A motorom és én - Honda Hornet 900

Vágólapra másolva!
15 év kihagyás után döntöttem úgy, hogy ismét nyeregbe pattanok, és megvettem életem első nagymotorját, egy 900-as Hornetet. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot már így az elején: nem bántam meg!
Vágólapra másolva!

Idén tavasszal - hosszas keresgélés után - megvettem életem első nagymotorját, egy 900-as Hornetet. Az első 100 kilométer szenvedés volt, 3000-ig volt szabad pörgetni. 1000 kilométerig pedig legfeljebb 5000-ig. A bejáratás időszaka borzasztó volt, de arra jó volt, hogy megszokjam a gépet. Három hétig tartott. Április végén, az első szerviz után már lehetett pörgetni, a gépkönyv szerint 10 500-nál leszabályoz az elektronika, de a gépemet rajtakaptam 11500-as fordulaton is, egy-egy lámpaváltás után a Váci úton. Hihetetlenül gyorsul (3,2 másodperc alatt 100-ra), élvezetes vele kigyorsítani, az egyes fokozat végén már 120-szal száguld az ember. Nyomatéka elképesztő. A Honda mérnökei a 900RR blokkját építették a Hornetbe, de a karburátoros adagolást lecserélték injektorosra, a gépet nyomatékosabbra és kevésbé pörgősre hangolták, a felső fordulatszám tartományt pedig jócskán lefaragták. (Gyakorlatilag tökéletesen ugyanaz a blokk, mint a Fireblade-ben, még az öntvényformákon sem változtattak, ami 10 éves konstrukciót takar.)

A változtatásoknak köszönhetően már egészen alacsony fordulatszámon nagy nyomatékkal gyorsítja az aszfaltlovagokat, gyakorlatilag úgy gyorsul, mintha egy villanymotor lenne az erőforrás. Félelmetes! Ha valaki türelmesen eljut a hatodik fokozatig, meglepve tapasztalja majd, milyen kellemesen lehet vele 60-nal kocogni, szépen öregurasan. Gyakorlatilag bármelyik fokozatban jól érzi magát, de 5000-es fordulat fölött az addig halk kipufogó őrületesen üvölteni kezd, és olyan érzése van az embernek, mintha egy vadászgépben ülne, és éppen az utánégetőt gyújtotta volna be. Országúton nagyon kellemes előzni vele, mert egy enyhe gázfröccsel simán ott lehet hagyni bármelyik autót.

Remekül lehet vele az autók között szlalomozni, könnyen fordul, kicsi a fordulóköre. Kicsit súlyosabb 600-as testvérénél, ezért néha nehezebb bedönteni egy-egy kanyarba, de remekül állja a sarat. Kanyarban is lehet vele óvatosan fékezni, nem szitál be az első villa. A lengéscsillapítók remekül teljesítenek a budapesti utakon, a nagyobb kátyúkat azonban érdemes kerülni. Sportosra hangolták a futóművet, a kiemelkedő aszfalt gyűrődések előtt érdemes picit felemelkedni az ülésről, mert az ember úgy érzi, katapult is van a gépben.

A fékek kitűnőek. Gyakorlatilag nem kell sokat húzni a Nissin fékeknek, könnyen első kerékre állítható a motor. A hátsó kerék viszonylag gyorsan megcsúszik, és instabillá teszi a motort, ráadásul elkezd pattogni a kerék az aszfalton, ami kellemetlen, mert nem lehet óvatosan visszaengedni a féket.

Utassal való motorozás számomra még élvezetesebb, ugyanis a többletsúly miatt a gép szófogadóbb a kanyarokban, lágyabban rugózik, de egyáltalán nem számít az utas, amikor gyorsulni kell vele. Gyakorlatilag nem lehet észrevenni, akkora a nyomaték.

Mivel naked bike-ról van szó, sajnos autópályán, de legalábbis városon kívül sokkal nehezebb nyeregben maradni: saját tapasztalatom szerint 120-ig nem érezhető, 140-nél még nem probléma, 160-nál már kapaszkodni kell, 180 és efölött pedig komoly sportteljesítményre van szükség a nyeregben maradásra. Ennek ellenére 180-nál is még dinamikusan gyorsul egészen 220-ig, de akinek nem testhezálló bőrruhája van, ne kísérletezzen ezzel. Túraöltözetben 180-nal motorozva az ellenszél keményen szaggatja a ruhát az emberen, ami nem túl kellemes. Általában a 140-160 a normális utazósebesség, amit tartani szoktam. Ezzel halad is az ember, és nem is kényelmetlen. Utassal kicsit jobb a légellenállási tényező, de nem sokkal. Párommal azért kipróbáltuk, milyen 200-zal motorozni. Remek érzés!

Alkalmam volt a Hungaroringen is megjáratni a gépet, és nagyon meglepett, ahogyan tapad az úthoz kanyarban, sok motornak vetélytársa, még így, szélterelő idomok nélkül is! Fantasztikus érzés kitapasztalni a gép korlátait! Mindenkinek ajánlom! Az örömódák után némi negatívum. Az ülés sajnos túl kemény túrázáshoz, nagyjából 100 kilométert lehet rajta kibírni. A 19 literes tank olyan 300 kilométeres hatótávolságot enged, vegyes használatnál - így 4600 kilométerrel az órában - 6,3 és 6,5 litert iszik a paripa. Itt is egy lámpa figyelmeztet a tank kiürülésére, ha már folyamatosan világít, akkor legfeljebb 50 kilométert bír még. Óvatosan az egykerekezőknek! Miután megemeli az elejét, az útra visszatérve időnként beszitál az első kerék, a nyomvályúkat sem bírja, ott is beszitál az eleje. Néha egészen félelmetes!

Összességében véve, ha a 600-as Hornet betyárkodásra késztet, akkor azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy a 900-as pedig egyenesen gengszterkedésre... Aki szereti a naked bike-okat, nagyon ajánlom nekik. Elpusztíthatatlan! Senki ne ijedjen meg a szélterelő idomok hiányától, lehet rá kapni utángyártott lámpaidomot, amivel éppen a mellkasra eső terhelést lehet megszüntetni. Így sokkal kellemesebb a motorozás, és gyorsabban is lehet vele repeszteni. Tízezer forintos extráról van szó, ami megéri a pénzét. Talán kicsit elfogult vagyok, de véleményem szerint a legszebb és a legjobb gép a Honda Hornet 900!

Antal János