Így lesz a magyar Afrika-kutatóból steampunk hős

2016.06.03. 11:47

Kittenberger Kálmán soha nem látott kalandjait is bemutatja az új magyar képregény, a Kittenberger. Az alkotók némileg újragondolták az Afrika-kutató alakját és utazásait, és steampunkos légkörrel kiegészítve alkottak valami újat, amire nem csak a képregény-olvasó társadalom lehet vevő.

  • Szerintem akkor lehet tudni, hogy egy sztori jó, ha tudsz röhögni, amikor kitalálod.
  • Nagyon jók a kritikák, és úgy látjuk, a közönségnek is tetszik.
  • Az biztos, hogy a jövő évi Képregényfesztiválra leteszünk valamit az asztalra.
  • Van egy szint, amit most letettünk, és ez alá nem mehetünk, csak fölé.
  • Amíg van rá igény, mi is szeretjük csinálni és tudunk szintet hozni, addig biztos menni fog.

A történet 1907-ben játszódik, leginkább az akkori Kongói Szabadállamban. A főszereplő a 26 éves Kittenberger Kálmán, vagy egyszerűen csak Kitty – ahogy bajtársai, Baka és Ács hívják. A képregényben izgalmasan keveredik a valós történelem és az, amit az alkotók, Somogyi György, Dobó István és Tebeli Szabolcs rajzoló hozzáképzeltek. Azért is lett izgalmas a végtermék, mert a legtöbb hozzáálmodott rész nem teljesen légből kapott, mindegyiknek van valamilyen kapcsolata a valósággal. Vannak olyan szereplők, akik valós történelmi alakok ugyan, de nem bizonyított, hogy valaha találkoztak volna Kittenberger Kálmánnal.

A képregény cselekménye egy valós történelmi helyzetből indul. 1907-et írunk, és Kittenberger két barátjával a Kongói Szabadállamba utazik, ahol javában tombol II. Lipót belga király kegyetlen diktatúrája. A Kongói Szabadállam egy ideig a király magántulajdona volt, és bestiális módon zsákmányolta ki a helyieket és az ország természeti kincseit. Kittenberger hallott egy óriási orrszarvúról, ezt akarja leteríteni, ezért utazik az országba.

A történet közepébe csöppen az olvasó, és az első pillanattól úgy érezheti, hogy a hősökkel együtt utazik. Annyira lendületes a cselekmény, hogy egy pillanatra sem engedi el az embert. Így a steampunkos környezeten, vagy bármilyen, a történelmi hitelt szándékosan aláásó dolgon még az sem lepődhet meg, aki véletlenül veszi a kezébe a képregényt. Filmekre szokás mondani, hogy beszippantja a nézőt, de valahogy így van ez a Kittenbergerrel is.

Egyszerűen bedarálja az olvasót, aki a végén csak egyféleképpen tudja becsukni: izgatottan várva a mielőbbi folytatást.

A Kittenbergerről Somogyi György íróval beszélgettünk.

Somogyi György, a Kittenberger megálmodója és szerzőjeFotó: Marton Szilvia - Origo

Mióta tart a szerelem a képregényekkel? Felteszem, gyerekkorában ragadt bele ebbe a kapcsolatba…

Gyerekkoromban rengeteget olvastam, képregényt és egyéb dolgokat is. Nagyjából 4-5000 példányos könyvtárunk volt otthon, és én a könyvek nagy részét olvastam is. Hozzánk két kiadvány járt: az egyik a Rakéta Regényújság volt, a másik a Füles.

A Fülesben ugye rendszeresen jelentek meg rövidebb, fekete-fehér képregények, amiket én szépen kivágtam, összekötöttem fonallal és úgy olvastam.

Mivel én is a Kockáson felnőtt korosztályhoz tartozom, így a kedvenceim az akkori frankofon képregények voltak, Rahan, Pif vagy akár Asterix. A másik irodalmi hatás az életemben Rejtő és Verne volt, akiket az én korosztályom szó szerint falt gyerekként. Szerintem a Kittenbergerben tökéletesen érződik ez a kétirányú hatás.

Honnan jött a Kittenberger ötlete?

Annak idején láttam, hogy az angolok Charles Darwinról csinálnak képregényt, és arról ugrott ez be. Én abban az időben a Roham Magazinban publikáltam, és tudtam, hogy a főszerkesztő szeretne egy képregényt csinálni. Mikor elkezdtem gondolkodni rajta, egyből beugrott a jelenet, ahogy Kittenberger az oroszlánnal hadakozik, a puskatus a vadállat szájában van, satöbbi. Ha belegondolsz, akkor ez egy (szuper)hősies momentum.

Ez nem tegnap volt, ha jól tudom…

Ez még 2009-ben volt, mikor az ötlettel felkerestem Tebeli Szabolcs (Brazil) rajzolót és Dobó Pisti barátomat. Pistivel sokat ötletelünk amúgy is, nagyon jó a gondolkodása, könnyen tudunk sztorikat fejleszteni. Mindig neki mutatom meg először, amiket írok, így a Kittenbergert is megosztottam vele. Brazil pedig egy hihetetlen jó rajzoló, a munkáit már jól ismertem régről.

Akkor lehet tudni, hogy egy sztori jó, ha tudsz röhögni, amikor kitalálodFotó: Marton Szilvia - Origo

Mikor éreztétek úgy, hogy ez akár működhet is?

Mikor először leültünk beszélgetni, pillanatok alatt rengeteg ötletünk volt. Abból is sejtettük, hogy jó irányba haladunk, hogy rengeteget röhögtünk az ötletelésekkor. Szerintem akkor lehet tudni, hogy egy sztori jó, ha tudsz röhögni, amikor kitalálod. A mi esetünkben Pistivel van egy ilyen jóízű röhögés, amiből egyből tudjuk, hogy a sztori működik és jó. Szólhat a történet akármilyen szomorú és drámai dologról, de ha a mélyén ott van egy kis humor, akkor könnyebben áll meg a lábán.

A steampunk hogy került a képbe?

Még sehogy nem álltunk a rajzolással, lényegében csak ötleteink voltak, amikor véletlenül összefutottam Burger Istvánnal, a Galaktika tulajdonosával. Elmeséltem neki, hogy éppen a Kittenbergeren gondolkodunk, erre mondta, hogy hamarosan indítanak egy galaktikás képregény-pályázatot. Annyi érdekesség volt a dologban, hogy a kiírás szerint steampunknak kell lennie a képregénynek. Megkérdeztem a többieket, mit szólnak hozzá, azt mondták, csináljuk. Így jött a stempunk a képbe. Akkor kerültünk kicsit bajba, mikor leültünk, hogy mit tudunk kezdeni a meglévő sztorijainkkal és ezzel a zsánerrel. Hamar kiderült, hogy nagyon nehéz lenne ráhúzni a steampunkot a mi tervezetett első részünkre, ezért ugrottunk néhányat előre, és így kerülnek a hősök már az első részben Belgiumba. Ezért kezdődik és épül fel így Kittenbereger.

Kitalálták, hogy indul a történet, lett benne steampunk is… Miért nem adták ki akkor?

Időközben kiderült, hogy a Galaktika steampunk-füzete mégsem fog megjelenni, és ez lelassított minket is. Utólag nem bánjuk, mert a füzet sokkal kisebb lett volna, más papíron, más nyomással, így valószínűleg nem is élt volna meg a Kittenberger, ha akkor kijön. Nem jött tehát össze a galaktikás kiadás, ezért azon kezdtünk gondolkodni, hogy kiadóhoz visszük a Kittenbergert, de felmerült a magánkiadás ötlete is. Mivel mindhármunknak voltak egyéb munkái, a Kittenberger kezdett egyre jobban háttérbe szorulni. Ez 2012 körül volt. Voltak kisebb fellángolások, lelkesedések, de mondhatjuk, hogy akkor elakadtunk, mindenki csinálta a saját munkáit. Aztán egy nagyobb szünet után, 2015 nyarán jött egy újabb hullám, újra hozzányúltunk, folytattuk a munkát. Akkor kiadót is kerestem, de végül nem lett belőle semmi.

