Semmit se adok, csak elveszek! A magyar új hullám legjobb dalai, 2. rész

2013.10.18. 16:37

Maszekolók és valutázók, Szabó László elárasztja az agyunkat, viszont Anatóliában javultak a viszonyok. A magyar új hullám legjobb számait felvonultató összeállításunk befejező része, a huszonöt legjobbal.

A nyolcvanas évek magyar új hullámának legjobb számait gyűjtöttük össze, vagyis amelyeket mai füllel is a legjobbaknak tartunk. Arról, hogy mit tekintünk új hullámnak, és mi kerülhetett be, az első rész bevezetőjében írtunk bővebben.

Az új hullám legjobb 50 magyar számát két részletre bontottuk, íme az 1-25. helyezettek. A címekre kattintva valamennyi dal meghallgatható, az alábbi lejátszóban, valamint itt pedig az összeset le lehet játszani.

A szövegeket írta: Bede Márton, Inkei Bence, Kálmán Attila, Lang Ádám, Pálinkás Szüts Róbert, Rónai András, Sarkadi Zsolt, Szabó Sz. Csaba. A lista összeállításában részt vett: Bede Márton, Dubrovszki Dániel, Fábián Titusz, Gelegonya Edina, Herman Ákos, Inkei Bence, Kálmán Attila, Lang Ádám, Pálinkás Szüts Róbert, Rónai András, Sarkadi Zsolt, Sidó Zoltán, Szabó Sz. Csaba

25. Neurotic: A soha nem látott hölgyet keresem (1987)

Bár az együttes köthető az új hullámhoz, de ez a szám picit kakukktojás a listán. Hiába viseli magán a korszak félreismerhetetlen jegyeit, hangzását, mégis inkább egy punk előtti rockszám érzetét kelti. A nagyvárosi cowboy csajozik toposz is ismerős, de a "megyek a csajomon a lovamhoz" azért mindig remekül idézhető sor marad. A bájosan nananázó háttérvokál is telitalálat, nincs még egy ilyen kedves Neurotic-szám. (KA)

24. Spions: Summer Song (Menekülj végre II) (1978)

Chaplin-filmeket nézni ma azért unalmas, mert az összes poént a botladozástól a forgóajtóba szorulásig mindenki látta már máshol egymilliószor. Szegény Spionsnak is ez a peche - nehezen hozzáférhető anyagaik unalmasnak tűnhetnek annak, aki előbb hallott URH-t vagy Európa Kiadót. Pedig akárcsak Chaplin, a Spions is zseniális újító volt. Ennek a számnak a figyelmes meghallgatása végre mindenkit meggyőzhet erről, mint ahogy arról is, hogy a már 1978-ban emigráló Molnár Gergely a magyar popzene legkarizmatikusabb énekese lehetett volna. Ha ő itthon marad, tán a magyar alternatív zenei világban sem a szürke kardigános orrlógatás lenne menő máig, hanem a csillogó, kozmikus popzene. (BM)

23. Csokonai Vitéz Műhely: Joy (1989)

Ariel Pink még bőven általános iskolába járt, mikor a budapesti Csokonai Vitéz Műhely tagjai már teljesen értelmetlen, ám színpompás VHS-videókat forgattak szintis/pszichedelikus/darkwave-es, az akkori magyar alternatív hagyományokhoz csak lazán kapcsolódó számaikhoz. A legjobb pedig az, hogy hiába a kiállításmegnyítókat idéző gesztusok, a komor emelkedettség és a homályosan költőieskedő dalszövegek, ez itt mégiscsak színtiszta popzene; friss hangzású, fülbemászó, kompromisszummentes és elképesztően COOL. (SZSZCS)

22. Kontroll Csoport: Nem én vagyok (1983)

A magyar újhullámos együttesek közül először a Kontroll Csoport érkezett meg oda, amit könnyű szívvel lehetne posztpunknak titulálni. Valahogy mindig a Pere Ubu ugrik be róluk, csak a Kontroll obskúrus mondanivaló helyett egészen nyíltan kritizálta a rendszert, aztán persze itták a levét. Bátran kevertek mindenféle stílust, amiből néha hajmeresztően gagyi katyvasz lett, viszont többnyire jól sült el és karakteres hangzást eredményezett, a Nem én vagyok is utóbbira példa. A sehová nem tartó gitár, Bárdos Deák Ági lemondó vokálja, a kiábrándult, de mégis ideges szaxofon tökéletesen tükrözi a 80-as évek lehangoló mocsarát. (KA)

