Fények kísérik, ahogy Szabó Sipos Máté a Kodály Kórust vezényli a Müpában

2016.12.09. 18:04

A Müpa Felfedezések című sorozatában Debrecen zenei együttesei lépnek fel december 11-én. A Kodály Filharmonikusok és a Csicseri és Borsó hangszerismertető gyerekkoncertet tart, ahol az is kiderül, melyik hangszer alkalmas a medve, a ló, a béka vagy a vidra hangjának utánzására. A Kodály Filharmonikusok aztán Vásáry Tamás vezényletével Kodálytól a Marosszéki táncok-at, illetve Elgar és Sibelius versenyműveit játsszák. A Kodály Kórus pedig, Szabó Sipos Máté vezetésével, a születő, az éltető, az elhaló, az örök fényt jeleníti meg: rendhagyó koncertet adnak, ahol a reneszánsz és kortárs műveket különleges fényinstalláció kíséri. Szabó Sipos Mátéval erről beszélgettünk.  

Szabó Sipos MátéForrás: Müpa

Vasárnapi műsoruk leírásában szerepel, hogy a kórus énekét koncertspecifikus fényinstalláció kíséri majd. A karmester munkáját ez mennyiben befolyásolja?

A fény és a zene találkozásánál ez alkalommal a zenére komponálódik majd a fény, így nekem elsősorban a zenével kell foglalkoznom, és a fényanimátornak, jelen esetben a Kiégő Izzók csapatának feladata lesz az összhangra koncentrálni. Szerencsére bizonyos hangzóanyagokat előzetesen is tudtam nekik adni, tehát ismerik a zenét, és arra komponáltak egy installációt. Persze ez előadás közben is alakul: az animátor VJ folyamatosan igazítja majd a fényt az elhangzó zenéhez.

Az is fontos szempont, hogy ezen a koncerten nincsenek szünetek. Az egész egy egybefüggő gondolat, amit nem szakít meg taps vagy konferálás. Szövegek elhangoznak ugyan benne, de ezek a mondatok, szépirodalmi idézetek, illetve az elhangzó művek szövegének részletei az előadás szerves részeként segítik hozzá a hallgatót a zene átéléséhez. 

Önök választották a repertoárjukból ezt a produkciót, vagy eleve erre szólt a Müpa felkérése?

Ez a koncert most készült, december 13-án Debrecenben is fogjuk játszani. Rendkívül szerencsés egybeesés, hogy ezen a hétvégén a Müpában is képviselteti magát Debrecen: erre az alkalomra mi ajánlottuk a koncertet, mintegy a debreceni előadás előpremierjeként. Nagyon örülünk, hogy több helyen is bemutathatjuk ezt a produkciót, hiszen egy igazán különleges koncertről van szó: nem sokan csinálnak olyat, hogy a cappella, ráadásul szakrális művek, egy VJ által animált fényinstallációval együtt szólalnak meg. 

Manapság, amikor egyszerre annyi és sokszor fölösleges inger ér minket, próbára téve érzékszerveinket, kifejezetten fontosnak tartom, hogy a művészi élmény erősítésére is fel kell használni érzékszerveink kitágult igényét. A különböző művészeti ágak fúziója egy jól megválasztott tematika segítségével sokkal erősebben tud átadni gondolatokat, ezzel megszólítva azokat is, akik eddig talán kevésbé voltak fogékonyak egy-egy műfaj iránt. Gyakran mondják nálunk, hogy a cappella koncertekre sokkal nehezebb közönséget találni. Úgy tűnik, ezzel az ötletünkkel sikerült a közönség érdeklődését felkeltenünk, ugyanis a több száz fős Pásti utcai zsinagóga, ahol Debrecenben játsszuk majd a koncertet, már megtelt, és továbbra is sorban állnak jegyekért. Ezért lehet, hogy még egy koncertet kell tartanunk. Reméljük, Budapesten is sikere lesz a produkciónak. 

A koncert ismertetőjében az is szerepel, hogy Ligeti „híresen nehéz” Lux Aeterna című műve is szerepel a műsorukban. Mitől „híresen nehéz” ez a mű? 

