A mai magyar nyelv egyik legkiválóbb használója, Esterházy Péter néhány hónappal ezelőtt tartott, remek előadásában megemlített négy "szűrőt", melyek - érzése szerint - megkülönböztetik ma a jó és a rossz nyelvhasználatot.

Esterházy 4 szűrője
(1) markáns véleménykülönbség
(2) ilyen-olyan értékek mentén
(3) egy párt, aki
(4) alkalmasint ("alkalomadtán" értelemben, a hagyományos "vélhetőleg" helyett)

Vegyük észre, hogy Esterházy itt három esetben stilisztikai-retorikai-műveltségi kifogással él, s ezek mellé tesz egy valós nyelvi változást. Az (1) markáns és a (2) mentén általa bírált túlzott használata nyelvileg érdektelen - miközben lehet, hogy emberileg hazug, csúnya és üres, csak ilyen kategóriákról a nyelv nem tud, mint ahogy a természet se tudja, hogy a farkas gonosz. A (4) alkalmasint már értékelhető nyelvileg is: ez a szó ma megváltozott értelemben is használatos. Egyszerű lexikális változás ez, mely egy elszigetelt szót érint.

Egészen más a (3) egy párt, aki: itt valós nyelvi változásról van szó, mert egy szabály módosul, a vonatkozó névmás "személyességi" szabálya. A régebbi szabály, melyet Esterházy követendőnek sugall, csak a tényleges természetes személyeknek adta meg a "személy" jegyet, s egyben az aki névmást: egy ember, aki; egy mérnök, aki; az a kislány, aki. A módosult új szabály a "személyes" jegyet kiterjeszti személyek csoportjára, testületre, sőt felsőbbrendű állatra is: a Fesztiválzenekar, akinek számos lemeze...; olyan családok, akik segélyt kaptak; az a bank, aki nem emel kamatot; épp a katolikus egyház, aki történelme során...; behoztak egy kutyát, aki részeg volt. Ma sincs viszont olyan, hogy *a bank, aki előtt a baleset történt, mert itt nem testület, hanem épület.

Azért bátorkodtam a kiváló író észrevételeit boncolgatni, hogy megmutassam: a nyelvet érző-féltő laikus által megfigyelt jelenségek mennyire különböző kategóriákba tartozhatnak. Az aki-kiterjesztő szabály feltehetőleg győzni fog és elterjed (nyelvi változás), az alkalmasint alighanem az új jelentésre tér át (szókincsi változás), a markáns és a mentén virágzása nyelvészetileg érdektelen gyakoriság-emelkedés, mely egy idő múlva majd visszaesik. Hogy az Esterházy által megfigyelt jelenségek valóban csúfnak minősülnek-e, ehhez erről a katedráról nem tudok hozzászólni.