Cseh edzőtáborban pihennek az olimpikonok

Melbourne-be tartó sportolóink az egynapos fárasztó, nehézségekkel tarkított buszút után megérkeztek a Prága melletti edzőtáborba, Nymburkba. Egyelőre nem tudják, mennyi időt töltenek itt a továbbutazás előtt. Itt a tornateremben, illetve a sportpályán alkalmuk nyílt, hogy eddzenek. Az edzőtábor azonban legtöbbjük számára kényelmetlennek és baljóslatúnak tűnt.

"Az a nymburki iskola egy elhagyott szellemkastély volt" - meséli Nádori László. "Fizkultúrakolostor, így neveztük." A hideg és szürke tábor Vagyóczky Imrét a laktanyára emlékeztette. "A tábor kaszárnya kinézetű, rideg hely. Hasonlítani sem lehet Tatához" - írja naplójában. "Az egész berendezés és a szellem, amely itt van, tiszta laktanya."

"Baljóslatú hely volt ez a Nymburk" - emlékszik vissza Dr. Rozgonyi György vívóbíró. A hidegen szitáló eső az épületbe zárta a sportolókat. A társalgóban álló két nagy rádió nyomasztó külföldi híreket mondott. Ebben a légkörben nem csoda, ha a sportolók nyugtalanul érezték magukat. "Aggodalom, kapkodás, kétségbeesés" - emlékszik Rozgonyi. "Itt történt Kovácsné és Tilli Endre sajnálatos balesete is, amely olimpiai szereplésükre erősen kihatott." A vívók számára a tornaterem síkos padlója végzetesnek bizonyult.

A körülmények nem voltak kedvezőek. Az út mindannyiukat kimerítette. Egy teljes napot töltöttek a fűtetlen buszba zárva, majd hajnalban vonatra szálltak Pozsonyban. Hálókocsi csak a nőknek jutott. A férfiak kénytelenek voltak bőröndök és kabátok segítségével alvóalkalmatosságot készíteni maguknak. "Fázott a lelkünk is" - írja Szabó Miklós a naplójába. A nymburki sporttábor szintén fűtetlen volt, valószínűleg nem készült fel a sportolók fogadására. "Mikor végre elindultunk Pozsonyból, gondoltuk, hogy ettől kezdve nincs gond, Prágában vár a repülő, átszállunk, és megyünk tovább. Igen ám, de Kolin megállójánál kitessékeltek bennünket a vonatból, és egy Fakarus autóbusszal haladtunk tovább. Legalább egy jó órát zötyögtünk, mire megérkeztünk egy erdei iskolába. Akkor kezdték el fűteni az egész iskolát" - írja Szabó Miklós. A táborban csupán egy fedett tornaterem volt. Minden sportoló azt akarta használni, ezért be kellett osztani az időt. Az időjárás hidegre fordult akkoriban, a szabadtéri atlétikai pályán a lábszárközépig érő hó miatt nem lehetett edzeni.

A sportolók a zord körülmények ellenére is feltalálták magukat. Héder János elmeséli, hogy végül a havas pályára is kimentek futni. Vagyóczky Imre emlékei szerint a férfiak ebéd után még fociztak. Szigeti Zoltán arra emlékszik, hogy megérkezvén a táborba, nagy fürdést csaptak.

"Nem mertek bevinni a prágai lakosság közé" - találgat Szabó Miklós abban a kérdésben, hogy miért nem Prágában kapott szállást a magyar olimpiai csapat. "A lapok egész vad dolgokat írnak a magyar 'fasiszta' felkelésről. Félnek, hogy mi elmondjuk az igazat. A vonaton is civil ruhás vendégek füleltek." A sportolók az edzés után a rádiót hallgatták, a felajzott légkörben Benedek Gábor gyűlést hirdet.