A vörösiszap pusztítása után csend borult a vidékre

2015.10.01. 15:27

Egy magyar dokumentarista fotós több mint egy éven keresztül fotózta a vörösiszap-katasztrófa miatt elnéptelenedett falvakat. Megrendítő, díjnyertes fotóiból albumot készített, amit a Capa Központ a katasztrófa ötödik évfordulóján most megjelentetett, sőt október végéig ki is állította a fotókat.

Hátrahagyott ruhákForrás: Kollányi Péter

2010. október negyedikén átszakadt a Mal (Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt.) tulajdonában lévő, Ajka és Kolontár között fekvő vörösiszap-tároló gátja. A kiömlő több mint egymillió köbméternyi, erősen lúgos és maró ipari hulladék körülbelül 40 négyzetkilométeren elöntötte a vidéket, elpusztítva Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely nagyját. A katasztrófában tíz ember meghalt, és több mint 150-en sérültek meg. 

Kollányi Péter szabadúszó fotós, aki 2005 és 2012 között az MTI-nek dolgozott, két nappal a katasztrófa után érkezett a helyszínre, és még egy évig járt vissza, hogy fotókat készítsen a szellemfalvakról, amikből a Capa Központban október végig ingyenesen látogatható kiállítást rendeztek, ő pedig albumba szerkesztette őket. A lírikus bevezetőt Nádas Péter Kossuth-díjas író kifejezetten az albumhoz írta. 

Alig vihettek magukkal valamitForrás: Kollányi Péter

Kollányi Péter Tallinnban él és dolgozik, de a kiállítás apropóján az Origónak sikerült Budapesten egy interjúra elcsípnie.

Mi fogott meg a katasztrófában?

A katasztrófa után két nappal érkeztem a helyszínre, és hihetetlen, meghatározó élmény volt a kietlenség, a csönd. Három-négy órán keresztül teljesen egyedül sétáltam a katasztrófavédelem által lezárt területen.

Szépnek látod a képeket? Mi van, ha valaki szépnek látja?

A pusztítás valóban hordoz magában egyfajta vizuális, és csakis vizuális szépséget. Megdöbbentő, hogy itt korábban élet volt, jött a katasztrófa, és utána csak a csend és kietlenség maradt.

Csend és kietlenségForrás: Kollányi Péter

Hogy jött az ötlet?

Követtem a híreket, szerettem volna kilépni abból a megközelítésből, ahogy ott mutatták be a vörösiszap-katasztrófát. Öt évet kellett várnom, hogy tökéletesen beérjen a munka.

Találkoztál, beszéltél túlélőkkel?

Az igazán szörnyű az volt ebben, hogy ezek az emberek nem térhettek vissza otthonaikba. Láttam, ahogy csak fegyveres katonák kíséretében menekíthették ki a falusiak megmaradt ingóságaikat. Minden mást megsemmisítettek, a földbe döngöltek.

Nem is volt célom az embereket kiemelni, hiszen egyrészt éppen az fogott meg, hogy ott állok a hatalmas pusztítás közepén, és nincs ott senki, másrészt a képekkel arra is szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a katasztrófa bárkivel megtörténhet. A képsorozat valójában az ország bármely falujában készülhetett volna.

A pusztítást szavakkal nem lehet kifejezniForrás: Kollányi Péter

Követed a fejleményeket?

Nem lehet kimaradni belőle, az áldozatok és túlélők viszont mindegy, kit perelnek be, az életük a katasztrófa napján visszavonhatatlanul megváltozott, sokaknak tönkre is ment.

Mikor döntötted el, hogy a képeidből albumot csinálsz?

Három évvel ezelőtt. Sokat éltem külföldön, rengeteg csúcsminőségű albumot láttam, abban bíztam, hogy Magyarországon is létre lehet hozni ilyeneket. A Mementóból például nincs két egyforma példány, a borító szitálása mindegyiknek különböző.

Volt valamilyen ihletforrásod, mondjuk, az elhagyott Pripjaty?

Nincs két egyforma albumForrás: Kollányi Péter

Vizuális előkép nem volt, sokat tanultam viszont könyvekből. Az egyik legmeghatározóbb Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd-ja volt, amelyben áll a karakter a lebombázott Drezda közepén, és arra a felismerésre jut, hogy a pusztítást szavakkal nem lehet kifejezni, nem lehet róla semmi értelmeset mondani.”

A kiállítás október 21-ig ingyenesen megtekinthető a Capa Központban.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK