Egész nap bámulnánk ezt az animált festményt

2016.12.31. 10:14

Fejnélküli sült csirkék csipegetnek csupán néhány pixelre a Kim Kardashian testű willendorfi vénusztól. De van itt kifejletlen testű, de máris nagyfejű Justin Bieber is. A Hieronymus Bosch híres munkáját újraálmodó videodizájner csoport magyar tagjával, Zsigmond Bélával beszéltünk.

Már novemberben beszámoltunk arról, hogy a Studo Smack nevű videodizájner csoport újraálmodta Hieronymus Bosch világhírű alkotását, a Gyönyörök kertjé-t. Egy holland múzeumban, 6 méter széles és 3 méternél is magasabb felületre vetítették a festmény animált és aktualizált verzióját.

2016-ban Hollandiában országszerte voltak rendezvények Bosch művészetéhez kapcsolódóan, mivel a festő 1516-ban, 500 éve halt meg. A Studio Smack a hollandiai Bredában alkotott nagyon érdekeset. Zsigmond Bélát, a csoport magyar tervező grafikusát Bredában értük el, és kértük, meséljen egy kicsit az alktotásról.

A Studio Smack alkotása egy görbe tükör, amelybe kifejezetten jó belenézni. Ha az ember esetleg émelyeg is kicsit, az sem a görbeség miatt van, hanem inkább azért, mert már

hosszú percek óta, elmélyülten bámulja a zseniális figurákat.

Azon kívül, hogy a Gyönyörök kertje Bosch talán legismertebb munkája, fontos tudni róla, hogy a madridi Pradóban van, ahonnan nem is nagyon adják ki. Még a nyolcvanéves háborúban, 1568-ban került a spanyolok kezére, majd néhány évtized után már II. Fülöp magánlakosztályát díszítette az Escorialban. Többek között tehát ezért is volt fontos, hogy éppen ezt a munkát dolgozzák fel.
A Studio Smacket a MOTI (Museum of the Image) igazgatója kérte fel a Gyönyörök kertje újragondolására.

Már a múzeum felkérésében

egyértelmű volt, hogy animációt szeretnének.

Az első egyeztetések még replikációról szóltak, azaz egytől egyig – szoftveresen – bírták volna mozgásra az eredeti Bosch-karaktereket. Aztán arra jutottak, hogy a mozgatás önmagában nem sokat ad hozzá az eredeti munkához, tartalmilag is aktualizálni kellene. Így alakult ki az alapkoncepció, tehát az új figurák animálása.

A löncshústól a vizuális megoldásokig
Zsigmond Béla 17 éve költözött Hollandiába, és szinte rögtön beiratkozott a főiskolára, tervező grafikusi szakra. A diplomamunkája készítése közben ismerkedett meg két másik művésszel, akik már akkor animációval foglalkoztak. Összejártak, segítettek egymás munkáiban, aztán Zsigmond Béla kapott egy megbízást, amit végül közösen valósítottak meg. Azóta pedig nevük is lett, a Studio Smack. A név érdekessége, hogy friss diplomásként, elutasítva a jól fizető, kommersz állásokat, sokszor pénz hiányában nem a legtáplálóbb és összetettebb ételeket készítették maguknak. Rendszeresen tésztát főztek a löncshúshoz, és abból készítettek spagettit, és a löncshús márkája volt Smack.

A Studio Bosch triptichonjának középső, legjelentősebb részét kapta feladatul. A múzeum iránymutatása annyi volt, hogy a végeredmény

legyen provokatív, de még ne obszcén,

ettől függetlenül a művészekre volt bízva az alkotás, nem volt szükség folyamatos egyeztetésre. Zsigmond Béla elárulta, hogy a felkérés sem volt véletlen. Egyrészt azért, mert már dolgoztak együtt a múzeummal korábbi projekteken, másrészt pedig azért, mert a múzeum igazgatója jól tudta, hogy a Studio Smack tagjai nagy Bosch-rajongók. Béla azt mondta, hogy „mindig mikor nekiállunk egy munkának, akkor egy vizuális felfedezéssel kezdjük. Ez nagyjából inspiráció keresést jelent, és a merítésben mindig van legalább egy vagy két Bosch-kép. Nagyon szeretjük, mert elképesztően furcsa fantázia van bennük".

A kiindulópont egyébként is az volt számukra, hogy a Gyönyörök kertje olyan, mint egy filmből kifényképezett kocka. Zsigmond Béla erről nevetve azt mondta, hogy „szerintünk

ha Bosch ma élne, akkor szinte kizárt, hogy ne animációval és videókkal foglalkozna.

