Temetéseket rendezett, most saját animációs cége van

Kőszegi Tamás
Kőszegi Tamás
Vágólapra másolva!
Első filmjét 14 évesen forgatta szülei Digital 8-as kamerájával. Manapság cégében saját főnöke, és elsősorban az animációban hisz. Interjú Kőszegi Tamással, animációs filmrendezővel és vállalkozóval.
Vágólapra másolva!
  • 14 évesen forgatta első filmjét, mert egy lányba volt szerelmes és így akart közelebb kerülni hozzá.
  • Idővel tudatosan mérettette meg magát különböző fesztiválokon.
  • Az egyetem első pár éve rossz hatással volt rá, mert nagyon elvont filmeket készített.
  • Még egyetem alatt alapítottak egy céget.
  • Elég gyorsan csődbe mentek.
  • Sokat tanult belőle, így most saját cége sikeres.
  • Fesztiválokon indítja műveit.

Az igaz, hogy az egyetemi évek alatt temetéseket is rendeztél?

Temetéseket nem szoktak rendezni, azokat fel kellett venni. Az egyetem alatt próbáltam minél több munkát kipróbálni, pénzt keresni. Így egy éven keresztül temetéseket forgattam.

Milyen élmény volt?

Elég rossz. Szomorú élmény temetésen lenni. De amikor az ember a héten a harmadik temetésére megy, akkor már nem tudtam ezzel azonosulni. Szembesültem azzal is, hogy a sírásók zenét hallgatnak munka közben. Ennek a profanitása pedig elég illúzióromboló volt, hogy vannak emberek, akiknek ez is csak egy munka.

Ez volt az egyetemen, amikor már eldöntötted, hogy mit csinálsz, de hogy kezdted, véletlen vagy már akkor is elszánt voltál?

14 évesen nagyon tetszett nekem egy lány középiskolában és fel akartam hívni magamra a figyelmet, így kitaláltam, hogy csinálunk egy filmet. Egyébként is akartam, de ezt a lányt tettem meg az egyik fontos szereplőnek. Ekkor állt össze egy társaság, akik elkezdtek filmet csinálni. Az ELTE Radnóti Gyakorló Gimnáziumba jártam és ott volt a Radnóti Filmfesztivál minden évben. Nagy vágyam volt, hogy azon egyszer egy filmet bemutathassak. A szüleim gondolták azt, hogy ha én ezt csinálom, akkor csináljam rendesen és megbeszéltük, hogy ne csak a haveroknak és az asztalfióknak készítsek filmeket, hanem akkor bemutatjuk őket diákfesztiválokon is. Így kezdtük el.

Ez is oda készült már?

Nem.

Végül is miről szólt a film?

Amik minket is foglalkoztattak középiskolában. Szerelem, féltékenység, ilyesmi drámák.

Akkor ez a ti korosztályotokról szólt.

Igen. Sokan science fictiont és fantasyt forgatnak. Az én első filmem a saját közegemet próbálta leképezni, mindazt, ami engem érdekel.

Azóta sokféle technikával dolgozol, ugye? Élő szereplők, animáció, stop motion.

A középiskolában nagyon érdekelt a stop motion. Csináltam is egy ilyen filmet csokoládékkal, amik nagyon megolvadtak a reflektoroktól és vissza kellett tenni őket a hűtőbe, majd elővenni a következő turnust a forgatáshoz. Engem a filmkészítésnek nagyon széles skálája érdekel. Főleg, hogy valami olyan vizuális dolgot teremtsek, ami újszerű. Valami mozgást, képet, ami más és erre sok technológia van, amihez szeretek hozzányúlni.

De akkor téged a végeredmény izgat vagy a folyamat, ahogy eljutsz odáig?

Mindegyik.

Eljutni odáig nagyon strapás, ami nem mindig jó érzés. Animációban nagyon sokszor nehéz munkát kell végezni.

Főleg a stop motion-nél.

Így van. Ezekben a készítési folyamatokban én megtalálom a belső békémet, tehát azt, hogy egész nap egy másodpercet készítek, az nekem nem okoz gondot.

Térjünk vissza arra, hogy a szüleid azt mondták, Tamás, mi lenne, ha megversenyeztetnétek a filmeket. Mi lett ennek a vége?

Az Országos Diákfilmszemle az első fórum, ahol megjelentünk. Itt esténkén volt megbeszélés, ahol a zsűrivel átbeszéltük, hogy mi volt jó és rossz. Nem udvariaskodtak, hanem segíteni akartak.

Kőszegi Tamás Forrás: Marton Szilvia - Origó

Akkor ez egy tudatos versenyeztetés volt?

