Én az emberi viszonylatok krónikása vagyok

2015.06.05. 11:25

Még nem volt húszéves, amikor a kor legnagyobb írói zengtek róla dicshimnuszokat. Később a posztmodernek nem fogadták be, és volt kritikus, aki írói mivoltát is kétségbe vonta. Ő a legsikeresebb, legnagyobb példányszámban megjelenő magyar író. A The New York Times azt írta, bárcsak több könyv is megjelenne tőle angolul. Vámos Miklóssal beszélgettünk az irodalmi élet furcsaságairól, a siker titkáról, válásról, szexről és arról, miért nem írna soha krimit.

  • Olykor anyagilag is támogatja a fiatal írókat, de abból csak a baj van.
  • Őszintén elmeséli, miért olyan fura a kapcsolata a kortárs irodalommal.
  • Most politikai körök osztják a díjakat lojalitásért, egyet sem venne át szívesen.
  • Pirulva bevallja, írt szoftpornó-regényt álnéven.
  • Tudja a biztos siker titkát.
  • Kétszer válni nagy kudarc, mégis hisz a házasságban.
  • Ha lanyhul az erotika, jobban szemügyre kell venni a másikat.

Miért ajánlottad, hogy itt találkozzunk?

Nagyon szeretem Berlint, egyszer egy hónapot töltöttem ott egy regényre készülve. Ez a kávéház teljesen úgy néz ki, mint a berlini rokonai. Ráadásul a házat Hofstätter Béla tervezte, 1938-ban építették, akkoriban ez volt Európa legmodernebb lakóháza. A Tér és Forma német iparművészeti lap anno különszámot szentelt neki. Irodalmi vonatkozása is van, ugyanis Hatvany Lajos, a szépirodalomból ismert mágnás rendelte meg az épületet.

Amim van, szívesen adom a fiataloknakFotó: Dudás Szabolcs - Origo

Gyerekkoromban Hatvany itt lakott a Pozsonyi út 40-ben. Az első feleségemnek az volt a mániája, hogy ebben a házban szeretne élni, én meg, amilyen odaadó férj vagyok, teljesítettem a kívánságát. Ha valaki találkozót kér, azóta is ide hívom, fiatal író kollégákkal is itt szoktam randevúzni. Amim van, szívesen adom a fiataloknak.

Mire gondolsz?

Ha az ember fiatalon bekerül az irodalomba, semmi jártassága nincs abban, hogyan kell tárgyalni lapszerkesztővel, kiadóval. Ezt nekem annak idején megmondták a nagyok, akik 19 évesen íróvá avattak. Ráadásul egy balszerencsés véletlen folytán jogi kart végeztem, ilyesmiben tájékozott is vagyok, diplomamunkámat a kiadói szerződésből írtam. Minden módon támogatom a fiatal írókat, akiket arra érdemesnek tartok. Néha anyagilag is. Bár ezért olykor megharagszanak.

Ezt nem értem, nem hangzik túl logikusan.

Ez teljesen logikus.

Akit támogatsz, előbb-utóbb megharagszik, ezt jobb, ha tőlem tudják meg az olvasók.

Az Élet és Irodalomban régebben egy sorozatban olyan írókról írtam, akik már mind halottak voltak. Úgy éreztem, ezért nem kéne pénzt fölvennem, ráadásul tudtam, kötet is lesz belőle (Hogy volt). Arra gondoltam, a pénzt mindig adják egy éppen abban a számban megjelenő fiatal írónak, de nem a honoráriuma helyett, hanem mellé. És ne mondják, hogy tőlem van.

Az eladott példányszámaimból elég könnyű kiszámolni a bevételeimetFotó: Dudás Szabolcs - Origo

Persze megmondták. Körülbelül 33-an kaptak, abból tíz megköszönte, többen furcsállották, néhányan meg így reagáltak: "Azért, mert olyan sok a pénze, oda löki a koncot?" Minden jótétemény bajjal jár, de nem szabad vele törődni, hiszen azért teszünk jót, mert az nekünk jó.

Tényleg sok a pénzed?

Az eladott példányszámaimból elég könnyű kiszámolni a bevételeimet.

Mi volt a legmagasabb szám?

Az Apák könyve 400 000 példányban kelt el, ha a fordításokat is összeszámolom, akkor olyan másfél millió eladott kötetnél tartunk. Ezt a kollégák is tudják, és nem örülnek. Nem is szívesen beszélek erről.

Fura a viszonyod a kortárs irodalommal. Mintha nem akartak volna befogadni. Benned meg mintha lenne emiatt sértődöttség.