21. Fals: Cairo (1989)

Mennyit változott a világ 25 év alatt! Akkoriban nemcsak, hogy nagy tömegekben jártak skinheadek skakoncertekre, de eszükbe nem jutott volna palesztinkendőt hordani. Az általuk is kedvelt skazenekarok közül a Skanzelizé és a Fals emelkedtek ki, de talán utóbbinak volt több és jobb saját szerzeménye (a zenekarok tagjai amúgy nem skinheadek voltak, de ebben ne is menjünk bele). A Madness hatását magán viselő Fals-dalok közül a Cairo a csúcs: úgy tud uszító és demagóg lenni az Astoriánál valutázó arab diákokkal szemben, hogy közben nem lehet nem mosolyogni. Az összes pátoszos nemzeti rockzenekar összetehetné a két kezét, ha századennyire szórakoztató zenét csinálna. (IB)

20. GM49: Kötöde (1981)

És ha már ska: az addig a kemény rock bűvöletében élő Galla Miklós 1980-ban, Londonban járva csodálkozott rá az akkor a csúcson lévő 2-Tone zenekarokra. Ezek hatására alapította meg a GM49-et, amely pont az ő személyiségéhez illő, könnyed és szórakoztató zenét csinált, ironikus szövegekkel. A Kötöde például a maszekolásról szól, de ahhoz túl kifinomult volt a humora, hogy a maga idejében sláger legyen belőle. Ma viszont frissebbnek hat, mint abból az évből majdhogynem bármi. (IB)

19. Európa Kiadó: Romolj meg (1987)

Menyhárt Jenőnek, annak ellenére, hogy a legnagyobb magyar dalszövegírók között szokás emlegetni, azért nem egyszer elszaladt a tolla. A Romolj meg szövege is így újrahallgatva, és odafigyelve elég nagy lózungnak, erőltetett dekadens póznak tűnik. Hogy mégis itt van ez a dal a listán, az annak köszönhető, hogy az Európa Kiadó olyan katartikus számokat tudott írni, ahol simán érvényre juthatnak és a helyükre kerülhetnek Menyhárt dramaturgiai túlkapásai. Így visszatekintve az Európa Kiadó mentálcirkusza nem a 80-as évek korrajza lesz, hanem a 80-as éveket meghatározó tónus. De hát ugye-ugye, minden egyformán popzene. (LÁ)

18. URH: Kék fény (1981) 

Míg a Spions csak botrányos performanszokig jutott, a stafétát átvevő URH már rendes rockzenekar volt, még az NME itt tartózkodó tudósítóját is meglepte a zenéjük frissessége. A legjobb számukat a szocialista televíziózás egyik legalja, a Kék fény című bűnügyi műsor inspirálta, és minden volt benne, ami az „őszinte, kőkemény" rockzenéből addigra teljesen kiveszett: lendület, düh, lényegre törő egyszerűség, bunkóság. Az alig fél évig működő URH később legenda lett, egyre cikibb visszatérő koncertekkel, ez viszont hibátlan. (IB)

17. CPG: Mindenki tetű az MNK-ban (1983)

"Én megértettem az elvtársakat, miért haragszanak annyira a CPG-re. Egy-egy soruk olyan volt, mint egy szociológusnak vagy filozófusnak a tízéves életműve összefoglalva egy képben." Ezt nem Pozsonyi Bucó Ádám írta, hanem Haraszti Miklós mondja tisztelettel és ámulattal a Pol Pot megye punkjai című filmben (32:00-nál). Az a Haraszti, aki tudott egyet s mást underground művészetről és ellenzékiségről. "Annyira azért tudtak zenélni, hogy a fennmaradt borzalmas minőségű kazettákról is átjöjjön a lendület és az elkeseredett düh, a szövegeik pedig a mai napig tökéletesen adják vissza annak a kornak a hangulatát, amikor nem volt mit csinálni, csak botrányt." Ezt meg a Matula Magazin írta 2006-ban egyértelműen erre a számra gondolva közben. (BM)