Aztán idén kora tavasszal hívott fel egy rokonom, hogy adjuk ki magán úton, ő szívesen befektetne.

Ekkor kiderült, hogy közben Brazil teljkesen befejezte a színezést. Pár kisebb dolgot még beleírtunk, és hirtelen kész volt: ez még minket is meglepett. Így jutottunk el oda, hogy május elején megjelent a Kittenberger.

A skicctől a végső verzióigForrás: Kittenberger Kiadó

Milyenek a visszajelzések?

Nagyon jók a kritikák, és úgy látjuk, a közönségnek is tetszik, de erre még várnunk kell. Mi úgy érezzük, hogy nagyon jól sikerült az album, amire lehet folytatásokat építeni. Ha minden jól megy, ezek a folytatások pedig magukra húzzák majd a többi dolgot, és felépülhet egy brand is.

Milyen terveik vannak, hogyan tovább?

Nagyjából két irányba tudunk indulni innen. Egyrészt biztosan folytatjuk a Kittenbergert, egy trilógiát biztosan szeretnénk belőle csinálni. Éppen ezért is írtuk a képregény végére, hogy folytatjuk. Jelenleg Brazil és én is máson dolgozunk, de már jó néhány Kittenberger sztorit írtunk össze még a legelején Dobó Pistivel, tehát az alap megvan. Mivel ezeket nagyjából 6 éve írtuk, és most újraolvasva látjuk, hogy bizony van még mit dolgozni rajtuk. Annak ellenére mondom ezt, hogy van 48 oldalunk, oldalakra lebontva, és a szálakat is kidolgoztuk. A másik irány, amiben gondolkodunk, az Ácsnak és Bakának, Kittenberger két vagány segítőjének különálló története, amit klasszikus spin-offként képzelünk el. Fontos, hogy ezek nem folytatásos történetek lennének, mert arra ott van a Kitty. Az biztos, hogy a jövő évi Képregényfesztiválra leteszünk valamit az asztalra. Optimális esetben ez egy Kittenberger 2 lesz, kevésbé optimális esetben egy Ács és Baka spin-off. Nagyon sok mindentől függ, hogy melyik jön össze. Brazil augusztus végén tudja kezdeni a rajzolást, addigra mi megírunk mindkét verzióra egy forgatókönyvet.

A képregény egy lépcsőfok lehet abba az irányba, hogy olvasson a gyerekFotó: Marton Szilvia - Origo


Érezhető egyfajta „köznevelési” szándék a Kittenbergeren. Ez szándékos?

Nagyon fontosnak tartom a Kittenberger ismeretterjesztő oldalát, amellett, hogy ez egy fiktív, alternatív történelmes képregény, ahol a fő cél, hogy az olvasó jól szórakozzon. Igen, mondhatjuk, hogy szándékos. Olyan tervem is van, hogy a Kittenbergerrel iskolákba megyek, és mesélek a történelmi háttérről. Szerintem ez nagyon érdekes lehet egy gyereknek, és valószínűleg sokkal jobban lehet irodalmat és történelmet tanítani ilyenekkel.

És ami még nagy előny, hogy a gyerek a mi Kittenbergerünk miatt kezd el érdeklődni aziránt, hogy valójában mi történt akkor. A képregény ilyen értelemben egy lépcsőfok lehet abba az irányba vagy magasságba, hogy olvasson a gyerek.

Kiknek szól a Kittenberger?

