A végén valahogy mindent megoldottunk - szülinapozik a Punnany Massif

2016.07.21. 09:58

Itt a nyár közepe, július 23-án szülinapot ünnepel napjaink egyik legmenőbb csapata, a Punnany Massif a Budapest Parkban. Az egyébként idén alapvetően alkotói évét töltő és magához képest elég keveset koncertező Punnany motorjával, Felcser Mátéval beszélgettünk egy próba után.

Izgalmas még szülinapozni egyáltalán?

Az évek során mindig imádtuk a szülinapi bulikat. Olyan a hangulata egy ilyen koncertnek, ami miatt nem izguljuk el. Egymás vállveregetésével indul a koncert, szóval egy nagyon baráti, haveri érzés vesz körül minket. Úgy vagyunk ilyenkor, ahogyan igazán vígadnia kellene egy embernek.

Ilyenkor el lehet rontani az egészet?

Nem jellemző. Hibázni mindig lehet, de olyan orbitális nagy baromságok már nem szoktak történni. Igazából már annyi ideje megy ez a zenekari szülinapozás, hogy már mi magunk is elhittük, hogy ilyenkor van a szülinap. Ráadásul megvan azért annak a romantikája, hogy visszaemlékezünk a korábbi évekre. A mostanira végül csak sikerült úgy variálni a dolgokat, hogy lesz valami kis csavarka. Nem árulom el, hogy mi. Az biztos, hogy ilyenkor más a koncert zárása is és több a hangulatibb elem.

Az idei nyolc koncertből az egyiket a Balaton Soundon adta a Punnany Massif, július elején. Most hétvégén születésnapot ünnepelnek a Budapest ParkbanFotó: Szabó Gábor - Origo

Egyébként jellemző, hogy számot adtok?

Istennek?

Inkább magatoknak. Tudod, amikor átfutjátok, hogy végülis hova sikerült eljutni az elmúlt évekhez képest.

Érdekes, hogy ezt említed, mert pont a napokban fogalmazódott meg bennünk az, hogy írjunk egy dalt a bakancslistákról. Ez ugye azt jelenti, hogy összegyűjti az ember azokat a dolgokat, amiket még nem élt meg. Mi például zenében még nagyon sok mindent szeretnénk csinálni. Magam sem tudom, hogy mi lesz a jövőben. Még így sem, hogy éppen alkotói évünk van. Csomó teljesen különböző elképzelés van a fejemben. Egy a biztos, hogy ezt majd együtt valósítjuk meg. Nagyon kevés útját jártuk még ki a tudásunknak. Azért jól zenél a csapatunk, de pont most hallgattam nagy öregeket és be kell látnom, hogy fényévekre vannak tőlünk. A lényeg, hogy ki kell majd kristályosodnia, hogy milyen irányba menjünk tovább, mert száz dolgot egyszerre nem csinálhat az ember. Az nem megy. Az élet egyik területén sem. Nem lehet valaki egyszerre zenész és politikus. Ezeknek a dolgoknak huszonéves korban le kell tisztulnia, hiszen baromi fontos, hogy mivel töltjük az időnket.

Neked letisztult?

Apró változtatások mindig vannak. Hogy mondjak egy nagyon banális példát: elkezdtem figyelni arra, hogy egészségesebben éljek. Kikerülöm a szénhidrátokat, meg a cukrokat.

Máté megtért?

Az van tudod, hogy az alkohol hízlal. Most is az van, hogy hétvégén lerombolom magamat, aztán hétközben pedig próbálom újjáépíteni, de azért igyekszem megtalálni az egyensúlyt. Emellett tényleg be kell látni azt, hogy egyre fontosabb az időm. Nem akarom már végighallgatni más emberek kálváriáját az életéről. Nagyon sok olyan szituáció van, amikor nincs erre erőm. Most már fontos az, hogy ezeket az energiákat inkább magamra fordítsam, meg olyan dolgokra, amelyek számomra fontosak, hiszen mások problémáit úgysem tudom megoldani helyettük. Az én bakancslistámon ez egy erős pont.

Azt mondtad, hogy ez egy alkotói év. Ha magamból indulok ki, akkor nálam az ilyen nagyon elhatározott alkotás általában úgy indul, hogy legalább fél órán keresztül vakarózom, aztán eszembe jut, hogy átrendezem a lakást, elmegyek futni, felhívok mindenkit a telefonkönyvemből, csinálok rengeteg dolgot, tulajdonképpen bármit, csak nem azt amit kellene. Ehhez képest milyen a ti évetek?

