A cikk címében megfogalmazott állítás annyiban szorul kiegészítésre, hogy a Nők Chanelben kiállítás alapja két különálló, de mégis összekapcsolható fotósorozat, és ezek közül csak az egyik kelet-európai témájú.
Peter Farago és Ingela Klemetz Farago 2010-ben kezdett különleges együttműködésbe a francia Chanel divatházzal:
a Chanel hozzáférést biztosított számukra több kollekcióhoz, köztük majd százéves ruhadarabokhoz is, a házaspár pedig skandináv és balti szupermodelleket fotózott le a kiválasztott öltözékekben. Ez volt a Northern Women in Chanel című fotósorozat, amely nagy sikert aratott.
2015-ben új sorozatba (Women in Chanel) kezdtek az alkotók:
ezúttal a legfelkapottabb cseh, lengyel, román és magyar modelleket kérték fel,
hogy pózoljanak a divatház legújabb kollekcióiban. Az alkotók és a Ludwig Múzeum vezetői is büszkén beszéltek arról a sajtó számára rendezett bemutatón, hogy, habár több kiállítást is megélt már a két sorozat, soha nem szerepeltek még együtt, egyetlen tárlaton, így a budapesti az eddigi legnagyobb kiállítás, amely a Farago házaspár és a Chanel exkluzív együttműködését mutatja be.
Természetesen a Ludwig Múzeumban kiállított művek még így is csak töredékét jelentik a Northern Women in Chanel és a Women in Chanel sorozatban elkészült több száz fotónak. Viszont aki szeretné végignézni az összes fotót, a kiállításon elhelyezett albumok segítségével ezt is megteheti.
Szipőcs Krisztina kurátor azzal kezdte a kiállítás bemutatását, hogy abba a fotóművészeti sorozatba illeszkedik, amelyet már korábban elkezdett a Ludwig Múzeum, és amelynek keretében több meghatározó divatfotós munkásságát bemutatták már. Szerinte a Farago házaspár képei egyértelműen bizonyítják, hogy a divatfotózás, annak ellenére, hogy alapvetően alkalmazott fotográfiai műfaj, a művészet rangjára emelkedhet. Peter Farago pedig arról beszélt, hogy
a képekhez felhasznált Chanel-öltözékek nemcsak ruhák, hanem maguk is műalkotások.
A képeken nemcsak az öltözékek és a modellek, hanem az alkotók elmondása szerint
a helyszínek is kiemelten fontosak
– éppen ezért hasznos lett volna, ha a képaláírások vagy mellékelt magyarázatok néha eligazítják a nézőt arról, hogy mi az a különleges táj vagy épített környezet, amelyben a modelleket fotózták.
A sajtó számára rendezett tárlatvezetésen például kiderült, hogy a Mihalik Enikőről készült képek a szentendrei skanzenben készültek, a velük szemben kiállított néhány fotón pedig a lengyel Anna Jagodzinskát a Varsói Műszaki Egyetem kémiai laboratóriumában fényképezték, amivel a lengyel származású Marie Curie szellemét akarták megidézni. Ezek mind-mind olyan érdekes háttértörténetek, amelyek sokat hozzáadnak a kiállítás élvezetéhez, de tárlatvezetés nélkül – a magyar helyszíneket kivéve – valószínűleg nem jövünk rá ezekre az érdekességekre.
Pedig külön tematikus részei is vannak a kiállításnak: egy kisebb szekciót például külön a svéd modelleknek szenteltek, és az elhelyezett képekről Peter Farago elmondta, hogy az ikonikus svéd filmrendező, Ingmar Bergman filmjeinek hangulata, helyszínei és különleges nőalakjai inspirálták őket.
A következő teremben pedig
szemünk elé tárul a puszta a magyar szupermodell, Axente Vanessa közreműködésével.
A fekete-fehér hortobágyi tájat mutató képeket Tarr Béla filmjei is inspirálták, és a szerzők azt is elmondták, hogy hasonlóságokat éreznek a svéd tájak melankolikus szépsége és az Alföld hangulata között. A pusztáról készült képek tényleg különleges darabjai a tárlatnak, az egyiken a háttérben még egy szűrbe öltözött pásztor is felfedezhető a kihagyhatatlan gémeskút mellett.
