Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A közönség még nem hallhatta a szerzeményét, hiszen csak most zajlanak a felvételek. Ön hogyan jellemezné a készülő dalt?
Ez a dal
tisztelgés a múlt hősei, a szabadság bajnokai előtt, akik az életüket adták a történelem folyamán a magyar közösség és kultúra egyesítéséért
– akár szó szerint, akár abban az értelemben, hogy minden erejüket és energiájukat ennek szentelték. Mert nem számít, mikor és kik támadták meg vagy próbálták leigázni ezt az országot – a magyar szív soha nem hódolt be nekik.
A dalunkkal tehát a tiszteletünket rójuk le az őseink és az előtt, amit véghezvittek: hiszen ők vájták ki és építették meg a jövőbe vezető utat. Egyszerre hódolunk nekik, és tekintünk reményekkel telve a jövőbe: ez a dal ugyanis tiszteleg a jövő, a holnap hősei előtt is.
Néhány nappal ezelőtt egy sajtótájékoztatón azt is mondták a dalról, hogy a mai fiatalok számára szeretnék átélhetővé tenni mindazt, ami 1956-ban történt. Hogyan tudja ezt ön a zene eszközeivel elérni?
Ez a zene nagyon felemelő és fülbemászó egyszerre.
A zene mindig többet mond a szavaknál.
Mindössze azáltal, hogy hallják és magukba szívják az üzenetét, a dal elkezdi csepegtetni, illetve segít felépíteni és fenntartani a hazafias érzéseket. Ez a célunk, és nem csak a fiataloknál: egyszerre szeretnénk a dallal megszólítani az ifjúságot, az időseket, minden nemzedéket. Mindez azokra az emberekre is vonatkozik, akik máshonnan érkeztek Magyarországra, és úgy döntöttek, hogy magyarokká válnak.
Mindannyiunknak egyformán szenvedélyesen kell szeretnünk ezt az országot.
Köztudomású, hogy önnek sokat jelentenek a magyar gyökerei. Vissza tud emlékezni arra, hogy gyerekkorában mit hallott az '56-os forradalomról, felnőve milyen elképzelései voltak róla?
Nagyapám a második világháború után számtalanszor próbálta volna elhagyni az országot. Több tucatszor folyamodott engedélyekért, de mindig falakba ütközött. Határozottan megtagadták a kérését. Márpedig ez a szabadság korlátozása! Attól, hogy nem hagyhatta el Magyarországot, nem utazhatott, olyan boldogtalanná vált, hogy az utolsó elutasítás már valóban az utolsó csepp volt a pohárban: megszakadt a szíve. Szívrohamot kapott, és meghalt. Mindez 1952-ben történt.
Ő tehát már nem érhette meg az '56-os eseményeket, de az édesapám természetesen igen. Ő megtalálta a módját annak, hogy hogyan utazzon folyamatosan ki- és be az országból. Mindig itt volt, ha szükség volt rá, hozott csomagokat a rokonoknak és a barátoknak, mindent elkövetett, hogy megkönnyítse az életüket, ahogyan csak tudta.
Az '56-os forradalom leverése utáni összeomlás, szenvedés, fájdalom hatalmas árnyékot vetett az országra, de mindennek ellenére Magyarország ma már újra szabad!
Ez pedig csodálatos dolog, és nem szabad elfelejtenünk, hogy nem is olyan régen ez a szabadság még nem létezett! A nehezen megszerzett szabadságot pedig nem szabad eldobnunk magunktól: vigyáznunk kell rá, tisztelnünk kell, és mindent el kell követnünk, hogy megőrizzük. Fontos fenntartanunk az országunk szabadságát, a demokráciát, hogy mindig meghalljuk a különböző hangokat, és tolerálni tudjuk a köztünk lévő különbségeket, tudván, hogy a sokszínűség mindannyiunk javát szolgálja. Mind egy célért, a közös, egységes nemzetért dolgozunk. Tehát:
első a szabadság!
Nemrégen szerezte meg a magyar állampolgárságot.
Igen, ezentúl már meg sem lehet tőlem szabadulni! (nevet)
Mennyi időt tervez mostantól Magyarországon tölteni?
Október 23-ra , a nagy '56-os ünnepségre mindenképpen visszajövök. Akkor összegyűlik majd a dal felvételében közreműködő összes énekes és a teljes zenekar. Fantasztikus ünneplés lesz, ahol elhangzik majd az emlékdalunk.
De nemrég kaptam egy másik meghívást is, méghozzá a Miss Universe szépségversenyre. Nagyon örülök, sőt, remélem, hogy a verseny hivatalos dalát is én írhatom! Így vagy úgy, de egyre többet leszek majd itt, Magyarországon.
