A Titanic tragédiájának árnyékában ott ragyog egy magyar hős története

A Titanic tragédiája nemcsak a mérnöki teljesítmény csúcsát, hanem az emberi gőg és a biztonságérzet illúzióját is jelképezi. Az „elsüllyeszthetetlennek” tartott hajó sorsa a tervezési hibák, technológiai korlátok és emberi mulasztások szomorú lenyomata. Ám a tragédia árnyékában ott ragyog egy magyar orvos, Lengyel Árpád története is, aki hősiességével örökre beírta nevét a történelembe. 

Nézze meg galériánkat:

A világ legnagyobb hajójának születése 

A 20. század elején a hajózási ipart néhány meghatározó társaság uralta, ezek közül az egyik leghíresebb a brit White Star Line volt. Hogy túlszárnyalja versenytársait – köztük a híres Lusitaniát is üzemeltető német céget – a White Star elindította minden addiginál nagyobb projektjét: az RMS Titanic megépítését. 

Fotó: RIEGER BERTRAND / hemis.fr/AFP

A hajót a görög mitológia titánjairól nevezték el, és már a tervezési fázisban úgy gondolták, hogy ez az „úszó palota” lesz a világ legnagyobb személyszállító hajója. 

Az építkezés 1909-ben kezdődött Belfastban, a Harland & Wolff hajógyárban. A monstrumhoz közel hárommillió szegecsre és háromezer munkásra volt szükség. A Titanic végül 7 millió dollárba került. 

Bár a mai óceánjárókhoz képest szerényebb méretű – azok egyharmaddal hosszabbak és kétszer olyan szélesek –, a Titanic a maga korában rekordot döntött: 269 méter hosszú és 28 méter széles volt, súlya meghaladta a 46 ezer tonnát. 

Figyelmeztetések és kétségek 

Nem mindenki volt elragadtatva a Titanic hatalmas méreteitől. Hajóépítési szakértők figyelmeztették a tervezőket, hogy ekkora hajó esetében már a biztonságos kikötés is problémás lehet. Egyes vélemények szerint a Titanicnak a tengeren kellett volna rakodnia, mivel kikötőhelyei korlátozottak voltak. 

Fényt és luxust ígértek 

A Titanic fedélzetén példa nélküli kényelmet kínáltak a tehetősebb utasoknak. A hajó rendelkezett edzőteremmel, úszómedencével, török fürdőkkel, kávézókkal és természetesen a híres nagy lépcsőházzal is. A White Star vezetői „elsüllyeszthetetlenként” hirdették a hajót. Alelnökük, Philip Frank így fogalmazott: „Nincs olyan fenyegetés, ami a Titanic süllyedését okozhatná. A hajó elsüllyeszthetetlen.” 

Fotó: Ann Ronan Picture Library/AFP

A Titanic 1912. április 10-én a indult el Southamptonból első útjára. Négy nappal később, április 14-én éjfél előtt hatalmas jéghegy jelent meg az útjában. 

Mi okozta a Titanic vesztét? 

A Titanic oldalról ütközött a jégheggyel, amely mintegy 100 méteres szakaszon feltépte a hajótestet. A víz hamar megtöltötte az alsó rekeszeket – ezek nem bírták a terhelést, így a süllyedés gyorsabb volt a vártnál. 

A hajó irányíthatóságát is hátráltatta a hatalmas méret. A jéghegy észlelése után nem maradt elegendő idő az elkerülésére. A hajó végül kettétört, majd elsüllyedt. 

Mentés a sötét éjszakában – magyar hős a fedélzeten 

A mentés során a legfontosabb szerepet a Carpathia játszotta, amely elsőként ért a helyszínre. A fedélzetén ott volt Lengyel Árpád, a fiatal magyar orvos, aki a harmadosztályon teljesített szolgálatot. 

Fotó: wikipedia.org

Árpád épp aludt, amikor az első orvos felébresztette, hogy szükség van rá. A magyar orvos irányítása alatt zajlott a túlélők ellátása: 42 sebesültet látott el, sokakat sokkos állapotból hozott vissza az életbe. 

Az egyik túlélő így emlékezett rá: „Bár orvos vagyok, aki hozzászokott a szörnyű látványhoz, minden képzeletet felülmúlt, amit láttam. Gyermekeket mentettünk, akiknek szülei nem voltak velük. Férfiakat, akik órákig úsztak a jeges vízben, de élve maradtak.” 

Lengyel Árpád hősiessége világszerte elismerést váltott ki. Ajándékokat, leveleket és emlékérmeket kapott – többek között egy beépített órás sétabotot és szerelmeslevelet is egy hálás túlélőtől. 

A Titanic öröksége: tanulságok és változások 

A tragédia után a hajógyártás szabályozása jelentősen szigorodott. A testvérhajókat, a Britannicot és az Olympicet megerősítették: magasabb válaszfalakkal, második hajótesttel, több mentőcsónakkal és tűzálló anyagokkal szerelték fel. 

Egy 2012-es jelentés szerint ma már csupán minden 670. hajó süllyed el – a Titanic korában ez minden 100. volt. A hajózás biztonságosabbá vált, de a Titanic öröksége figyelmeztetés maradt: nincs olyan hajó, amely valóban elsüllyeszthetetlen. 

A roncs sorsa: felfedezés és a vita 

A Titanic roncsait 1985-ben találta meg Robert Ballard oceanográfus. A 3821 méteres mélységben fekvő hajótest két részre szakadt, és mintegy 5 km²-es területen szóródtak szét az alkatrészek, bútorok és személyes tárgyak. 

Fotó: Roger-Viollet/AFP

Az évtizedek alatt több expedíció próbálkozott különböző tárgyak kiemelésével – ezeket később múzeumokban és kiállításokon mutatták be. A roncsot 2012-ben az UNESCO a világ víz alatti kulturális örökségének részévé nyilvánította. 

A Titanic 1912. április 15-én süllyedt el, 1517 emberrel a fedélzetén. A tragédia hatása a mai napig érezhető: új szabályozások, új protokollok, új biztonsági elvárások formálták át a tengeri közlekedést. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.