A képregény alapvetően ifjúsági műfaj. Szerintem a Kittenberger már nagyjából 10 éves kortól olvasható, igaz, van benne egy-két erősebb képkocka. Tehát egyfelől a gyerekeknek, fiataloknak szántuk, ezen kívül pedig a magunkfajtáknak. A legelején azt tűztük ki célul Pistivel, hogy legyen olyan a Kittenberger, amit mi gyerekkorunkban szívesen a kezünkbe vettünk volna. A gyerekek mellett tehát szól annak a korosztálynak is, amelyik a Kockáson nőtt fel, és szívesen nosztalgiázna. Szerintem ez sikerült is.

Van három fia… ők mit szólnak a Kittenbergerhez?

Büszkék rá. Érdekes, hogy eddig nem nagyon tudták hova tenni azt, hogy az apjuk ír. A Kittenberger pedig már egy olyan eredménye a munkámnak, ami már kicsit nekik is szól. Mivel magánkiadásban jelent meg a Kittenberger, a Képregény-fesztiválra mi mentünk ki árusítani, dedikálni, és bizony ott volt mind a három fiam. A legnagyobb 12 éves, és hihetetlenül élvezte.

Az ilyen munkához szerintem az kell, hogy örömből született és szeretettel készült dolog legyenFotó: Marton Szilvia - Origo

Brazil, Dobó István és ön is rengeteg dologgal foglalkozik párhuzamosan. Cél az, hogy egyszer eljussanak oda, hogy csak a Kittenberger branddel foglalkozhassanak?

Nehéz erre válaszolni. Elsőre azt mondanám, hogy veszélyes lehet. Mégpedig azért, mert beleőrülhet az ember, ha csak egy dologgal foglalkozik. Az ilyen munkához szerintem az kell, hogy örömből született és szeretettel készült dolog legyen. Szerintem ez érezhető is a Kittenbergeren. Ez egyelőre egy szerelemgyerek, és én mellette nagyon szívesen dolgozom más projekteken is. Ha csak a Kittenbergerből élnénk, két verziót tudok elképzelni: vagy kiveszne belőle a most érezhető odaadás, lelkesedés, tehát dolog szerelemgyereksége, vagy pedig ugyanúgy tudna szárnyalni a kreativitásunk a hirtelen jött szabadság miatt, ahogy most. Ezt csak akkor tudnám megválaszolni pontosan, ha valóban akkorát robbanna a Kitty.

A Kittenberger címlapjának részleteForrás: Kittenberger Kiadó

Mikor és hogyan tervezik a külföldi megjelentetést?

Még nincs meg a pontos terv, de már dolgozunk rajta. Arra gondoltunk, hogy először az angolszász piacot céloznánk meg. Közösségi finanszírozásban gondolkodunk egyébként, ehhez egyébként elengedhetetlen lesz egy nagyon komoly videós anyag is. 200 angol Kittenberger példányunk van arra, hogy kijussunk, de az igazi elinduláshoz ennél jóval nagyobb löket kell. Ezt tudnánk megvalósítani egy jó közösségi finanszírozást célzó kampánnyal. A külföldi cég alapítása egyébként már folyamatban van, tehát rajta vagyunk a dolgon. Hozzátartozik még az is, hogy én szívem szerint akkor vágnék bele a külföldi terjesztésbe, ha megvan a trilógia, de ezt majd közösen döntjük el.

Lesz élet a trilógia után?

Van egy szint, amit most letettünk, és ez alá nem mehetünk, csak fölé. Ha képesek vagyunk rá, és a közönségnek is tetszik, akkor mindenképpen lesz folytatás. A trilógiának már megvan a sztorija, a spin-offokból is nagyon sokat összeírtunk. A történetek kitalálásával nem lehet baj, mert az a kor rengeteg lehetőséget ad ilyen értelemben. Egy halom olyan személyiség élt akkor, akiket be tudunk hozni cameóba a történetbe, rengeteg olyan dolog történt akkor, amire tudunk építeni. Ezt a fajta elegyet, amit mi használunk, már csak ezek miatt is sokáig tudnánk működtetni. Amíg van rá igény, mi is szeretjük csinálni és tudunk szintet hozni, addig biztos menni fog.