Őszintén? Tök ugyanez a forgatókönyv. Amikor nem vagy rákényszerítve valamire, akkor előkerülnek azok az énjeid, amelyek mindegyike a munka ellen van. Menjünk el bárhová, nyaraljunk, bambuljunk, persze ráérek, mikor ugorjak át és ehhez hasonlók vannak. Valójában ez van, persze. Viszont van egy plusz hozama ennek az időszaknak. Ha összeül a zenekar, akkor azt nagyon nagy szeretettel teszi. Mindenki kíváncsi a másikra, nincsen erőltetett szaga az egésznek, sokkal dinamikusabb az együtt töltött idő. Most, hogy már túl vagyok a kezdeti időszakon, észrevettem, hogy nagyon sok mindent írok. Az biztos, hogy annyira sokrétű, hogy már fogalmam sincs, hogy mi hova megy.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Szóval kellett a ráhangolódás.

Abszolút. Amikor kijelentettük, hogy alkotói év van, akkor el is húztunk rögtön egy hónapra. Nagyjából két napot töltöttem azzal, hogy zenét írjak. Amikor hazajöttem, akkor nekiálltam dj-zni - ez lett a Rendes Pénz nevű projekt. Közben elkezdtem zenéket is válogatni és akkor jöttem rá, hogy úristen, nem is hallgatok zenét. Föl kellett fedeznem, hogy egyáltalán mi is az ízlésem. A francia elektrozenét például nagyon szeretem. Ez kiderült. Hallgattam csomó mindent és aztán úgy inspirálódtam, hogy elkezdtem olyan irányba húzni, amerre még addig nem nagyon jártunk a zenekarral. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy elkezdtem arpeggiatoros meneteket tenni a zenékbe, meg elmenni az elektronika felé. Még mondjuk ki kell találni, hogyan lehet ezt ízlésesen a színpadra tenni. Azt kell mondanom, hogy mindenképpen jót tesz ez az idő. A többiek is elkezdtek mindenféle cuccokat beszerezni, olyanokat, amiket évek óta terveztek már, csak nem volt rá idejük. Új hangszereket, meg mindenféléket.

A többieket mi motiválja abban, hogy a Felcser Máté bármikor foghatja magát és mondhatja azt, hogy na gyerekek, nekem elegem a Punnany-ból és elhúzok francia elektro-cuccot játszani?

Mindenkinek más és más az inspiráció a zene irányába. Az biztos, hogy nagy szarban lennének, de tudod, több típusú ember van. Van, aki folyamatosan több lábon áll és, ha én nem leszek, neki akkor is lesz 10 különböző projektje. Aztán van, aki meg azt mondja, hogy ő csak akkor zenélne, ha velem zenélhet. Többfélék vagyunk. Szerintem alapvetően az az összetartó mag ebben, hogy az emberek tényleg nagyon bírják egymást és mindenki nagyon szeret zenélni. Együtt meg főleg. Voltak már nehéz menetei a zenekarnak, túl vagyunk olyan időszakon, amikor épphogy csak megélt a brigád. A végén valahogy mindent megoldottunk. Kellő energiával ezt össze lehet tartani.

Mi a helyzet akkor az elektronikus prüntyögéssel?

Azzal az van, hogy elkezdtem használni egy programot, amivel nagyon gyorsan össze tudom dobni az ötleteimet. Már ebben rakom össze a vázlataimat, de még nem ebben dolgozom ki azokat teljesen. Elkezdtem egy tanfolyamot is, ahol meg lehet tanulni profin használni, majd ősszel folytatom. Jó lesz.

Az már érződik a zenéteken, hogy egyre több benne az elektronika és a zaj.

Abszolút. Régebben én ilyen heroin-hip-hop-os zajzenés, nagyon lassú DJ Krush-os, nagyon-nagyon elektronikus dolgokat csináltam. Volt mellette aztán egy másik projekt is. Szóval mindig is színes volt a helyzet, de mindig el kellett dönteni azt is, hogy mi a legfontosabb. És hát természetesen a Punnany. Hiszen ebben sokan vagyunk és ez sokaknak élete és kenyere. De azért egyre inkább érdekel a modern elektronika is.

Hm. Na most az az érzésem, hogy sokkal nagyobb energiák működnek a háttérben annál, hogy ez az idei nyolc koncertetek ne tűnjön egészen bagatellnek.

Ezek ahhoz szükségesek, hogy továbbra is járjon a motor. Ennyi koncert azért kell. Kell a színpadi rutin, kell az, hogy kipróbálhassuk az új ötleteket. A fókusz most nem ezeken a bulikon van, de még így is ezek viszik el a közös időnk nagy részét. Az új dolgok így csak lassan jönnek elő. Úgy fest, hogy sokkal többet kell dolgoznunk.