Gyarmatiék nehéz döntés előtt

Székely Éva, a helsinki olimpiai bajnoknője azt fontolgatja, hogy nem megy ki a melbourne-i játékokra. Férje, Gyarmati Dezső úgy látja, többet használnak a szovjet erők ellen küzdő Magyarországnak, ha kimennek. Sok más sportolóval együtt a házaspár is nehéz választás előtt áll.

- Önben felmerült, hogy ne menjenek ki a melbourne-i olimpiára?

Gyarmati Dezső: - Igen, forgott a fejemben a kérdés, kimenjünk vagy sem, hiszen érzelmileg nagyon közel kerültem a forradalomhoz. Feleségemmel, Székely Évával és anyámmal beszéltem erről a dologról.

- Mi szól amellett, hogy inkább az olimpiára menjen ezekben a napokban?

Gyarmati Dezső: - Volt egy nagyon fontos élményem. Akkoriban én az autómmal cikáztam a városban, élelmiszert vittem, kötszereket szállítottam. A Széna térnél éppen egy barikádépítésben vettem részt, amikor megjelent ott néhány barátom: Vizy András, Somóczy doktor, Ivády Sándor, Szalay Iván. Soma azt mondta nekem: "Meg vagy te őrülve, Dezső, föl fognak akasztani, ez nem egy lejátszott játszma. Menj ki az olimpiára, többet használsz a hazádnak." Nyomós érv volt.

- Somóczky doktor véleménye ilyen sokat jelentett Önnek?

Gyarmati Dezső: Somóczky hadbíró volt 44-ben, sok embert megmentett. Recsken négy évet nyomott le.

- Ön a helsinki olimpián első helyezett lett a nők között 200 mellen. Most is komoly esélyes. Miért gondolja úgy, hogy marad?

Székely Éva: - Nem csak én, hanem mindannyian, akiknek gyerekünk van, nem akarunk menni.

- Mit szól ehhez az edzőjük, illetve Kutas István, az OTSB elnökhelyettese?

Székely Éva: - Kutas tartott egy eligazítást és a következőt mondta: "Ahogy elnézlek itt benneteket, a helsinki aranyérmesek hetvenöt százaléka itt ül. Ugye nem képzelitek, hogy most hagyhatjátok cserben a csapatot - szó szerint azt mondta - most, amikor szabad az ország". Az ő szájából borzasztóan komikusan hangzott, hogy "most amikor szabad az ország".

- Erre Ön hogy reagált?

Székely Éva: - Fogtam magam, fölmentem a szobámba, és azt mondtam magamnak: szabad, nem szabad, nem megyek. Nem hagyom itt a szüleimet, meg a gyereket.

- A férje, Gyarmati Dezső mit gondolt erről?

Székely Éva: - Kutas István éppen Dezsővel jött fel a szobámba, hogy győzködjenek: "ezt nem lehet" és "kötelesség" és "láthatod, rend van".

- Meggyőzték?

Székely Éva: - Nem. Én kötöttem az ebet a karóhoz. Erre Kutas felállt, elindult az ajtó felé, és azt mondta: "Ugye tudod, hogy van egy családod?"

- Ez mit jelent?

Székely Éva: - Én erről a mondatról nagyon jól tudtam, hogy mit jelent. Ez nyílt fenyegetés volt. Volt már egyszer ilyen. Egyszer nem mentem el egy edzőtáborba, mert úgy gondoltam, nem akarom én éjjel-nappal a legnagyobb ellenfeleim arcát nézegetni. Megbolondulok, ha minden nap a Novák Évával kell szemben ülnöm. Jött a Kutas telefonja, hogy jöjjek le. Elvitt sétálni és azt mondta: "Vagy fölmész a táborba, vagy más "táborba" visznek". Ez 1949-ben volt. Pistának voltak ilyen melegen kedves szavai. Pedig én voltam az egyik "Liebling"-je, nagyon szeretett, mint általában az úszólányokat, mert szinte megrendelésre hoztuk a kért eredményeket.

- Ön ezek szerint Kutassal együtt igyekezett meggyőzni a feleségét, hogy menjen. Ön tehát egyértelműen Kutas István pártján állt?

Gyarmati Dezső: - Hát magamban állandóan ezen morfondíroztam, emésztettem magam. Erősen fölmerült bennem, hogy nem megyek ki. De hát meggyőztek arról, hogy jobb, ha megyek.