A helyi hagyományok, a népművészet és az haute couture egymás mellé helyezése más képeken is tetten érhető, vagy akár kifejezetten hangsúlyos törekvés. A már emlegetett képek, amelyek Mihalik Enikőt ábrázolják a skanzenben, tökéletes példái ennek. A kiválasztott Chanel ruhadarabok meglepően jól illeszkednek a hímzésekhez és a matyó népviseletet idéző kiegészítőkhöz.
Ingela Klemetz Farago az Origónak elmondta, hogy a skanzenben járva annyira megtetszett nekik a matyó viselet, hogy elhatározták, mindenképpen beépítik a képekbe. Ezt emelte ki a Vogue is, amikor a Women in Chanel albumról beszámolt:
Ki gondolta volna, hogy egy 100 éves matyó (fejdísz) a tökéletes kiegészítő egy kötött Chanel kardigánhoz?
– írták.
De ez a megoldás nem csak erre a sorozatra jellemző, az északi modellek képein sem hiányzik a folklór.
Amikor a sorozatok készítésénél alkalmazott munkamódszereikről kérdezték a Farago házaspárt, azt mondták, hogy
minden képnek más és más a története.
Volt, amikor egy öltözék adta az inspirációt, és ahhoz választottak megfelelő modellt és helyszínt, máskor a modell személye vagy akár egy különleges lokáció adta a kiindulópontot. A képek koncepcióját viszont minden esetben gondosan kidolgozták előre, és a modellekkel is sokat beszélgettek arról, hogy milyen hangulatot szeretnének visszaadni, hiszen ez köti össze a ruhákat, a helyszínt és a képeken szereplő nőket.
Éppen ezért a fotózáson már nem sokat változtattak az előre kitalált jeleneteken, illetve az is nagyon fontos szerintük, hogy hiába dolgoztak digitális technikával, nem készítettek sok képet egy-egy beállításról.
Digitális technikával dolgozunk, de analóg szellemben
– fogalmazta meg Peter Farago. Ingela Klemetz Farago azt is hozzátette, hogy utólag csak nagyon keveset manipulálják a képeket. "Amit látnak, az valódi" – mondta.
A Farago házaspár szerint a fotós és a modellje közti viszony nagyon fontos a divatfotózásban, ezért az intimitás is lényeges szempont volt a fotózásokon: nem nagy stábbal dolgoztak, mindössze néhány ember volt jelen a képek elkészítésénél, mert ezzel is segíteni akarták a modelleket abban, hogy átadják magukat a fotók hangulatának.
Arról is megkérdeztük Peter Faragót és Ingela Klemetz Faragót, hogy miért döntöttek úgy, hogy kelet-európai modellekkel folytatják a sorozatot. Azt mondták, hogy ez elég egyértelmű választás volt:
Jelenleg a divatvilág középpontjában vannak
– mondta Peter Farago arra utalva, hogy a térségből származó modellek mennyire keresettek, illetve számára nagy élményt jelentett, hogy visszatérhetett Magyarországra. Ingela Klemetz Farago megemlítette, hogy az is szerepet játszott a döntésben, hogy hasonlóságokat láttak az észak- és a kelet-európai nők között.
Peter Farago szerint
a kelet-európai modellek is nagyon magabiztosak a saját nőiességükben, de ez a nőiesség másfajta, mint az észak-európaiaké.
Ingela úgy fogalmazott, hogy más történeteket, kulturális értékeket hordoznak magukban, ami visszaköszön a viselkedésükben és a tekintetükben is. A kelet-európai szépséggel kapcsolatban pedig azt mondták, hogy az egyes modellek közti jelentős különbségek ellenére elmondható, hogy az innen származó nőknek nagy, kifejező szemük van, és az arcuk karakteresebb.
A jövővel kapcsolatban azt mondták, hogy egyelőre még nem beszélhetnek arról, hogy lesz-e folytatása a sorozatnak, de a megfogalmazásukból úgy tűnt, hogy vannak terveik arra, hogyan vigyék tovább a különleges koncepciót.