A félrelépés elsősorban nem erkölcsi kérdés

2015.07.23. 14:01

Lassan csodaszámba megy, ha valaki elmúlt negyven, és még mindig az első házasságában él. Pedig az igazi csoda nem az, ha két ember húsz-harminc év együttélés után sem válik el, hanem az, ha ennyi idő után még mindig örömüket lelik egymásban. Lehetséges-e hosszú időn át ugyanarra az emberre vágyni? Lehetséges-e egyáltalán olyasvalakire vágyni, aki már a miénk? Vagy más megfogalmazásban: működőképes-e a monogámia egy olyan társadalomban, amely az erotikus boldogságot az egyén elidegeníthetetlen jogának tartja?

Esther Perel pszichoterapeuta ezekre a valamennyiünket érintő kérdésekre keresi a választ Szeretkezés fogságban című könyvében. Példáit a praxisából meríti, hiszen munkája során számtalanszor szembesül azzal a problémával, hogy két ember, akik szerelemből házasodtak össze, és akiknek a kapcsolata egyébként sokszor minden más téren harmonikusan működik, elveszítik egymás iránti szexuális érdeklődésüket.

A realisták ilyenkor sóhajtanak, és azt mondják, a biztonságos kapcsolat többet ér, mint a forró szex, úgyhogy a vágy kihunyásába bele kell törődni. A romantikusok viszont nem hajlandók erotikus izgalom nélkül élni. Ha csökken a vágy, továbbállnak, vagy titkos utakat keresnek a kiélésére. Biztonság és izgalom. Egyszerre szeretnénk mindkettőből részesülni, holott a kettő kioltja egymást, mondja Perel.

A romantikusok nem hajlandók erotikus izgalom nélkül élniForrás: Science Photo Library/Ian Hooton

Ahogyan szerettek, olyan szerető vagy

Biztonság iránti vágyunk csecsemőkorunkból ered, amikor képtelenek voltunk életben maradni egy másik ember gondoskodása nélkül. De az élet felfedezésének izgalma is nagyon korai tapasztalatunk. Meséld el, hogyan szerettek gyerekként, és megmondom, milyen szerető vagy, mondja Esther Perel.

Ha szüleink kielégítették biztonság iránti vágyunkat, ha kicsi korunkban mindig ott voltak, amikor szükségünk volt rájuk, nagyobb korunkban pedig nem aggodalmaskodtak túlságosan, hanem hagyták, hogy felfedezzük az élményekkel és örömökkel teli világot, akkor felnőttkori kapcsolataink is kiegyensúlyozottak lesznek. Nem fogunk tíz körömmel kapaszkodni egy másik emberbe, képesek leszünk önmagunkat és társunkat önálló, független lényként elfogadni és szeretni. 

Ha azonban szüleink azt az üzenetet közvetítették felénk, hogy a világ félelmetes, cseppet sem biztonságos hely, és az ember amúgy sem arra született, hogy az örömöknek éljen, akkor életünket a veszélyek elkerülése, nem pedig az élmények intenzív megélése fogja vezérelni. Akinek túlkorlátozó szülei voltak, vagy olyanok, akik gyereküket tekintették támaszuknak és társuknak, a szeretetet sokszor fojtogatónak érzik, és egész életükben félni fognak a közelségtől.

Erotikus fantáziáink megelevenedett démona

Perel szerint a modern házasság válságát leginkább az okozza, hogy manapság egyetlen személytől várjuk azt, amit régen egy egész falutól, egy komplett közösségtől kaptunk meg. Egyszerre akarunk ugyanattól az embertől biztonságot és izgalmat, kiszámíthatóságot és meglepetést, újszerűt és megszokottat kapni. Arról álmodozunk, hogy társunk napközben anyánk, apánk, barátunk, bajtársunk, anyagi támaszunk és pszichológusunk, éjjel pedig erotikus fantáziáink megelevenedett démona legyen.

Csak kevesen jutnak el odáig, hogy megosszák egymással erotikus fantáziáikatForrás: Thinkstock

Miközben egyszerre vágyunk biztonságra és szenvedélyre, stabilitásra és intenzitásra, nem vesszük észre, hogy valójában mindkettő illúzió. A szerelemben összeolvadásra, a kettőnk közötti különbségek és titkok felszámolására törekszünk, ám amikor úgy érezzük, sikerrel jártunk, és megteremtettük a vágyott intimitást, döbbenten vesszük észre a vágy eltűnését.  Hiszen a vágy elengedhetetlen feltétele a távolság. Nem vágyom arra, ami folyton az orrom előtt van. A vágy tárgya mindig valami elérhetetlen, ismeretlen és kiismerhetetlen. 

Ha a házasságban nem működik a szex

A közfelfogás szerint, ha a házasságban nem működik a szex, annak oka a párkapcsolaton belüli egyéb problémákban keresendő. Nem jó a felek között a kommunikáció, nem figyelnek egymás igényeire, nem tudnak intim helyzeteket teremteni, túl stresszesek. 

Esther Perel pszichoterapeutaForrás: Twitter

Esther Perel azonban azt állítja, hogy a vágy elhalása nem feltétlenül annak a jele, hogy nem jól működik a házasság. Praxisa során számos párral találkozott, akik az élet minden területén tökéletes társaknak bizonyultak, a szexuális érdeklődés azonban kiveszett belőlük egymás iránt. 

A házasságon belüli szex ellaposodásához sokszor nem az intimitás hiánya, 

hanem éppen a túlzott egybeolvadás vezet. A vágyhoz az az érzés kell, hogy két különálló egyed vagyunk. Az a felfedezés, hogy a másik – bár már évtizedek óta ismerem – mégis titokzatos és kiismerhetetlen. Hogyan vágyhatunk arra, ami már a miénk? Esther Perel válasza így hangzik: úgy, hogy rájövünk, nem a miénk, és soha nem is lehet az. 

A rejtély partnerünk elidegeníthetetlen része, de ettől a legtöbben megijedünk. Biztonságot áhító énünk a másikat skatulyába zárja, és elhiteti magával, hogy úgy ismeri, mint a tenyerét vagy a rossz pénzt. „Azt látjuk [a másikból], amit látni akarunk, amit el tudunk viselni, és a párunk ugyanezt teszi.” Az együttélés során megpróbáljuk a magunk képére formálni a partnerünket.  Leegyszerűsített képet alkotunk róla, kezelhetővé tesszük a másságát, és ezzel elveszítjük a kíváncsiságunkat és az iránta érzett vágyat. 

Ha a szerelmet grafikonon kellene ábrázolni, a legtöbben valami ilyesmit alkotnának: nagyon intenzív, magasan szárnyaló kezdeti szakasz, amelyet szerencsés esetben hosszabb, kevésbé szerencsés esetben rövidebb lefelé ívelő szakasz követ kisebb-nagyobb amplitúdójú kilengésekkel. A szenvedély éppen akkor a legerősebb, amikor még nagy köztünk a távolság, amikor nem igazán ismerjük egymást, vagyis amikor az érzelmeink nem egy valóságos személyre irányulnak, csupán saját vágyaink kivetülésére.

Nagyon intenzív, magasan szárnyaló kezdeti szakaszForrás: Thinkstock

A közelségben aztán egyre jobban megismerjük a valóságos embert. Ha képesek vagyunk a szeretetre, akkor elszakadunk az ideálképtől, és a valóságos embert fogjuk szeretni minden testi-lelki hibájával, különösségével, egyediségével együtt. És az a szörnyűség is előfordulhat, hogy miközben a szeretetünk növekszik, a vágyunk szép lassan – vagy akár egyik napról a másikra – elhal. 

Mikor vágyunk leginkább a párunkra?

Perel rengeteg embert megkérdezett arról, mikor vágyik leginkább a párjára. Kérdésére alapvetően kétféle válasz érkezett. Sokan azt mondták, akkor vágynak a társukra a legintenzívebben, amikor az fizikailag távol van. Mások azt fogalmazták meg, hogy társuk akkor a legvonzóbb számukra, amikor olyan helyzetben látják, amelyben tőlük független lényként jelenik meg: nagyobb társaságban, saját hobbijának hódolva, színpadon vagy előadói pulpituson. 

A másik ilyenkor is ugyanaz, mint akinek megismertük, csak éppen mi vagyunk képesek más, friss szemmel nézni rá. A vágy tehát szorosan összekapcsolódik a fantáziával. Esther Perel – kibővítve Howard Gardner többszörösintelligencia-elméletét – úgy véli, létezik erotikus intelligencia, amely nem a szexuális technikák, a különféle pozitúrák ismeretét jelenti, hanem azt, hogy képesek vagyunk működésben tartani képzeletünket, játékosságunkat, kíváncsiságunkat, a titkok iránti lelkesedésünket. 

Esther Perel könyvének másik fontos üzenete, hogy a válás vagy a félrelépés elsősorban nem erkölcsi kérdés.  Az emberek túlnyomó többsége nem azért válik el, vagy csalja meg a házastársát, mert alapvetően amorális lény, hanem mert boldogtalannak érzi magát egy adott helyzetben, és nem talál megfelelőbb kiutat. A legtöbben szeretnének monogámiában élni. Majdnem mindenki azzal a hittel és vággyal vág bele a házasságba, hogy az övé működni fog. Amikor pedig szembetalálja magát a problémákkal, nincs hová fordulnia. 

Forrás: Libri

A Szeretkezés fogságban az említetteken túl még rengeteg témát pedzeget. Beszél arról, miért éppen a vágyott gyermekáldás a házasság egyik legnagyobb buktatója, miért jutnak el csak kevesen odáig, hogy megosszák egymással erotikus fantáziáikat és kinyilvánítsák titkos vágyaikat, és páciensei történetein keresztül a szerző jó néhány példával illusztrálja, hogyan dolgozhatunk azon, hogy erotikus energiáink a házasságban is elevenek maradjanak. Nem lövök le nagy poént, ha elárulom, a kulcs itt is, mint az élet minden területén, az önismeret. 

KAPCSOLÓDÓ CIKK