializálódásban és nagyon sokat tanultam a kortárs zenéből a „régiekről” és fordítva. Úgy gondolom, hogy egy művész, aki jól érti és játssza Mozart zenéjét, jobb előadója lesz Webern vagy Scelsi műveinek is... És ha képes vagy jól játszani Kurtágot, jobban fogsz Beethovent is.

Magyarországon még mindig mindössze egy kisebb közösség jár el kortárs koncertekre. Mit ajánlana azoknak, akik szeretnének megismerkedni a kortársakkal? Hogyan kell hallgatni és megérteni ezeket a zenéket?

Van egy szép Webern-idézet, miszerint ő arra kéri a közönséget, hogy csak fogadja be a zenét anélkül, hogy megpróbálná analizálni, és hallgassa úgy, ahogyan a természet hangjait: a madarakat, a szél zúgását, a faágak reccsenését... Véleményem szerint ez egy jó megközelítés. Mindig úgy találtam, hogy azok az emberek, akik számára nem annyira ismerős a klasszikus zene, sokkal nyitottabbak a kortársakra, akik pedig a „régi” zenében képzettebbek, mindig ugyanazt próbálják keresni. Minden kornak megvan a maga kortárs zenéje, a történelem nem áll meg.

Juliane Banse a való életben is partnere, nem csak a zenélésben. Feltételezem, már egy pillantásból is megértik egymást. Milyen egy muzsikus pár élete nagyjából negyben kilométerre Münchentől?

Nagyon szerencsések vagyunk egymással. Három gyerekkel együtt élni és annyit utazni, amennyit mi, azt jelenti, nincs túl sok időnk arra, hogy zenéről beszélgessünk. De igen, nagyon hasonló ízlésünk van, vagyis minden alkalom, amikor együtt lépünk fel, nagyon élvezetes – és eddig még sosem volt problémánk a pódiumon. Nagyon várom már a Julianéval közös koncertet Budapesten!