Hieronymus Bosch triptichonjaForrás: AFP/Photo12/Ann Ronan Picture Library

Bosch zsenialitása és már csak az iránta érzett tisztelet miatt is nehéz volt belefogni az újraalkotásba, de valahol persze el kellett kezdeni - mondta Béla. Az elején minden figurát kipucoltak, nagyjából csak a teret hagyták meg, amit egy „fedett játszótérként" kezeltek. A fedettség hatásának elérésére külön hangmérnököt kértek fel, aki egy zenére éppen csak hasonlító zsongást tett az animáció alá. Csarnokszerű hangzást akartak, és meg is kapták. A nyugati társadalom gúzsba kötő, képzelt vágyait zsúfolták a térbe. Azt akarták éreztetni, hogy

a szépnek tűnő világ vágyainak követése könnyen börtönbe zárhatja az embert.

Az más kérdés, hogy a Studio Smack alkotása nagyon hasonló hatással van az animáció nézőjére. Azzal a különbséggel, hogy ez valóban jó nekünk.

Szándékosan építették fel úgy a teret, hogy első pillantásra nagyon csábító legyen. Egy hatalmas játszótérhez, vidámparkhoz hasonlít, aztán ha közelebbről megnézi az ember, már jól látszik, hogy mégsem olyan tökéletes.

A végső verzióba nagyjából 200 mozgó karakter került, de legalább kétszer ennyit terveztek meg. Az eredeti Bosch-képen ennél valamivel több van, de nem is a számszerű egyezés volt a cél, hanem az, hogy a két alkotás zsúfoltsága egyezzen.

Az animációs teret három részre osztották. Hátulra egy érdekes metropolisz került, ahol az eredetin hegyek vannak. Bosch furcsa épületeit pedig tornyokkal helyettesítették, amelyek az ember alapvető mozgatórugóit jelenítik meg. Van itt

a szexre, a hatalomra, és a szórakoztatóiparra, de még a táplálkozásra emlékeztető torony is.

Ezek a hátul elhelyezkedő elemek gyártják a modern mítoszokat. Az alakulás, mítoszszületés folyamatára utal a nagyfejű, de torz embriótestű Justi Bieber-alak is.

A Studio Smack alkotói a nyugati világról szerzett tapasztalataikat építették bele az animációba. Benne vannak a kísértések, vágyak és a mértéktelenség is. Tehát olyan dolgok, amelyeket ők tapasztalnak a világban. Zsigmond Béla hangsúlyozta, hogy ez nem tudományos tanulmány, csupán a megfigyeléseik eredménye. Azt mondta,

mi nem akarjuk megmondani, hogy erkölcsileg mi helyes vagy mi nem. Legfeljebb reakciót vagy dialógust akarunk gerjeszteni a munkáinkkal.

A willendorfi vénusz és Kim Kardashian keresztezéseForrás: Studio Smack

A Bosch-animáció egy 3 perces videó, ami folyamatosan ismétlődik, így van esélye a befogadónak a folyamatos felfedezésre. Béla azt mondta, az egyik kedvence a willendorfi vénusz Kim Kardashian alkatával aktualizált változata. Kiemelte még a hiper-narcisztikus, önmagával csókolózó alakot és a fej nélküli sült csirkéket. Egyébként az állatképek emberi tudatban való átformálódására hajaz még a darált húsból felépített disznó is.

Az emberek nagy része már csak darált formában találkozik disznóvalForrás: Studio Smack

Tökéletes befogadói élményt valószínűleg csak a bredai MOTIban, a falra vetített 6,5-szer 3,5 méteres verzióban nyújt az animáció, de egy nagyobb tévé vagy akár monitor is elég ahhoz, hogy a székbe ragadjon az ember. Minden percben újabb és újabb kedvenceket találhatunk magunknak, akiktől egyre nehezebb elköszönni.

Korábbi sikerek

A csoport első munkája a Kapitaal volt, ami az információ hatalmáról szól. Az animáció lényege, hogy a városi környezetből kipucoltak mindent, ami nem formatervezett információ. Tehát megmaradtak például a zebrák és rengeteg felirat – főleg reklámok.

A Kapitaal második részével, a Branded dreams-szel két év alatt készültek el. Ennek alapvető kérdése, hogy meddig mehet a reklámok terjedése. Az animáció arra az ötletre épül, hogy az utolsó érintetlen terület a reklámok számára az emberek álma.

A Studio Smack munkáira egyre többen figyelnek fel nemzetközi szinten. Alkotásaik nagy feltűnést keltenek a szakmában, és jelenleg is több nemzetközi produkciós céggel van kapcsolatban a stúdió. Sokszor nem is megrendelésre gyártanak, hanem saját ötleteket dolgoznak ki. Például nemrég kezdtek egy számítógépes játék tervezésébe, de készítettek már videoklipet is.

KAPCSOLÓDÓ CIKK