Ezek a filmek nyertek díjakat, tehát kiderült, hogy itt nincs nagy baj. Olyan filmeket próbáltam csinálni, amelyek újszerűek és kötődnek az életemhez. Ez önkifejezési forma volt. Írtam is. Voltam írótáborban, de a filmezésben találtam meg a saját hangomat. Ha valamit el akartam mondani a világról, akkor filmre vettem és a lézerkardozás nem tartozott ezek közé.

Te unatkoztál a középiskolában vagy baromira élvezted? Mert vagy magába szív mindent és élvezi az ember agya vagy nem érdekli semmi és a filmezés köti csak le.

A Radnóti kemény középiskola volt. Én ott helyben azt éltem meg, hogy sok fölösleges energiám van, amit szerettem volna levezetni. Amikor elkezdtem filmet forgatni, akkor leépítettem minden mást.

Az animációfilm rendezés most közelebb áll a szívéhez. Forrás: Marton Szilvia - Origó

Amikor egyetemet kellett választani, akkor miben gondolkodtál?

Nehéz kérdés volt, mert szembesültem azzal, hogy azok a barátaim, akikkel filmeket készítettem, elmennek más pályára. Hirtelen mindenki orvos és mérnök lett.

Miért?

Nem tudom. Középiskolában még mindenki arról beszélt, hogy ő operatőr akar lenni, ő meg vágó, én meg rendező. Majd azt találtam, hogy tizenegyedikben csak úgy röpködtek a matekok és fizikák. Egyedül lettem. Gondolkodtam is azon, hogy fel kellene adni a filmezést és mondjuk orvosnak lenni, mert a biológia addig is érdekelt. Végül arra jutottam, hogy hiába hagytak egyedül a barátaim, nekem filmezéssel kell foglalkoznom.

És így jelentkeztél a…

...a Pázmányra.

Hányan voltatok az évfolyamon?

Akik a gyakorlati filmkészítést választották, azok 8-10-en. Fura volt szembesülni azzal, hogy mennyire eltérőek a diákok.

Nem volt meg bennük a versenyszellem?

Inkább arról volt szó, hogy középiskolában magam mögött tudtam hagyni olyan tipikus amatőrfilmes elemeket, amiket emberek még később is hajlandók magukkal hordozni.

Mondj egy példát, ketyegő óra, csepegő csap, vonat a síneken?

Pont, hogy ezek megvoltak. De volt egy olyan technikai tudásom, mondjuk vágás terén, ami meg a többieknek nem volt meg és ez jó volt. Viszont vadul elkezdtem esztétikára, filozófiára járni. Olyan magas művészeti dimenziókat próbáltam elérni, hogy első évben rosszabb filmeket csináltam, mint középiskolában. Hirtelen minden fekete és fehér lett, minden alatt Ligeti György szólt.

Az egyetemen nem tanították meg tárgyalni, így azt a saját bőrén tapasztalta meg és vált egyenlő féllé a megrendelővel szemben. Forrás: Marton Szilvia - Origó

Mi zökkentett ki ebből?

Az, hogy a középiskolában ez lazább dolog volt. Hiába jártunk fesztiválokra, azt gondoltam, hogy amíg fiatalok vagyunk, addig minden rendben van. Egyetem alatt viszont rájöttem, hogy ez a felnőtt élet, már egyetemista vagyok és komoly művészetet kell gyártani. Ennek a levetkőzése három évig tartott. Rájöttem, hogy nem történt paradigmaváltás, csak egy másik intézménybe jöttem tanulni.

Te gyakornok is voltál a Duna Televíziónál, ugye?

Több helyen is dolgoztam és voltam gyakornok. Megtanultam, milyen is a televízió valójában. Sokaknak van erről elképzelésük, de a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy a tévében az emberek fáradtak, sokat dolgoznak.

Ez után alapítottatok céget az egyetemi évfolyamtársakkal?

Amikor mesterképzésre mentünk, akkor már dolgoztunk itt-ott, akkor megbeszéltük, hogy jó lenne valami saját.

Nem voltak minták arra, hogy milyen szakmai pályát tudna bejárni. Forrás: Marton Szilvia - Origó

Mi volt a profilotok, milyen munkákat kaptatok?

Aki valamilyen filmes végzettségre szert tesz, utána elhatározza, hogy a filmezés összes ágában elkezd dolgozni és reklámfilmeket, videóklippeket, televíziós műsorokat fog gyártani. Mi is így kezdtünk neki, mindent gyártottunk.

Mennyire volt ez kifizetődő?

Nem volt kifizetődő. Az egyetem nem tanít meg arra, hogyan tárgyalj.

Volt emlékezetes tárgyalási hibátok?