16. Bizottság: Szerelem, szerelem (1983)

Egy igazi generációkon átívelő örökzöld, az nem is igazi magyar, aki még nem motyogta magában néhány sorát részegen valami olcsó kocsma sarkában, vagy üvöltötte együtt mindenkivel egy házibuliban. A primitív orgonaalap (Chick Corea játszik!), a setesuta kíséret, az eleinte borszagúan dörmögött, majd nemződühvel kiabált szöveg, a háttérből feleselő hang együtt egy szuper vicc. Ilyen zseniálisan azóta se sikerült humor tárgyává tenni a magasztos emberi érzelmeket. (KÁ)

15. F.O. System: Ne félj (1988)

A 80-as évek második felében Magyarországra is betört a dark wave, ennek az irányzatnak vált szimbólumává Mátyás Attila és Jerabek Csaba együttese, az F. O. System. Történetük a Fekete Lyukban kezdődött, sikereik ellenére azonban csak egyetlen albumot adtak ki (azt is csak 90-ben), aztán feloszlottak. A cím nélküli lemezen egyetlen számhoz készült klip, ez a demo formában már két évvel azelőtt létező Ne félj. A dalban sok furcsaság nincsen: tehetséges és képzett zenészek csinálják, amihez értenek. Mint amikor az osztály legjobb tanulója tökéletesen felel, és a tanár nem is tud mit mondani, az egyes részleteket külön dicsérni felesleges, minden király volt. Bravó. Leülhetsz. (SZS)

14. Bizottság: Békásmegyer (1984)

A Jégkrémbalett film legjobb dala, ami a hivatalos filmzene lemezen már nem jelenhetett meg, mivel a szocialista kultúrpolitika úgy ítélte meg, hogy a felül békegalamb, alul traktor magyar dolgozónak nincs szüksége békásmegyeri rabszolgatelepezésre. És valószínűleg azt is sejtették, hogy a Bizottság csúcsműve, fülbemászó refrénjével ki tudna törni az avantgárd iránt érdeklődő budapesti művészkörökből, és a szélesebb néprétegek fülébe jutva esetleg évekkel előre hozhatná a már nagyon esedékes rendszerváltást. (BM)

13. Európa Kiadó: Küldj egy jelet (1987)

A nem sokkal korábban még reménytelen és nyomott alterslágereket író Európa Kiadó a Popzene című hivatalos nagylemezre írt egy ilyen rendes slágerdalt, funkys alappal, Menyhárt Jenő rapszerű kiabálásával, szólókkal meg minden. Na jó, mégsem teljesen rendes: a refrén hirtelen némileg túlvilágivá válik, illetve van valami mániákus abban a túlpörgésben, ami a ritmustól a szövegig az egész számot áthatja. Ezek emelik a - hangszerelésében ma már kissé megmosolyogtatóan korhoz kötött - számot túl az egyszerű sláger kategóriáján, az évtized egyik legjobb dalává. No meg az, hogy gyakorlatilag az összes sor azért kiált, hogy idézgessük. (RA)

12. Spenót: Nyolcvanas évek (1983)

Sőth Sándor sok dologban benne volt, ő A nagy füzet egyik producere, ő játszotta Pierre-t a Megáll az idő című filmben, sőt rendezett is. A nyolcvanas évek elején viszont a Casio-szintiken pittyegő Spenótban zenélt. A magyar újhullámos együtteseknek hagyományosan bivaly szövegei voltak, a Spenót viszont még ebből a mezőnyből is kiemelkedik. Az 1983-ban megjelent 80-as évek történészi pontossággal, mégis líraian foglalja össze az évtized hangulatát. Savasan zúgó szintik, bénán ufós gitár, KFT-sen egykedvű basszus, ének az unalomról meg arról, hogy nem igazán tudjuk, mi van. (SZS)

