Mindentudás Egyeteme
Jöjjön el!

English | Deutsch | Français | Русский



Mindentudás Egyeteme
ELŐADÁSOK

MAGAZIN

NAPTÁR

KLUBNAPTÁR

TESZTEK

E-LEARNING

KÖZBESZERZÉS

INFO


[origo] hírek


Ősi kontinensek nyomára akadtak a Vénuszon


Drámai felvételek: eltűnt az Aral-tó nagyobbik fele


Megelőzhető a rák, késleltethető az öregedés - fölfedezték a hibás DNS-ű sejtek jelzéseit


Konferenciák, találkozók


ITA-AITES World Tunnel Congress

XXIII International Congress of History of Science and Technology


Pályázati határidők




Szilágyi N. Sándor

A jelentésvilág szerkezete

A kognitív nyelvészet az utóbbi negyedszázad igencsak eseménydús tudományterülete. Amióta a nyelvet nem az emberi megismerő rendszertől elszigetelve, hanem azzal való szoros összefüggésében vizsgáljuk, állandóan újabb és újabb, korábban meg sem fogalmazott kérdések merülnek fel, és az ezekre adott különféle, egymással versengő vagy egymást kiegészítő válaszok folyamatosan újabb titkait tárják fel az emberi nyelvnek. Az előadás ennek a nagy kutatási témának két fontos összetevőjét emeli ki. Az egyik a nyelv metaforikussága, amely messzemenően jellemző minden emberi nyelvre, a másik pedig a nyelvi kategorizáció kérdése, amely arról szól, honnan tudják a beszélők, hogy mit minek kell nevezni, és mit kell éppen annak nevezni, aminek. Ennek kapcsán kerül sor a különböző kategóriafajták főbb jellemzőinek és hierarchiájának bemutatására.

I. Miért kognitív nyelvészet?
Ha beszélni tudunk valamilyen nyelven, az azt jelenti, hogy van a fejükben egy nagyon sajátosan megszerveződő tudás arra vonatkozóan, hogy ezt hogyan is kell csinálni. Ez a tudás (és a nyelv tulajdonképpen ez) szétválaszthatatlanul összefonódik egész megismerő rendszerünkkel, összes kognitív funkciónkkal: a fogalomalkotással, a gondolkodással és a világról való teljes enciklopédikus tudásunkkal. A kognitív nyelvészet pedig attól kognitív, hogy a beszédhez szükséges tudásunkat, ezt a mentális nyelvet ebben az összefüggésrendszerben, ennek szerves részeként próbálja megérteni.

II. A nyelv metaforikussága
A kognitív nyelvészet egyik fontos felismerése, hogy - amint Csűry Bálint írta 1910-ben - "a metafora nem puszta díszítő, hanem a legnagyobb alkotó erők egyike az emberi beszédben". Lakoff és Johnson (1980) szerint nyelvünk nem is lehet más, mint metaforikus, hiszen egész fogalmi rendszerünk és ennél fogva cselekvésünk is az.

III. A nyelvi kategorizáció
A metaforakutatás mellett a kognitív nyelvészet másik nagy kutatási területe a nyelvi kategorizáció, vagyis az, hogy környezetünk elemeit olyan kategóriákba soroljuk, amelyeket aztán ugyanazzal a névvel nevezünk meg. Ez szoros kapcsolatban van a metaforikussággal.

IV. A jelentésvilág szerkezete
A metaforikusság tényleges megvalósulásának nyelvenkénti változatossága mögött egyetemes elvek húzódnak meg. Ezekre voltunk kíváncsiak akkor, amikor elkezdtünk egy olyan kutatást, amellyel egyebek mellett azt próbáljuk kideríteni, melyek a kategóriák metaforikus kiterjesztésének legjellegzetesebb irányai, hiszen ez nemcsak az emberi nyelvről, hanem a világról való tudásunk elemeinek egymásra épüléséről is sokat elárul. Ehhez a nyelvi kategóriákat hierarchikus rendbe rendezzük komplexitásuk foka szerint.

  1. A személynevek
  2. A ránézésre azonosítható kategóriák
    a. Állatok és emberek
    b. Növények
    c. "Csinálmányok"
  3. A ránézésre nem azonosítható kategóriák
    a. A rokonsági elnevezések
    b. A funkciónevek
    c. Az intézménynevek
    d. Az absztraktumok

V. A fontosabb tanulságok
A jelentésvilág fentebb felvázolt szerkezete, bár nagyon is szemelvényes, azt mutatja, hogy komplexebb kategóriáink ráépülnek a kevésbé komplexekre. Ez valószínűleg evolúciós pszichológiai szempontból is értelmezhető. Az egésznek az alapjában az állatokat és embereket jelölők állnak, és a legkülönbözőbb nyelvek azt mutatják, hogy az alaprelációk ezekre szabva alakultak ki, ezt a tudásunkat pedig az élettelen dolgokról vagy akár az absztraktumokról való beszédhez is lépten-nyomon felhasználjuk.

Tovább


Impresszum - Adatvédelem - Írjon a szerkesztőknek!