Egy nem volt. Az viszont jellemző volt, hogy ráhagytuk az ügyfélre, hogy megcsináljuk úgy. Egy idő után kezdtem el kiállni az igazamért. Nehéz volt ezt átvenni, de idővel ment.

Csődbe mentetek végül.

Nem mentünk csődbe, hanem abba hagytuk, amit csináltunk. Stratégiai ponton kivonultunk.

Ez mennyire elegáns, a “stratégiai ponton” kivonultatok. Hogy nézett ez ki?

Ennek a cégnek konkrétan nem én voltam a vezetője, része voltam a csapatnak és igen nagy apparátussal indultunk neki. Lelkesek voltunk és mi úgy képzeltük, hogy más a piac, mint amilyen. Nem szembesülsz azzal, hogy hány konkurens cég van. Láttam szép lassan elfogyni magam körül a világegyetemet, aminek a végén ketten maradtunk.

Most viszont saját céged van és a magad ura vagy. Ez nehezebb is nem? Jogszabályokat kell értelmezni, az adózásban képben kell lenni.

Igen, de nem kell mindehhez egy személyben érteni. Az első vállalkozásunk hibáiból próbáltam tanulni. Először is összementünk rögtön kicsibe. Mindenki otthonról dolgozik, hogy minél kevesebb rezsit kelljen fizetni. De igen nagyon sok mindent meg kellett tanulnom.

Mondj egy példát.

Csak azt, hogy hogyan pályázz meg egy állami pályázatot. Van egy 40 oldalas leírás, amit elsőre átolvasva azt hiszed, hogy ezt tökéletesen megértettél, de aztán negyedik átolvasásnál is találsz olyan pontot, hogy talán ezt még sem így értik. Na ekkor szembesült vele, hogy ez még sem olyan egyszerű. Közben pedig rájöttem, hogy a függetlenségem nagyon fontos.

Ez nehéz. A szüleid támogatnak ebben? Ki a minta? Vállalkozni nem olyan könnyű, ez egy megatartásformát igényel.

Nincs valódi minta. Az egyetemi tanáraim lettek volna minta, de ezekbe nem vezettek bele.

Alapszakon megkérdeztük, hogy akkor hogyan tovább, amire azt mondták, hogy felvételizzünk mesterképzésre. Aztán mesterképzés végén megkérdeztük, hogy és most hogyan tovább, mire azt mondták, hogy felvételizzünk doktorira. Tehát ez volt a karrierút.

Akkor modelleket nem láttál az egyetemen?

Sok modellt láttam. Láttam Hitchcock-ot, meg Bergmann-t, aki az ifjú filmesek elé szoktak állítani, de ezek nem valós modellek, mert más korban, más környezetben éltek. Konkrétan azt, amit most csinálok, arra teljesen egyedül kellet rájönnöm, nem volt ilyen.

A Vihar c. filmeddel turnézol, most éppen hol?

Sok helyre elküldjük, vannak erre honlapok, felületek. Jelenleg egy mexikói fesztiválon van versenyprogramban, aminek nagyon örülök. Nemzetközibe kikerülni gondolom mindenkinek természetes vágya.

Ez animáció és azt olvastam rólad, hogy neked ez most közelebb áll a szívedhez, miért?

Azt tapasztaltam, hogy az animációim működnek igazán és ebben tudom kifejezni magam és a cégem is ebbe az irányba megy. Valahogy az animáció megtalált engem. Első perctől érdekelt, de soha sem gondoltam, hogy én egy ilyen animációs csávó leszek. Szépen lassan úgy alakult, hogy a különböző leképezési módszerek érdekelnek engem. Ez egy izgalmasabb, rugalmasabb tér, amit a saját képedre tudsz formálni, és ez nincs meg annyira az élő szereplős filmekben.

A 2015-ös 50 tehetséges magyar fiatalnak te is a tagja vagy. A mentorod Pataki Ági, miben tud segíteni?

Először is ad nekem egy önbizalmat. Bekerülni a programba nagyon jó érzés, nem gondoltam volna, hogy ez sikerülni fog. Jelenleg egy kisfilmet készítünk fénymásolóval és Pataki Ági ennek az utómunkájába csöppent bele, pont akkor, amikor a legnagyobb volt a káosz. Az ő szakmai hálója tud abban segíteni, hogy kikecmeregjünk ebből.

Mennyi ideig tart a mentorálás?

Fél évig és nem tudom, hogy az utolsó napon csak így vége lesz-e, de bízom abban, hogy később is megmarad egy partneri viszony, amiben számíthatok rá.

Az interjú a P+ TV Beszélgetés+ c. műsorának interjúátirata, amely megtekinthető ezen a linken.