Csak meg ne zavarjam a szomorú zongorát

Roger Robinson különös ep-je: melankolikus zongorafutamok, kísérleti ambient és egy dúdolgató férfi, aki végül elmosolyodik.

Különös húszperces mixtape-et jelentetett meg Roger Robinson, a Trinidad és Tobagóban született, Angliában élő rapper-énekes-költő. A honlapról vagy innen letölthető Contemplate ep öt számában kísérleti ambientre énekel-suttog-dúdol rá. Ryuichi Sakamoto és Alva Noto számaiban elhaló zongorafutamok és digitális koppanások és effektek találkoznak; a Oneohtrix Point Nevertől vett alapban eredetileg nyugisnak szánt szintidallamok válnak nyugtalanítóvá; William Basinskitől egy - hallhatóan már kissé viseltes szalagról - ismétlődve megszólaló, végtelenül melankolikus és szépséges zongoramotívumot kölcsönöz. Roger Robinson néhol a beszédhez, vagy legalábbis suttogó dúdolgatáshoz hasonló módon énekel rájuk. Az az érzésünk lehet, hogy azért ilyen visszafogott, már-már elhaló a hangja, mert nem akarja megzavarni a törékeny zenét; ugyanakkor mégis más dimenzióba helyezi a számokat: a maguk féloldalas módján mégiscsak szép-szomorú dalok lesznek belőlük. Az utolsó szám alapja pedig ismeretlen eredetű vibrafonos, kicsit "egzotikus" hatású jazz, amire Robinson szinte már elengedi magát, tényleges dúdolgatásba kezd, szinte hallani, ahogy elmosolyodik - és ez tök jól esik. Amúgy azt írta a Twitterre, hogy amikor csinálta a mixtape-et, nagyon ellazult állapotban volt, és reméli, hogy a hallgatók is ilyenbe kerülnek. Én azért ennél szomorúbbnak hallom ezt a zenét.

Roger Robinsont egyébként a legtöbben talán a 2008-as The Bug-lemezről ismerik, ebből a számból, de Kevin Martinnal (aki a Bug) és Kiki Hitomival van egy King Midas Sound nevű zenekaruk, itt írtunk a lemezükről; korábban pedig vendégszerepelt például az Attica Blues bulis zenéjében és a Techno Animal világvégi rombolásában is, valamint saját kiadványai is vannak. Alább egy tavalyi klip; idén jön egy ep, majd album.