11. Modells: Nem én voltam (1982?)

Bár tiszteletre méltó és hazafias tevékenység a kommunistákat diktafonnal rögzített, hallgathatatlan csörömpöléssel hazazavarni, a Modells ennél azért szerencsére jóval ambiciózusabbnak bizonyult.  A Nem én voltam punkszámhoz képest szokatlanul hosszú, szépen felépített és nagyon hatásos; a nyugtalanító, klausztrofób hangulat mellett végig ott van a drámaiság, az ideges rángatózást pedig a meglepően dallamos és magával ragadó refrén ellenpontozza. Ráadásul majdnem jól szól. Talán egy Mission of Burma- vagy Wipers-lemezről sem lógna le látványosan, ha nem lenne az egész ennyire jellegzetesen kelet-európai, a szó mindenféle értelmében. (SZSZCS)

10. Bikini: A zenekar üzenete (1983)

A 37 évesen élete talán legjobb formáját hozó Nagy Feró és nemkülönben kipróbált rockveteránokból álló zenekarának bemutatkozó nagylemeze, a Hova lett...  egy  tömény, megterhelő és határtalanul szórakoztató, a műfajok között vadul cikázó art-punk ámokfutás, valamint egy igazi, klasszikus Nagylemez, amiről tényleg nehéz bármit is kiemelni. A kislemez-sláger ideájához talán ez a Stranglerst (konkrétan a Nice 'N' Sleazyt) idéző alapokon pattogó, és egy rendkívül emlékezetes és pofonegyszerű refrénben (BIMM-BAMM - énekli Feró; ÓÓÓ-ÓÓÓ – szól a vokál) kicsúcsosodó háromperces áll a legközelebb. A dal háromnegyednél dögösen melankolikus szaxofonszóló is hallható! (SZSZCS)

9. KFT: Bábu vagy (1981)

Az új hullámmal a 81-es Táncdalfesztiválon szembesültek először a szélesebb tömegek, amikor a KFT nagy feltűnést aratva még Bodrogi Gyulát és Tamássy Zdenkót is meggyőzte a pantomimos előadásmódjával és szokatlan zenéjével. A Bábu vagy az akkor sikerei csúcsán lévő Police hatását mutatja, a szöveg viszont az Illés sorok között olvasandó hagyományait viszi tovább, és ugyanúgy szólhat szerelmi csalódásról, mint a Nagy Testvérről. Bónuszként a videón a régi szépségében pompázó Kudlik Júlia is megtekinthető! (IB)

8. Pál Utcai Fiúk: A bál (1987)

A Bál ugyan csak 91-ben az azonos című lemezen jelent meg szélesebb terjesztésben, és akkor is lett igazán nagy sláger, de egyrészt megvolt már a 80-as évek másik felében, másrészt pedig az Ámen Gyere ki-je (na jó, meg az Induljon a banzáj!) mellett ez a dal az, aminek a primér sztorijához leginkább hozzá lehet gondolni a rendszerváltás előtti felszabadult izgatottságot - így simán itt a helye az első tízben. A magyar alternatívot megelőlegező, de itt még inkább posztpunkosan letisztult hangszerelésnek, az elsöprő, együtt énekelhető refrénnek a korszak elsőszámú kísérőhangszere, az itt nagyvonalúan szabadjára engedett szaxofon ad egy szép epikus keretet. (LÁ)

Méhes Marietta (az Eszkimó asszony fázik c. filmből)Forrás: Youtube

7. Trabant: Levert vagy (1983)

A Balaton és Trabant életérzés, ritmusképlet és tagok tekintetében könnyen összemosható zenekarai voltak a magyar új hullámnak, de míg a Balaton koncerteken játszott, a Trabant csak kazettán terjesztett házizeneként maradt fent. A Levert vagy a korszak dívája, Méhes Marietta énekével egy jövőkép nélküli generáció dúdolható, fülbemászó himnusza volt, ami az összeállítás legtöbb darabjával ellentétben, a szerző, Víg Mihály tolmácsolásában és hangulatának függvényében a mai napig hallható élőben a Gödör klub környékén. (PSZR)

6. VHK: Ki vele az istenért! (1988)

A nemzetközi mezőnyben is tök népszerű volt egy időben a punkos lendületet mindenféle törzsi cuccokkal összekeverni (Pop Group, Circle X), a VHK eksztatikus sámánrockja simán egy ligában játszik ezekkel. Grandpierre Attila zsigeri üvöltözése önmagában képes magával sodorni, de az egész együttes kíméletlen iramot diktál. Csak úgy sugárzik az őserő ebből a kaotikus lüktetésből, ha hinnék a pilisi szívcsakrában és bolondulnék a tarsolylemezekért, akkor csakis őértük rajonganék. (KA)

