Mindentudás Egyeteme
Jöjjön el!

English | Deutsch | Français | Русский



Mindentudás Egyeteme
ELŐADÁSOK

MAGAZIN

NAPTÁR

KLUBNAPTÁR

TESZTEK

E-LEARNING

KÖZBESZERZÉS

INFO


[origo] hírek


Ősi kontinensek nyomára akadtak a Vénuszon


Drámai felvételek: eltűnt az Aral-tó nagyobbik fele


Megelőzhető a rák, késleltethető az öregedés - fölfedezték a hibás DNS-ű sejtek jelzéseit


Konferenciák, találkozók


ITA-AITES World Tunnel Congress

XXIII International Congress of History of Science and Technology


Pályázati határidők




Varga Zoltán

Populációk és gének vándorúton

<< 5/13. oldal >>

IV. Dacikus fajok

Számos további fajcsoportra is az jellemző, hogy elterjedésük a Kárpátok, illetve a Kárpát-medence meghatározott területeire korlátozódik. Közülük a dacikus fajok Erdély hegyvidékeinek jellemző flóra- és faunaelemei. Tágabb értelemben véve a dacikus fajok is kárpáti elemek, két okból célszerű azonban őket különválasztani. Egyrészt sok esetben elterjedésük góca nem maga a kárpáti ív, hanem a Bánát hegyvidékei vagy az Erdélyi-szigethegység, és az ilyen fajok gyakran nem is a magas hegyvidékek lakói; példa lehet az erdélyi ajtóscsiga (Pomatias rivulare), a bánáti csiga (Chilostomum banaticum), az erdélyi avarszöcske (Pholidoptera transsylvanica), az erdélyi tarsza (Isophya stysi), a piroslábú hegyisáska (Odontopodisma rubripes) vagy az erdélyi futrinka (Carabus hampei).



5. ábra



6. ábra

Forrás: ORIGO

7. ábra


Ezeknek a faunaelemeknek az önállóságát az is bizonyítja, hogy esetenként bennszülött nemeket képviselnek, például a Mischtschenkotetrix tövishátú sáska és a Zubovski-hegyisáska (Zubovskia banatica). Vannak emellett a Keleti- és Déli-Kárpátok magas régióira jellemző endemizmusok is, amilyen néhány röpképtelen sáskafaj (Miramella ebneri, Podismopsis transsylvanica), illetve alfaji szinten egyes szerecsenlepkék (Erebia epiphron transsylvanica, E. manto traianus, E. cassioides neleus, E. gorge fridericikoenigi, E. melas carpathicola) és a magashegységi araszolólepkék (Glacies coracina dioszeghyi, G. noricana carpathica, G. canaliculata schwingenschussi) számos képviselője. A dacikus faunaelemek Magyarországon az Északi-középhegység keleti-északkeleti részére és az Alföld humidabb éghajlatú keleti-északkeleti peremterületeire jellemzőek, több csigafaj tartozik például ide (Bielzia coerulans, Balea stabilis, Laciniaria plicata, Monacha carthusiana, Oxychilus inopinatus, Perforatella dibothryon, Ruthenica filograna), és röpképtelen egyenesszárnyú fajok (erdélyi virágszöcske - Leptophyes discoidalis, erdélyi tarsza - Isophya stysi, erdélyi avarszöcske - Pholidoptera transsylvanica, vöröslábú hegyisáska - Odontopodisma rubripes).


8. ábra

Hasonlóképpen, számos faj élhette túl legalábbis az utolsó eljegesedés hideg időszakait a Kárpát-medence délnyugati peremterületein, illetve a hozzájuk szorosan csatlakozó Dinári-hegységekben. Őket nevezzük e térség őslakói után illír elemeknek. Ezekkel a viszonyokkal magyarázható a kárpát-medencei élővilág elterjedésének egyik feltűnő sajátsága: az "illír-dácikus harapófogó". Balkáni kapcsolatú fajaink jelentős része kettős ágon nyomul északi irányba, egyrészt az Alpok keleti peremén a Bécsi-medence irányába, illetve a Dunántúl déli-délnyugati dombságain át a Dunántúli-középhegység felé, másrészt a Vaskapu és a Bánát hegyei felől, az Erdélyi-szigethegység nyugati peremén át a Nyírség déli-délkeleti része és Kárpátalja irányába. Ez a harapófogószerű két ág egyúttal a medence-peremi szubmediterrán klímahatást jelzi, a rendszeresen jelentkező kettős tavaszi-őszi (aequinoctialis) csapadékmaximumot, amely közrefogja a medence szemiarid erdőssztyepp-klímájú központját. Nem állítható viszont, hogy a "harapófogó" kettős ága minden esetben hasonló korú. Egyes fajoknál fiatal, posztglaciális terjedésről van szó, mert a nyugati és keleti ág populációi nem térnek el egymástól. Nem különböztethető meg a Villányi-hegység és a Somogyi-dombság ezüsthársa (Tilia tomentosa) attól a fától, amely a Nyírségben vagy Kárpát-alja szőlőtermő szigethegyein nő. A hasonló elterjedésű lepkék (Pyronia tithonus, Maculinea arion ligurica, Aplasta ononaria, Idaea nitidata) sem mutatnak alfaji differenciálódást. Velük állíthatók szembe azok az egymást váltó elterjedésű (vikariáns) fajpárok, ahol anatómiai (csigák: Pomatias elegans - P. rivulare, Chilostoma illyricum - Ch. banaticum, sáskák: Odontopodisma schmidti - O. rubripes), hangadási (szöcskék: Isophya modestior - I stysi, sáskák: Chorthippus albomarginatus - Ch. oschei) és/vagy biokémiai (enzimmintázat-beli) eltérések mutatkoznak.





1. oldal

2. oldal

3. oldal

4. oldal

5. oldal

6. oldal

7. oldal

8. oldal

9. oldal

10. oldal

11. oldal

12. oldal

13. oldal



Impresszum - Adatvédelem - Írjon a szerkesztőknek!