Ez egy unalmas történet, és nem is így van. Most az egyszer elmondom úgy, ahogy van. Képzeld el a 19 éves Vámost, aki Örkénnyel és Déryvel beszélgethet, és nincs más fiatal író a közelben. Mert akkor még párthatározat volt, hogy nem kell több fiatal író. Én e párthatározat ellenében jelentem meg, mint kivétel.

Miért pont te? Volt bármi közöd a rendszerhez?

Dehogy volt. Egy Jovánovics Miklós nevű szerkesztőnek megtetszett a szövegem. Első novellámat közölte az Új Írásban, az akkor legnagyobb nevek dicsérték, írtak rólam. Ezzel megpecsételték a sorsomat. Mert akik kortársaim voltak, és szerettek volna publikálni, azt mondták: "Bassza meg, ki az a Vámos? Az apja biztos valami pártkáder".

Nem fogadtak be, de nem haragból, hanem mert idősebbnek tartottakFotó: Dudás Szabolcs - Origo

Apám akkor már nem is élt. Egyébként Rajk titkára volt egy darabig. Szóval öt-tíz év késéssel jelentek meg a kortársaim, és akkor már nem találtam hozzájuk kontaktust. Nem fogadtak be, de nem haragból, hanem mert idősebbnek tartottak. Az irodalomban nem az életkor számít, hanem a megjelenés. Több nemzedékkel a fölött evezgettem, ahova naptárilag tartozom.

Ráadásul nem is egy nyelvet beszéltetek. Te realista vagy, ők meg posztmodernek, akik a nyelvjátékra helyezték a hangsúlyt.

Én is sokat játszom a nyelvvel, csak nem úgy, ahogy a posztmodernek.

Én a gondolat szolgájaként használom a nyelvet.

Azt nyilatkoztad, hogy amikor hazajöttél Amerikából, azért alapítottad meg az Ab Ovót, mert itthon nem voltak szépirodalmi kiadók. De hát ott volt a Magvető, a Jelenkor, a Szépirodalmi.

Abban az évben, '90-ben, a Szépirodalmi és a Magvető éppen csődben volt. Nem is adtak ki könyvet egy vagy másfél évig. Az Ab Ovót a nemzedékemnek alapítottuk. De nem ment egyik napról a másikra, úgyhogy mire elkezdtünk működni, addigra Nádas leszerződött a Jelenkorhoz, Esterházy maradt a Magvetőnél. Én is ottmaradhattam volna.

Rémülten látom, hogy mostanában jó kritikákat kapokFotó: Dudás Szabolcs - Origo

Nem volt ciki, hogy végül a saját kiadódnál jelentél meg? Mintha magánkiadásban adtad volna ki a könyveidet? Hiszen egy írónak pont a kiadó adja a presztízst, nem?

Nekem ez először akkor jutott eszembe, amikor mástól hallottam. Akkor rugóztam rajta egy kicsit, de már megjelent néhány könyvem, és úgy éreztem, ha egyszer csináltunk egy elég jó kiadót, miért menjek máshova, ahol esetleg rosszabb feltételekkel tudok megjelenni.

Díjakkal sem halmoztak el.

Nem hiányolom azt, amiben nem részesülök. A díjakat bizonyos körök adják ügyesen egymásnak. Most ráadásul politikai körök, a díj valamiféle lojalitás jutalma. Nem is tudnám jó érzéssel átvenni egyiket sem, mióta a Művészeti Akadémia tombol ebben a hazában. De ebbe ne is menjünk bele, hosszú.

Szóval nem vagy kiközösítve?

Csak az újságírók szeretik ezt felfújni. De nem akarok hazudni, valami ilyesmi tényleg van, bár egyébként ez is enyhül.

Rémülten látom, hogy mostanában jó kritikákat kapok.

Pedig kimondottan szeretem, ha rosszat írnak rólam, mert Nietzschével együtt azt vallom, ha észreveszed, hogy arra mész, amerre a többiek, fordulj vissza. Fontosnak tartom, hogy a könyveimen megbotránkozzanak bizonyos kritikusok.

Nem panaszkodhatsz, mert Szerbhorvát György 2007-ben az Utazások Erotiká-ban kapcsán alapjaiban kérdőjelezte meg írói mivoltodat.

Nincs ezzel semmi probléma. Bárki írói mivoltát meg lehet kérdőjelezni. Csakhogy. Annak előtte ugyanez a Szerbhorváth dicsérő kritikát írt a Két ember című tévéműsoromról. Azt írta, annyira szokatlan és szabálytalan, nem is csodálja, hogy sok évig habozott a televízió, mire műsorra tűzte.