Ligeti György darabjai eleve nem egyszerűek, de ez a darab több szempontból is nehéz. Egyrészt énektechnikailag, mert nagyon széles a szólamok hangterjedelme, tehát nagyon magas és nagyon mély hangokat is kell énekelni. Minden szólam a határait feszegeti, ráadásul mindezt éteri pianókban, gyakran végtelenül hosszan kitartott hangokon. A magas H és a basszus nagy D-je pianóban nem egyszerű feladat. 

A másik nehézséget a darab ritmikai szerkezete jelenti. A lassú alaplüktetésben a 16 szólam bizonyos szólampárjai kvartolás, mások sextolás, megint mások kvintolás keretben mozognak, tehát nincs más igazodási pont, csupán mindenkinek a saját belső lüktetése. Mindenki csak magára figyelhet, miközben a társa teljesen más ritmikai keretben énekel. Ráadásul mi minden szólamot két emberre bíztunk, így azoknak egymással is szinkronban kell lenniük. A puha, finom belső mozgásokkal építkező darab előadása közben az énekes folyamatosan számol is. Tehát a koncentrációt nem lehet sehol sem pihentetni. 

A harmadik nehézség a harmóniai szerkezet megvalósítása, azaz a tökéletes intonáció, amivel az egymásba alakuló és újraépülő akkordfüzérek megszólaltathatóak. Pontos, temperált hangközöket kell énekelni, nagyon kititrált arányban, hogy tiszta legyen a hangzás. Ha a figyelem csak egyszer is lanyhul, nagyon könnyedén elcsúszhat az egész darab.  És az a cappella műfajban nincs külső segítség. Hát, ezért nehéz ez az amúgy csodás darab. 

Nem véletlen, hogy nem sokan vállalkoznak az eléneklésére. Mindennap örömmel szembesülök azzal, hogy a debreceni Kodály Kórus az ország egyik legjobb kórusa, de még most, az utolsó napokban is rengeteget dolgozunk a produkción. Szerepel még olyan mű az estünkön, amely komoly hangi terhelést jelent, „hanggyilkos” darabnak számít. Matsushita Ko O lux beata Trinitas című műve egy pergő, motorikus, remek darab, de nagyon „hanggyilkos”, ezért egy oktávval mélyebben kell gyakorolni, mert naponta csak egyszer lehet az írott magasságban elénekelni. 

2000 és 2003 között ön vezette a Kodály Kórust, majd 2016 januárjában visszatért vezető karnagyként. Azóta tudatosan keresik a kórussal a mostanihoz hasonló kihívásokat, a különleges, nagy koncentrációt igénylő darabokat, a szokatlan, izgalmas megoldásokat? 

Manapság számottevően megváltozott a világban az a cappella megítélése. Amellett, hogy nagyon sok remek kórus létezik világszerte, teljesen megváltozott a koncertek repertoárja is, és mostanra egy jó a cappella kórus koncertje egy jó értelemben vett valódi színpadi produkció, nem egy szimpla hangverseny, hanem valamilyen módon egy egységes performansz is. Ma már elvárja a közönség, hogy többet kapjon, mint pusztán darabok egymásutánját. Ez persze nem azt jelenti, hogy billegni és táncolni kell a színpadon – sajnos sok rossz példánál ebben merül ki a fantázia –, hanem azt, hogy valamilyen tematikára fölfűzve válogatunk össze egy műsort, más megvilágításba hozva, összekapcsolva ezzel különböző stílusokat. Huszadik századi darabok könnyedén megférhetnek a reneszánsszal, ha érthető kapocs köti össze őket. Ezzel fogyaszthatóvá válnak még a nehezebben megközelíthető darabok is. 

