Földig rombolta volna Németországot a Néró-parancs végrehajtása 

Adolf Hitler 1945. március 19-én kiadta a Néró-parancsot. Németország szerencséjére a Führer zavart állapota ekkor már legközelebbi bizalmasai számára is nyilvánvaló volt, így nem hajtották végre az utasítást. 

1945 tavaszán már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Németország a II. világháborút elvesztette. Míg az USA és Nagy-Britannia csapatai Franciaország felszabadítása után nyugatról támadtak, addig a Szovjetunió keletről közeledve igyekezett harapófogóba zárni a kivéreztetett országot. 

Adolf Hitler nem szerette volna, hogy ellenségei bármit is profitáljanak a háborúból. Így a már jól ismert felperzselt föld taktikájához folyamodott. Nerobefehl nevezetű parancsában elrendelte, hogy minden infrastruktúrát, beleértve az autópályákat, vonatsíneket és metrójáratokat, valamint hidakat egyaránt pusztítsanak el, ezzel is lassítva a Szövetségesek haladását. A Führer nem kegyelmezett volna az ipari létesítményeknek, bányáknak és az erőműveknek sem. Pusztulásra ítélte a telekommunikációs vonalakat is. Elgondolása alapján legyenek inkább az enyészeté, minthogy ellenségeik bármilyen szinten profitálhassanak belőle. 

Az elvesztett háború 

Teljesen egyértelmű volt, hogy a német diktátor csak olyan Németországot képes elképzelni, ahol ő uralkodik. Úgy gondolta, hogy a Harmadik Birodalom évezredeken keresztül fennáll majd. A II. világégés azonban alaposan keresztülhúzta e tervét.  

A németek szerencséjére Hitler bizalmasai közül sokan látták, hogy a dekrétum végrehajtása csak értelmetlen pusztulást hozna és felesleges éhínséget szabadítana rájuk. Albert Speer fegyverkezésügyi miniszter egészen odáig ment, hogy megtagadta a parancsok végrehajtását. Speer már korábban is kifejezte aggodalmait Hitlernek: szerinte a lengyelországi szénbányák szovjet kézre kerülésével a háború már 1945 elején értelmetlenné vált. Az optimális esetben az ország még pár hetet bírt volna ki, utána viszont a gazdaság teljesen összeomlott volna. A miniszter, hogy álláspontját nyomatékosítsa, memorandumban fordult a Führerhez. Aggodalmai süket fülekre találtak. 

Speer felismerte, hogy ez a döntés a háború után még nagyobb nyomorba taszítaná az amúgy is rengeteget szenvedett lakosságot, ezért elárulta Hitlert. Meggyőzte a megmaradt tiszteket, hogy hagyják figyelmen kívül a Führer értelmetlen parancsait.  

A lángoló Róma ábrázolása Hubert Herbert festményén Forrás: Wikipedia

Hitler és Néró 

A rendelet elnevezése a hírhedt Római császárhoz, Néróhoz kötődik. A legenda szerint a birodalom fővárosában Kr. u. 64-ben hatalmas tűzvész tört ki. Egyes beszámolók alapján a tragédia okozója maga a császár volt, míg más forrásokban az őrület határán álló uralkodó csak akadályozta a tűzoltást és lantján Trója hasonló sorsáról énekelt. A jelenlegi feltételezések szerint Néró azonban nem tartózkodott a városban a tűzvész idején. 

Hitlerhez hasonló tulajdonságokkal rendelkezett: gyakran üldözési mánia fogta el és mindenhol besúgókat keresett. Hitler például még 1945 tavaszán is úgy gondolta, hogy a Szövetségesek közötti ellentétek előbb-utóbb felszínre kerülnek majd, és így Németország győzedelmeskedhet. 

Továbbá azt feltételezte, hogy a háború utolsó szakaszában a számos, titkos német katonai projekt közül az egyik révbe ér, így sikerül megfordítani a harcok menetét. Mindeközben a német sereg élelemhiánnyal küzdött és folyamatosan lőszerhiánytól szenvedett. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.