Egy azóta megszűnt kiadó felkért, írjak nekik álnéven egy szoftpornó-regénytFotó: Dudás Szabolcs - Origo

Mire én fegyelmezetlenül írtam egy rövid kis krokit a Népszabadságba, hogy sajnálatos módon a Magyar Televízió nem habozott egy percet sem, ez tudniillik már az ismétlés volt. Én pártolom azt, hogy ne nézzünk tévét, én se nézek, de lehet, hogy a tévékritikusra ez nem áll. Erre Szerbhorváth: nagyon igazam van, a tévé menjen az anyjába, amiért nem tette világossá, hogy ez ismétlés. Ezek után hiteltelen volt a kritikája.

Az írótársak kritikája, véleménye eljut hozzád?

Van egy 40 év körüli, fiatal nemzedék (Dragomán, Karafiáth, Benedek Szabolcs, Grecsó), akik már leszarják, mik voltak itt a viszonyok korábban. Az ő véleményüket rendszeresen hallom. Van egy magyar író, akit Márton Lászlónak hívnak, neki még megjelenés előtt rendszeresen megmutatom a munkáimat.

Az Utazások Erotikában-ra azt is mondták, hogy pornográf.

Bármelyik kortárs regényben többet dugnak.

Írnál pornót, ha felkérnének rá?

Pirulva bevallom neked, hogy amikor hazajöttem Amerikából, egy azóta megszűnt kiadó felkért, írjak nekik álnéven egy szoftpornó-regényt. Kíváncsi voltam, tudok-e írni ilyet. Tudtam. Azt mondták, nagyon jó, nagyon szellemes, de azoknál a bizonyos részeknél kicsit időzzem hosszabban. Jó, kicsit időztem hosszabban. Kifizették, megjelent, állítólag jól eladták, és akkor jött a következő felkérés. Nemet mondtam, egyszer kipróbáltam, többé nem érdekel. Nem értették.

Senki nem tudja, hogy te írtad?

Senki, még a feleségem se tudta. Egyébként, ha elég hosszan élek, még horrort is fogok írni. Izgat, meg tudom-e csinálni.

Nem lenne izgalmasabb saját néven publikálni ezeket, hogy az olvasóid is megtudják, képes vagy rá?

Nem méltó ez énhozzám, csak játék. Van az életemben sok ilyen titok. Kell, hogy legyenek az embernek titkai.

Legyen hetedik szobája, ahova nem engedi be - ad abszurdum - még az olvasót sem.

Te miket olvasol? Megtalálnak olyan divathullámok, mint például a skandináv krimi?

Magamtól nem. Nem szeretem a krimit, két okból. Amikor lelőnek valakit, a hozzátartozót szeretném szemügyre venni. Mi van a gyerekével, feleségével, ők mit élnek át?

Szerintem a skandináv krimik pont erről az emberi aspektusról szólnak.

Néha igen, néha nem. A másik meg, hogy hamar kitalálom, ki a gyilkos. Vagy nem találom ki, mert nagyon ravasz a szerző, akkor meg mit manipulál engem. Ennek ellenére valaki, akit nagyra becsülök, ajánlotta nekem Jo Nesbøt. Elolvastam A fiú-t, és annyira jó, hogy írtam róla a Figyelőben. Nagy írónak gondolom. A gyerekeimnek megvettem a gyerekkönyveit, azok is remekbe szabottak. Mindig irigység támad bennem, miért nincs egy külföldön ismert magyar műfaj, magyar családregény, magyar horror? Vagy magyar káoszregény, ahhoz igazán értünk.

A skandináv krimi olyan aktuális társadalmi, szociológiai, lélektani és filozófiai problémákat feszeget, amiért a regény műfaja egyáltalán megszületett. Nálunk a regény messze nem efelé halad.

Ez azért van, mert a posztmodern elsöpörte a hagyományokat. Két dolog teszi a szépirodalmat szerintem: az egyik az adagolás, ezt nevezhetnénk szerkesztésnek is. Hogyan adagolja a szerző a történetet, hogyan osztja be, hova enged be, hova nem. A másik az emberábrázolás. Nesbø ezt a kettőt tudja bravúrosan.

A válásnál nagyobb gyilkosság nincs. Ilyen alapon elég sok krimit írtam márFotó: Dudás Szabolcs - Origo

Olvastam vele interjút, amiben azt mondja, a kávéházban mindennap hallgatózik. Rólam beszél, én ugyanezt csinálom. Én az emberi viszonylatok krónikása vagyok. Barátság, szerelem, házasság, család.

De krimit sosem írnál?

A válásnál nagyobb gyilkosság nincs. Ilyen alapon elég sok krimit írtam már. Én úgy kezdek el írni, hogy van egy gondolat valahol egy raktárban, azt kihozom, befogom a gyalupadba, kicsit reszelgetem. Két feltétel kell, hogy legyen belőle egy irodalmi bútordarab. 1. Akkor ott halálosan beleszeressek, mint egy nőbe. 2. Elhiggyem, hogy ha kellő színvonalon meg tudom írni, akkor valakiknek valamennyivel jobb lesz. Ha ez nincs, akkor félbe hagyom. Rengeteg forgáccsal működik az én üzemem.