 

A debreceni Kodály KórusForrás: Müpa

A müpabeli koncerten is hallhatja majd a közönség, ahogy egy Byrd- vagy Tallis-darab után megszólal egy-egy ugyanarra a szövegre írt huszadik századi kompozíció is, vagy Ligeti Lux Aeterná-ja jól megfér egy gregorián dallam mellett. Az ilyen összeállítások sokat segítenek a kortárs zene népszerűsítésében is,  amiben a kórusok bizonyos értelemben előrébb járnak a zenekarokkal szemben. A kortárs zenét jól adagolva, jól vegyítve más darabokkal nagyon vonzóvá lehet tenni. Sokszor előfordult, hogy azt mondták: Ez is kortárs zene volt? Pedig tetszett!”  Lehet, hogy amúgy be se jött volna a közönség, ha csak Ligetit lát a programban. Ilyen módon tehát, csupán a műsorszerkesztéssel becsempészhetünk a koncertekre olyan darabokat, amelyeket szívesen éneklünk, de önmagukban talán nem lelnének elég közönségsikerre. 

A Kodály Kórus profiljához eredendően hozzátartozik, hogy olyan nehézségű darabokat tud elénekelni, amelyeket más nem tud.  Az pedig, hogy összekapcsoljuk a kórusmuzsikát vagy a szimfonikus irodalmat egyéb művészeti ágakkal, nem egyedülálló jelenség. Ma egy színházi prózai darab is gyakran teli van zenével, filmvetítéssel, tánccal, fényhatásokkal. A díszletek gyakran képzőművészeti alkotások vagy LED-falon megjelenő animációk. Ezt a fantáziagazdagságot szeretnénk a kóruselőadásokba is bevinni.

Egy tavaszi koncertünknek például az Énekek éneke lesz a témája. Ennek az irodalma óriási, tehát mindenféle stílusból tudunk az Énekek éneke szövegére darabokat válogatni. De megszólalnak majd irodalmi részletek, amelyeket ez a téma ihletett, és az eredeti szövegek is többféle fordításban, amelyek nagyon szépen simulnak ezekhez a művekhez. Szívesen gondolkodom hasonló megoldásokon, szeretem az ilyen jellegű párosításokat. Meggyőződésem, hogy minden javára válik a produkciónak, ami gazdagítja és elmélyíti a közölni kívánt gondolatokat. 

A Müpa vasárnapi rendezvényének célja a debreceni zenei együttesek bemutatása. Már esett szó a Kodály Kórus kvalitásairól: mit tekint még legfőbb erősségeiknek? Mennyit változott az énekkar 2003 és 2016 között? 

Ez már akkor is egy nagyon erős társaság volt, amikor 2003-ban elmentem Debrecenből. A Kodály Kórus hagyományai mindig biztos alapot adtak arra, hogy tudjuk: valóban válogatott muzsikusokból áll az énekkar.  A budapesti társegyüttesek vagy társintézmények legjobb tagjai közül is sokan énekeltek valaha a Kodály Kórusban. Megvan ennek az árnyoldala is: ez a debreceni, valóban magas színvonalat képviselő együttes folyamatosan küzd azzal, hogy nagyon nehéz utánpótlást találni, hiszen az ilyen szintű énekesek olyan helyre igyekeznek inkább, ahol az anyagi megbecsültség is jobb.

Ettől függetlenül az együttest csaknem 14 év után ugyanolyan, ha nem jobb színvonalon kaptam vissza, hiszen az eddigi karnagyok működése sokban még emelte a színvonalat. A tagok viszont szinte ugyanazok, legfeljebb picit megnőtt az átlagéletkor. Jó lenne több új énekessel frissíteni, segíteni a változatlanul kiváló, de előbb-utóbb megfáradó hangokat. Ám zeneileg még mindig az egyik legflexibilisebb és legképzettebb társaságról van szó Magyarországon. A nagyromantika előtti korszak zenei irodalmában, Schubertig bezárólag a barokk, klasszikus és a korai romantikus művek előadásában a Kodály Kórus elsőrendű. De emellett rendkívül erős a kortárs repertoárunk is, hiszen évek hosszú sora óta éneklünk ősbemutatókat: ez a másik fő profilunk. A műsoraink továbbfejlesztésénél is ebben a két vonulatban gondolkodom, éppen ezért nagyszerű, hogy az O lux című koncerten éppen a régizene és a kortárs zene harmonizál egy adott tematikán belül.