Meghalt Csoóri Sándor

2016.09.12. 10:32

Életének 87. évében vasárnap éjszaka meghalt Csoóri Sándor kétszeres Kossuth-díjas költő, író.

Az MTI-t a Kormányzati Tájékoztatási Központ értesítette hétfőn. A kormány Csoóri Sándort saját halottjának tekinti. A költő hosszan tartó súlyos betegség után halt meg vasárnap éjszaka.

Út az íráshoz

Csoóri Sándor 1930-ban született a Székesfehérvárhoz közeli Zámolyon egy egyszerű földműves családban. Az elemit itt végezte, de a középiskolát már a pápai Református Kollégiumban, ahova a Hóman Bálint kultuszminisztersége idején felállított Országos Tehetségkutató Intéző Bizottság segítségével került. 1950-ben érettségizett, és ebben az évben már munkatársa lett a Pápai Néplap című újságnak, később pedig a Veszprém megyei Népújság-nak. 1951-ben Pestre került, itt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Orosz Intézetben (későbbi Lenin Intézet) orosz–történelem–marxizmus és műfordítás szakon tanult, de háromnegyed év után kiesett, mert

tüdőbetegsége miatt szanatóriumba került.

Az irodalmi életbe 1953 augusztusában robbant be. Egyszerre 14 verse jelent meg a Csillag-ban és az Irodalmi Újság-ban – a költészeti kritika egyből felfigyelt rá. Ezekben már érezhető volt a társadalmi problémák iránti érzékenység a

Rákosi-korszakot bíráló őszinte hangvétellel.

Első kötete 1954-ben jelent meg Felröppen a madár címmel, ebben az évben József Attila-díjat kapott. 1953–54-ben az Irodalmi Újság, 1954-ben a Szabad Ifjúság munkatársa volt. 1955–56-ban pedig az Új Hang versrovatát szerkesztette.

A politikából egyre inkább kiábrándult, költészetében sajátos módon keveredtek a közéleti és személyes vallomások, kritizálta a diktatúra személyiség- és társadalomromboló hatásait.
Az 1956-os forradalom után egy ideig nem talált munkát, majd tisztviselőként dolgozott a Lakatosipari Vállalatnál 1957-től 1958-ig. Ezután lett szabadfoglalkozású író egészen 1968-ig. 1968-tól pedig 20 éven át, 1988-ig volt a Mafilm dramaturgja.

Csoóri Sándor ürömi otthonában 2013. január 29-énForrás: MTI/Mohai Balázs

Politika

Az 1980-as évektől vált a szellemi és politikai ellenzék egyik vezetőjévé: részt vett az 1985-ös monori és az 1987-es

lakitelki tanácskozás előkészítésében is.

1987-ben ott volt a Magyar Demokrata Fórum alapítói között. 1988–93 között pedig elnökségi tagja is volt a pártnak. 1988-tól 1992-ig a kéthetenként megjelenő Hitel című irodalmi és társadalmi folyóiratot szerkesztette. 1990-ben kapott Kossuth-díjat, amelyet korábban

ellenzéki magatartása miatt tagadtak meg tőle.

1997-ben Sára Sándorral és Kósa Ferenccel Magyar Örökség Díjat kapott a Tízezer nap című filmért. 1991-től 2000-ig a Magyarok Világszövetségének elnöke volt, 1992-től emellett a Hitel főszerkesztője is volt. A 90-es évek elején meghatározó szerepet játszott abban, hogy létrehozzák a magyar nemzetet egyben láttató Duna Televíziót, amely ápolja és segíti a szomszédos országokban élő magyarok nyelvének és kultúrájának megőrzését. Utolsó éveiben visszavonult életet élt. 

A Csoóri Sándor világa című film:

Megfigyelve

Életét

a diktatúra ellen folytatott küzdelem

határozta meg, ezért a pártállam megfigyelte – erről több ezer oldalnyi dokumentum tanúskodik. Az 1950-es évek közepétől évtizedeken át nem kaphatott elismerést, díjakat sem munkásságáért. Az ekkor írott verseit sötét tónusok, vidéki csendéletek, valamint a szegények iránti együttérzés fémjelzi. 1962-es Menekülés a magányból című verseskötetének fő témái a gyermekkor, a háború és a szerelem voltak. 1967-től forgatókönyvíróként közreműködött Kósa Ferenc (Tízezer nap, Ítélet, Hószakadás, Nincs idő) és Sára Sándor (Vízkereszt, Nyolcvan huszár, Elátkozva a hatodik napot, Tüske a köröm alatt) filmjeiben.

Az életmű

Irodalmi munkásságában jelentős helyet foglalt el a szociográfia, esszéiben egyszerre alkalmazta a logikai-fogalmi és a metaforikus megközelítést, nem különíthető el bennük a személyesség és a magyarság sorskérdései iránt érzett felelősség. Esszéivel, publicisztikai írásaival folyamatosan jelen volt a közéletben. 2007-ben életre hívta a magyar közélet megújítását céljául tűző

új civil szervezetet, a Márciusi Chartát.

Összegyűjtött verseit A jövő szökevénye címmel 2000-ben adták ki, válogatott verseinek legújabb gyűjteményét pedig 2004-ben, Elkártyázott köpeny címmel. 2007-ben esszékötettel jelentkezett Tizenhét kő a parton címmel. 2009-ben Harangok zúgnak bennem címen adta ki legújabb verseit. 2012-ben Már én se volnék címmel összegyűjtött szerelmes verseiből adott ki válogatást.  Nyolcvanadik születésnapjára versei alapján Télvégi Tavaszváró címmel komponált oratorikus „látomást” Szokolay Sándor.

Szomorú hír

A kormányzati Tájékoztatási Központ úgy fogalmazott levelében, hogy „Csoóri Sándor

életében a nemzet lelkiismerete volt.

Csoóri Sándor halálában ott a magyarok gyásza, és ott a magyarok hálája az egyszeriért, a megismételhetetlenért, ott az elmúlt keserves történelmi kor vége, és ott a reményekkel s küzdelmekkel is teli új kor kezdete is. Legyen erőnk és kitartásunk búcsúzni az embertől s vállalni az életművet”.

A hétfő délelőtti hírre már több politikai párt is reagált. Valamennyien méltatták a művészi munkássága mellett a közösségformáló és közéletet alakító, jobbító szándékú embert is. 

Fontosabb díjak és elismerések

1954, 1970 – József Attila-díj
1981 – Herder-díj
1984 – Bibó István-díj
1985, 1995, 2004 – Az Év Könyve-díj
1987 – Déry Tibor-díj
1989 – Fitz József-díj
1990 – a Radnóti Költészeti Biennálé Fődíja
1990 – Kossuth-díj
1990 – a Magvető Könyvkiadó Nívódíja
1995 – Eeva Joenpelto-díj
1997 – Károli Gáspár-díj
1997 – Magyar Örökség Díj
2000 – a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal
2003 – Arany János-nagydíj
2004 – a Magyar Művészetért Díj
2005 – Magyar Örökség Díj
2006 – Balassi-emlékkard
2008 – Prima Primissima-díj
2012 – Kossuth-nagydíj
2013 – a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíja
2014 – a Nemzet Művésze-díj
2014 – Budapest díszpolgára
2015 – Esztergom díszpolgára