Kétféle író van. Az egyik egyetlen húron játszik, egy hangja, egy témája van. És van az olyan, mint én, aki soha nem ír két ugyanolyat. Amikor az Apák könyve ennyire beütött, minden épeszű szerző írt volna egy másik Apák könyvét. A nyugati ember úgy él, hogy ha valamihez van képessége, azt várja tőle a társadalom, hogy abban tökéletesedjen. A keleti világnak más az elve, mindig azt kell csinálni, amihez még nem értesz. Én is mindig azt próbálom csinálni, ami a legkevésbé megy.

Erős benned az akarat? A sikerhez kell akarat, nem?

Mondjuk úgy, hogy a fegyelem nagyon erős. A biztos siker titkát tudom: a vak szerencse. A biztos bukás titkát is tudom: ha megpróbálsz olyat írni, amiről azt hiszed, hogy a közönség szeretni fogja.

Te vagy a legsikeresebb magyar író?

Bizonyos szempontból igen. De ha leírod, sokan meg fognak haragudni. Nem baj. A sikeren nem érdemes meditálni. Ha az Apák könyve után remegni kezd a kezem, többé egy sort sem írtam volna. Ahhoz létre kellett hozni könyveket, hogy némelyik sikeres legyen. Sokat írtam, hogy legyen egy olyan könyvmennyiség, amelyből kiemelkedhessen néhány. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, olvasókra van szükség.

A könyvhétre jelenik meg az Ének évada, három kisregény az Európa életműkiadásában. Ilyenkor újraolvasod, esetleg át is írod a régi műveidet?

A bántó hibákat, tollbicsaklásokat kijavítom.

A pontosvesszőket is mind átírtad? Egy ideig lelkesen használtad, majd szakítottál vele.

Ha férfi vagy, légy férfi, döntsd el, hogy pont vagy vessző. Az Én és én tele volt velük. Most már egy sincs benne.

Vannak nyelvi skrupulusaid?

Csak az van. Mondok kettőt – a százból. Az egyik a szabad igei használata. Szabadna, szabadjon. Van olyan ige, hogy szabadni? Nincs. A szabad melléknév, tudtommal. De elfogadom Nádasdy nézetét, hogy amit használnak, az van. A másik a fölmerül. Merülni csak lefele lehet. A szóismétléstől is betegesen irtózom. Néha ép és egészséges mondatot elrontok azért, hogy ne legyen benne szóismétlés.

Én olyan mondatokból építkezem, amilyeneket az utcán is használnakFotó: Dudás Szabolcs - Origo

Nincs abban konszenzus, mi a jó mondat, és mi a rossz?

Nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz. Hanem hogy csilingelő vagy köznapi a mondat. Én olyan mondatokból építkezem, amilyeneket az utcán is használnak. Kicsit finomabban vágom őket, de mégis. Nem akarok nagyon meglepő jelzőket használni. Ha találok egy olyat, kihúzom.

Nem félsz leírni, hogy „böhöm nagy”, meg hogy „égtem, mint a reisztág”?

Egyáltalán nem félek, ha odavaló, ha stílusértéke van.

Melyik a kedvenc magyar szavad?

Sok van, de a legkedvesebb, mint Kosztolányinak, a csillag. A többi mind keresztnév, a szeretteim nevei.

Két válás után hiszel még a házasságban?

Kétszer válni nagy kudarc. De nincs eredmény kudarc nélkül. Én hiszek a házasságban, csak a mai életünkben minden ellene dolgozik. Az állandóságban hiszek. Ha egy párkapcsolat kezd elromlani, ketten tudják megjavítani. Ez volna a normális. De a mi világunk nagyon individualista, legfontosabb motívuma az önzés. Mindenki le akarja cserélni a másikat. Amire viszont nem számít, hogy kap egy ugyanolyat.

Rudolf Steiner szerint, ha valaki öngyilkos lesz, mert egy problémát nem tud megoldani, egy reinkarnációból kimarad, és amikor legközelebb visszajön, megkapja ugyanazt a problémát, ez addig ismétlődik, amíg meg nem oldja. A probléma elől nem lehet elmenekülni, szembe fog jönni a következő párkapcsolatodban.

A párkapcsolatok romlásában a szexualitásnak mennyi szerepe van?

Ha lanyhul az erotika, jobban szemügyre kell venni a másikat,

hiszen ő ugyanaz az édes-kedves lény, akibe szerelmes lettél. Az ember soha nem a másikat unja, hanem saját magát. És ha ennyire unom saját magamat, talán nem a másikat kellene lecserélni, hanem engem. Kérdés, hogy ez miképp lehetséges.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK