Magyar motorosok a 2005-ös Dakaron II.

A világ legkeményebb ralijának számító viadalon több honfitársunk is rajthoz áll 2005. január elsején, hogy a magyar motorozásban történelmet írjon. Részt vesz Hermann Henrik, a Magyar Motorsport Szövetség elnöke is.

Eddig még nem sikerült egyetlen magyar motorosnak sem teljesítenie a rendezők által előírt távot. A 2005-ös futam kijelölt útvonala már hivatalosan is napvilágot látott. Ezzel kapcsolatosan november 17-én Párizsban tartottak sajtótájékoztatót, ahol közzétették a pontos útvonalat. Összesen 8956 kilométert kell megtennie a versenyzőknek, amihez mindössze 16 nap áll a rendelkezésükre.

Január elsejére iktatták be a leghosszabb szakaszt, amely nem kevesebb, mint 919 km-es! A teljes verseny átlagosan 560 kilométeres távolság megtételét követeli naponta! Bizony motorral ez tényleg kemény kihívást jelent, igazolja, hogy ezt az őrületet tényleg kemény fickóknak rendezik.

Az idei évben négy magyar motoros is nevezett, de sajnos közülük csak hárman startolhatnak. Szílvási Peti, aki már részt vett korábban a Dakaron, nem fért bele a limitált kétszázas mezőnybe. Viszont a résztvevők között köszönthetjük Hermann Henriket, aki a Magyar Motorsport Szövetség elnöke.

- Hogyan jött az ötlet, hogy te is indulj?
- Az ötlet, mint mindenki másnak, akinek van elhivatottsága: egyszer csak belém mászott a kis ördög. Már évekkel ezelőtt elkezdett bennem mozogni, és ez év elején döntöttem úgy, hogy na most nekivágok. Ez év márciusában már indultam is egy sivatagi versenyen, hogy élményeket és tapasztalatot szerezzek. Ez a verseny tíz napos volt. És ez volt a vízválasztó, ami alapján úgy döntöttem, hogy indulok a Dakaron.

- Ahhoz képest, hogy te is a "nem akarom összekenni magam" motorosok táborába tartoztál, most mégis ralizol . Milyen motoros versenyzői múlttal rendelkezel, és mi volt az első sikerélményed?
- Talán Piliscséven az első kör, amit az akkori 650-es motorommal megtettem. Az akkor mély hatást váltott ki bennem, amely azóta is itt lebeg a szemem előtt. Nem csak azért, mert fel kellett dobni a motort az egyik ugratón a magasba, hanem amúgy összességében meghatározta az elmúlt 3-4 évet. Azt gondolom, hogy a sikereket nálam - figyelembe véve, hogy sosem voltam és nem is leszek kimondott élversenyző - azok a versenyek nyújtják, amelyeken elindulok, ott lehetek, jól érezhetem magam. Függetlenül attól, hogy végig tudok-e menni, vagy sem. Természetesen végigjártam a ranglétrát, már gyerekfejjel motoroztam. Azokon a versenyeken, amelyeken indultam, soha nem voltam dobogós.

- A Dakar főleg a homokról és a sivatagi körülményekről szól. Te hogyan látod ennek a nehézségeit, milyen utakra számítasz?
- Természetesen ez a verseny a homokról is szól, de leginkább a "maratonról", a hosszútávú soknapos kitartásról. A mindennapos "felkelni és elindulni!" (Talán segítségemre lehet a triatlonista múltam is...) Mint említettem, idén márciusban már bizonyítottam Tunéziában a ralin. Úgy gondolom, a homokban van még mit tanulni - na persze nem csak nekem -, de nem csak homok lesz... aszfalt is, valamint murvás, köves utak. Tehát lesz bőven választék.

- A verseny mely szakaszától tartasz a legjobban?
- Az igaz, hogy a tavalyihoz képest az idei verseny kicsit emberbarátibb - a kilométereket tekintve -, bár azt azért sugallták, hogy a rövidebbnek tekinthető szakaszok rejtenek magukban "finomságokat". Amire felhívták a rendezők a figyelmemet bizonyos szakaszokkal kapcsolatosan, azok már igazából a felkészülésemet, illetve rákészülésemet nem befolyásolták. Bízom benne, hogy január 16-án a képeslapot Dakarból adom fel!

- Úgy legyen! Henrik, és van-e élet a Dakar után?
- Természetesen vannak elképzeléseim, de ez nyilván függ attól, hogy a Dakar hogyan fut le, illetőleg hogyan sikerül. A következő évi világkupa-futamokon szeretnék megjelenni, és ezt követően pedig a 2006-os Dakart - a már most megszerzett tapasztalatokat felhasználva - más aspektusból szeretném megközelíteni. Az elkövetkező 2-3 év úgy gondolom, erről fog szólni.

Totos

www.motorsokk.hu