5. Trabant: Ragaszthatatlan szív (1984)

A Balaton mellett a Trabant írta meg az igazán szar napokhoz legjobban passzoló számokat. Ebben az igazán depresszív mezőnyben a Ragaszthatatlan szív joggal pályázhat a Leglehúzóbb Szám címre. Annyira amatőr az egész, hogy ettől olyan közel tud kerülni az emberhez, mint egy lepolírozott popdal soha. Hogy szól az a szinti, te atyaúristen, mintha egy süket csecsemő állította volna be a hangszíneket, egyszerűen imádnivaló. Az Eszkimó asszony fáziknak köszönhetően pedig ez lett minden elcseszett párkapcsolati szerencsétlenkedés legautentikusabb himnusza. (KA)

4. Waszlavik Gazember Petőfi Velorex Sámán Szabadcsapat Ullmann Mónika László: Hier ist mein auto (1987)

Na jó. Volt itt már magyar ska, magyar punk, magyar Police, de kelet-európai rocksámánból csak egy van! A korábban a Bizottságban és a Beatricében is játszó Waszlavik művészete szólóban teljesedett ki, és olyan zseniális sorok pattantak ki a fejéből, mint a „paprikás fagyit a szamara farába". Leghíresebb száma (talán nem túlzás slágernek nevezni) a Hier ist mein Auto, kellően idióta klippel és halandzsa angol-német szöveggel, és itt már nehezen hihető róla, hogy Lembergben tanult programozó matematikát. Később a Kossuth tér induló szerzőjeként egy egészen új szubkultúrának is az élére állt, de ez egy másik történet. (IB)

3. GM49: Bélát itt ne keressék (1984)

A rengeteg búval baszott, magát őrülten komolyan vevő együttes között igazi felüdülés lehetett a GM49 infantilis szintipopja. Nem ismerek még egy ilyen végtelenül idióta dalszöveget, még ezredszerre is potyognak a könnyeim a röhögéstől. „Az a hibám, hogy nem a Béla vagyok. / És ezzel sok méregre adok jó okot." Feladom. Én már azzal is elégedett lennék, ha Galla Miklós csak elszavalná ezt a sok ökörséget, de eközben klassz a szám is. A szinti vidáman lépeget, vagy szúr be hülye hangokat, a mini szaxofonszóló pedig már csak olyan, mint egy szépségpötty Rubint Réka arcán. Egyébként nagyon veszélyes szám, hónapokig dúdoltam és néha még mindig megszólal váratlanul a fejemben. (KA)

2. Neurotic: Adj gázt! (1987)

A fúvósok helyes alkalmazása a popzenében a legnagyobbak és a legmagabiztosabbak kiváltsága. Pajor Tamás magabiztosságával soha nem volt gond, néha pedig tényleg ő volt a legnagyobb. Sokan, sokszor leírták, hogy a magyaroknak a rockandroll sem mint zene, sem mint életérzés nem megy, de éppen Pajor volt az, aki bebizonyította, hogy de igen, és nem csak táncként. Az Adj gázt! zeneileg leginkább az ereje teljében lévő, kísérletező, a diszkóra és a rapre is nyitó Clashre hajaz. Ezt a számot simán el lehet képzelni Joe Strummer hangján is, és ennél többet a vasfüggöny mögül egyszerűen lehetetlen volt elérni a nyolcvanas évek közepén. (BM)

1. Európa Kiadó: Mocskos idők (1982)

Helló bébi, te nyomorult állat! Ha egy szám ezzel kezdődik, az egyszerűen nem lehet rossz, nem igaz? És lehet mondani, hogy minden egyformán popzene, meg hogy küldj egy jelet, de az Európa Kiadó legjobb korszaka a Love '82 volt. Annak a sérült, Ziggy Stardustot Kelet-Európába csempésző zenei és szövegvilágnak a koronaékköve a teljesen összezavarodott, sodró lendületű, nagyvárosi szorongásokat dalba öntő Mocskos idők volt – irigyeljük mind a százhúsz embert, aki ezt annak idején élőben hallhatta, mert ez még harminc évvel később is üt. (IB)