Husszein, jordán király életútja

A február 7-én, vasárnap elhunyt Husszein, Jordánia királya a huszadik század második felének egyik jelentős történelemformáló személyisége volt – ami különösen ahhoz képest nagy teljesítmény, hogy nem országa nemzetközi befolyásánál, gazdasági erejénél fogva lett az, nem egy szuperhatalom fejeként volt lehetősége befolyásolni a világ eseményeit, hanem (örökölt címe mellet) személyes elkötelezettsége és intelligenciája tette kiemelkedő államférfivé.

Husszein sokáig nem volt feltétlenül pozitív szereplője a nemzetközi politikai színtérnek. A Mohamed próféta leszármazottait egyesítő Hashemita uralkodóházba, 1935-ben született Husszein rossz társadalmi mintákból, nehezen változó szokásjogokból és kulturális háttérből lassan és kemény munkával küzdötte magát olyan emberré, aki nemcsak az öröklés jogán vezethet egy országot, hanem saját teljesítményével is kiérdemli, hogy kövessék.

1951-ben, tizenhat éves korában ott volt, amikor nagyapját, Abdullah királyt egy palesztin merénylő meggyilkolta a jeruzsálemi al-Aksza mecsetben. Mivel apja beteg volt, a még nem nagykorú Husszeint lett uralkodóvá.

Alig vette át jogilag is az ország irányítását (csak tizennyolc éves korában tehette meg), amikor 1956-ban pályafutása egyik legveszélyesebb támadását élte túl: a mérsékelt politikáját ellenző nacionalista katonatisztek puccskísérletét. Ebben az időszakban még a jordán uralkodót tekintették – a két nép közötti rokonság miatt – a palesztin nép politikai képviselőjének, mivel nem volt még semmiféle önálló palesztin szervezet (ennek eredménye a nagyapja elleni merénylet is, akinek politikájával elégedetlenek voltak a palesztin nacionalisták). Jordánia egészen a hatvanas évekig integrálni akarta mind a nagyszámú Izraleből menekült palesztint, mind az izraeli fennhatóság alatt álló palesztin területeket. Az erősődő palesztin nemzeti mozgalom azonban nem volt hajlandó lemondani az önálló államalapítás céljáról, így rossz lett a viszony Husszein és az akkoriban alakult Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) között. Ennek következtében 1974-ben az Arab Liga – a közel-keleti arab államok, köztük Jordánia kifejezetten Izrael-ellenes célokkal létrehozott érdekszövetsége – képviselői megvonták tőle a palesztin nép politikai képviseletének jogát, hogy Jasszer Arafatnak, a PFSZ vezetőjének adják.

A főleg fiatalabb éveiben rendszeresen katonai egyenruhában mutatkozó Husszeint 1967-ben érte élete legsúlyosabb kudarca. Ekkor történt, hogy az Egyiptommal, Szíriával és Libanonnal szövetségben indított úgynevezett hatnapos háborúban Izrael elfoglalta Jeruzsálemet és és a bibliai Jordán folyó nyugati partjának övezetét. E területek jelenleg is Izralehez tartoznak: 1988-ban a palesztin lázadás, az úgynevezett intifada kezdete után Husszein hivatalosan is lemondott e területek visszaszerzéséről. Egyedül Jeruzsálem óvárosának egy kicsi, de a vallási szempontból szimbolikus jelentőségű része maradt továbbra is jordán fennhatóság alatt. (Itt áll a Szikla-mecset, amelynek hagyományosan a mindenkori jordán király az "őrzője". A negyedet máig is jordániai katonák őrzik és a turisták is csak útlevéllel léphetnek be, napi néhány órán át.) A háborút követően több mint húsz éven át nem kötött békét Jordánia és Izrael. Husszein életművének egyik legfontosabb tette, és a közel-keleti válság megoldásának egyik kulcseseménye éppen a többéves előkészítés után, 1994-ben aláírt béke volt.

1991-ben, Kuvait Irak által történt lerohanása – és az azt követő Öböl-háború – beárnyékolta Husszein jó kapcsolatát a nyugati hatalmakkal. Korábban mindig ő számított a legtárgyalóképesebb arab vezetőnek, de Irak és a Kuvaitot felszabadító szövetségesek konfliktusában semleges maradt – nem szállt szembe a Szaddám Huszein vezette Irakkal, mert Jordániát szoros gazdasági kapcsolatok fűzik az olajban gazdag szomszéd országhoz. Renoméját a nem sokkal később megkezdett izraeli-jordán béketárgyalások visszaállították.

Ekkoriban már nem volt teljesen egészséges, ezzel szemben minden korábbinál nagyobb energiákat fektetett az izraeli-palesztin béketárgyalásokba, hogy megkoronázza életművét. Először 1992-ben műtötték rákkal, de akkor még visszatért munkaképessége. Állapota 1998-ban fodult válságosra, ekkortól nagyrészt az Egyesült Államok különböző kórházaiban kezelték. Ugyanabban a betegségben, a non-Hodgkin lymphomában szenvedett, mint Antall József, az 1993-ban elhunyt magyar miniszterelnök.

Gyógykezeléséből január közepén tért vissza Jordániába, csak azért, hogy a hivatalos trónörökös – Hasszan, az öccse – helyett legidősebb fiát, a harminchat éves Abdallahot jelölje ki trónörökösnek. Csak néhány napot töltött otthon, majd visszautazott Minnesota államba, hogy csontvelőátültetést hajtsanak végre rajta. Donorja éppen öccse volt, akit néhány nappal korábban fosztott meg öröklési jogától. A műtét azonban nem sikerült, a király pedig hazatért Jordániába, hogy hazájában haljon meg. Két nappal később kómába esett, jelenleg a királyi család (felesége, az amerikai születésű Noor királynő, öccse, Hasszan, nővére, Baszma, és gyermekei, köztük Abdallah trónörökös) döntése alapján gépekkel még életben tartják.

Negyvenhét éven át uralkodott. A jordániaiak többsége még soha nem élt más államfő vezetése alatt.

Ajánló: