Vágólapra másolva!
Populációk és gének vándorúton
Vágólapra másolva!

I. Bevezetés


1. ábra

populációi speciációreproduktív


A modern biológia egyik alapfelismerése éppen az, hogy a véletlenszerű kombináció elve alapján lehetséges genetikai változatoknak mindig csupán csekély töredéke jön, jöhet létre. És akik létrejöhetnek, nos "ők" sem jelenhetnek meg a bioszféra nagy színpadán bárhol, bármikor, bármilyen mennyiségben. A biológiai sokféleségnek jól jellemezhető tér-idő-mintázatai vannak. Az ezeket létrehozó folyamatok az alábbiakkal jellemezhetők.

A faj-diverzitásnak meghatározott "forró pontjai", gócterületei vannak, amelyek nagy számú "pontszerűen" endemikus faj előfordulásával jellemezhetők. Ezek a gócterületek több-kevesebb egyezést mutatnak a különböző taxonómiai csoportokban, és jellemző rájuk a hosszútávú ökológiai stabilitás, amely lehetővé teszi "géncentrumok" kialakulását, a genetikai információ megőrződését és felhalmozódását. A gócterületek endemikus fajainak filogenetikai kapcsolatai alapján e területek faunatörténeti kapcsolatait feltáró área-dendrogramok szerkeszthetők ("areas of endemism" elv).

Emellett vannak olyan átmeneti helyzetű, nagy fajgazdagságú régiók, ahol a bennszülött fajok aránya nem különösebben magas. Ilyen mindenekelőtt Közép-Európa déli, szubmediterrán éghajlatú sávja. Itt a legkülönbözőbb földrajzi eredetű fajok halmozódnak. Ilyen fajtorlódást eredményez például a különböző éghajlati övezetekre jellemző fajok elterjedésének átfedése a Kárpát-medence erdőssztyepp-területein és az alpi, kárpáti, balkáni kapcsolatú hegységperemi régiókban.

Látnivaló, hogy a hagyományos használatú közép-európai "mozaiktáj" az eredetileg erdős táj-"szövetbe" beépült, nyílt és átmeneti, ökoton-jellegű élőhelyeivel (sövények, cserjések, fasorok, erdőszegélyek) rendkívül alkalmas arra, hogy megőrizze a nyílt élőhelyeken tenyésző népességek összeköttetéseit (konnektivitását), és ezeknek az élőhelyeknek a sokrétű, fajgazdag életközösségeit, kompozicionális sokféleségét. Ezekben az életközösségekben számos faj messzemenően alkalmazkodott a hagyományos földhasználattal járó mérsékelt zavaráshoz, mint amilyen a külterjes legeltetés, a kézi kaszálás, a sarjaztató és szálaló erdőhasználat stb.