André Rieu: Nem azért járom a világot, hogy térítsek

Vágólapra másolva!

2017. június 16-án az Arénában ad koncertet a keringőkirály, André Rieu a zenekarával, a fennállása harmincadik évfordulóját ünneplő Johann Strauss Zenekarral. A jubileum alkalmából méltó ünneplést ígérnek a szervezők - pedig a világ legnagyobb magánzenekara egyébként is látványos és szórakoztató előadásairól híres. André Rieu nemcsak a világ legsikeresebb hegedűművészének számít, hanem a valaha élt összes klasszikus zenész közt is ő büszkélkedhet a legtöbb eladással: 40 milliónál is több albuma és DVD-je kelt el, évente 600 ezren látják a fellépéseit - ráadásul olyan toplistákra kerül fel, ahol rajta kívül csak a legnépszerűbb popsztárok szerepelnek. Az Origónak telefonon nyilatkozott a jelenleg is turnézó művész.

Verasztó Annamária

Vágólapra másolva!

André Rieu

Ön zenészcsaládba született: édesapja elismert karmester és a Lipcsei Opera igazgatója volt. Mi az, ami a klasszikus zenei nevelésből hatással van az ön felfogására, és milyen szabályokat írt tudatosan felül, hogy az az előadó lehessen, akit ma ismerünk?

Mindez nagyon egyszerű: az egyetlen, amit igazán szem előtt tartok, hogy mindig szívből játsszam a zenét. Ha megnézek egy úgynevezett „klasszikus" zenekart, nem tudom megállapítani, hogy vajon mindenki teljes szívéből játszik-e.

Előfordul, hogy egy-egy zenész olyan arccal ül ott, mintha már nem is élne.

Pontosan ez az, amit én szeretnék távolról is elkerülni. Jelen akarok lenni, teljes szívemmel. Amikor játszom - ebből a szempontból mindegy is, hogy mit – a szívemet, az összes létező intuíciómat, figyelmemet és érzésemet beleadom a zenébe.

Szívet és érzéseket említett – néhány művész a hangszeréhez fűződő viszonyát is úgy írja le, mint egyfajta szerelmet. Ön hogyan jellemezné a hegedűjével való kapcsolatát?

Hatalmas boldogság számomra, hogy zenész lehetek, és nagyon boldog vagyok, hogy olyan gyönyörű hangszeren játszhatok, mint a hegedű. De szemben másokkal, ez esetben nem mennék ilyen messzire, és földhözragadtabban fogalmaznék.

Én nem a hegedűmbe vagyok szerelmes, hanem a feleségembe!

(nevet) Hazudnék, ha mást mondanék. Ettől függetlenül a hegedű egy fantasztikus hangszer, és azt viszont túlzás nélkül mondhatom: nagyon szeretek zenélni.

André Rieu Londonban Forrás: Marcel van Hoorn

Az ön hangszere egy 1732-es Stradivari. Hogyan tudná elmagyarázni egy laikusnak, mitől különleges egy Stradivari hegedűn játszani?

Egy Stradivari hegedű különösen értékes hangszer, már csak a presztízse miatt is különleges játszani rajta. De én játszom más gyártmányú hangszeren is, és olyankor is ugyanannyira örülök, hogy hegedülhetek. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy számomra maga a hangszer egy munkaeszköz, és sokkal inkább a zenébe vagyok szerelmes, amit így megszólaltathatok.

Jelenlegi turnéjukkal a Johann Strauss Zenekar fennállásának 30. évfordulóját ünneplik. Hogyan tudták ennyi időn keresztül mindig megőrizni az összhangot a zenekarban, és közben időről időre meg is újulni?

Ha szívből játszik az ember, akkor ez is nagyon egyszerű.

Abból ugyanis logikusan következik, hogy az ember 100 százalékig jelen legyen. Akkor pedig nem fenyeget az a veszély, hogy ez bárki számára rutinszerűvé váljon. Minden alkalom más és új.

Lehár Ferenc művei elmaradhatatlanok a repertoárjukról. Miért áll ennyire közel önhöz Lehár zenéje?

A zenekaromat azért neveztem el Johann Straussról, mert nagyon szeretek Strauss-keringőket játszani. De őszintén meg kell mondanom, hogy Lehár Ferenc zenéjének hangulatában sokkal több a melegség, sokkal több szív van benne, mint Strauss muzsikájában. És ezt most nem azért mondom, mert éppen a magyar sajtóban nyilatkozom, hanem azért, mert ez így igaz!

André Rieu Bangkokban Forrás: Marcel van Hoorn

Közelgő budapesti koncertjük ajánlójában az szerepel, hogy a jubileum miatt nagyszabású ünneplés várható. Ez miben nyilvánul meg? Az önök koncertjei egyébként is látványosak - hogyan lehet ezt az évforduló miatt tovább fokozni?

Valóban, az évfordulótól függetlenül minden egyes koncertünkre úgy tekintünk, mint egy ünnepre. Minden alkalommal örülök, hogy színpadon állhatok a zenekarommal. Olyan öröm, hogy összegyűlünk zenélni, hogy tulajdonképpen minden koncert egy nagy buli.

Aki eljön a koncertre, az mosolyogva megy majd haza – nekem ez a célom.

Célja az is, hogy olyanok is elmenjenek a koncertre, akik egyébként nem hallgatnak rendszeresen komolyzenét?

Nem, ez egyáltalán nem célom, mert ez azt jelentené, hogy én úgy járom a világot, mint valamiféle pap, aki téríteni akar. Mi mindenkit szeretettel várunk, aki el szeretne jönni a koncertjeinkre. Én pedig minden alkalommal azzal a szándékkal megyek fel a színpadra, és

azért utazom folyamatosan mindenfelé a világban, hogy boldoggá tegyem az embereket.

A keringőkirályként emlegetett André Rieu folyamatosan járja a világot - ez a fotó Bangkok egyik utcájában készült. Forrás: Marcel van Hoorn

Jelenleg is éppen turnézik – már elindult a koncertsorozat, amelynek keretében Budapestre is visszatérnek.

A Johann Strauss Zenekarral már 30 éve állok a színpadon, de előtte számos más zenekarral is felléptem. El sem tudom képzelni másképpen az életemet. Ez pedig nem volna lehetséges, ha nem élvezném, amit csinálok. Ebből merítem az energiát, hogy folytatni tudjam ezt a munkát.

Most éppen Németországot járjuk, itt adunk koncerteket. Minden este egy örömteli élmény, és bevallom, sok finom vörösborra van szükség egy-egy koncert után, hogy egy kicsit meg tudjunk nyugodni, ki tudjunk kapcsolódni.

Akkora energialöketet adnak ugyanis ezek az alkalmak, hogy fantasztikus!

Nem is csak remélem, hanem egyenesen biztos vagyok abban, hogy ez Budapesten is ugyanígy fog történni.