Délkelet-Európa sok borzalmat elszenvedett már; a háború, az elnyomás és a szegénység túl gyakran hagyott látható sebeket határain és népein. A régió demokratikus rendjére, jólétére és hosszú távú stabilitására leselkedő legnagyobb veszélyek egyike azonban egyben az egyik legkevésbé szembetűnő is: ez a szervezett bűnözés.
Ma Londonban egy konferencia zajlik, melyen 57 állam és szervezet belügy- és igazságügy-minisztere, illetve más magas rangú képviselője megegyezésre jut a délkelet-európai szervezett bűnözés legyőzését célzó intézkedésekről. A rendezvényen képviselteti magát valamennyi EU tagállam, továbbá a térség országai és egyéb nemzetközi partnerek.
Hajlamosak lehetünk azt hinni, hogy néhány bűnözői banda délkelet-európai tevékenysége olyan probléma, amiről nem kell sokat tudnunk. Túl távolinak, túl külföldinek tűnik ahhoz, hogy hatással lehessen a térségen kívüli országok polgárainak életére. Nem is tévedhetnénk nagyobbat.
1999-ben az Egyesült Királyságban összesen lefoglalt 15 tonna heroin 80 százalékát a délkelet-európai bűnözői hálózatokon keresztül csempészték be az országba. Minden európai nemzet érzi a kábítószer-használat elterjedésének pusztító és szerteágazó társadalmi kihatásait. Elsődleges feladatunk kell hogy legyen megfékezni a bandákat, melyek ezt a mérget eljuttatják utcáinkba és otthonainkba.
Ezek a bűnözők azonban nem csak illegális kábítószerek csempészésével foglalkoznak. A bandák teherautóin és hajóin elrejtve ott található valamennyi csempészáru, amit anyagi haszon reményében szállítani érdemes a régión keresztül vagy akár a régión belül. Például fegyvereket: az elmúlt évtized során több mint félmilliót zsákmányoltak az albániai katonai raktárakból. Ennek mindeddig csupán egy töredéket, 100000-nél is kevesebbet sikerült visszaszerezni. A többit szabadon adják-veszik a bűnbandák, melyek erőszakkal fenyegetik közösségeinket.
Ezek a tények szemléltetik, a délkelet-európai bűnözés miként befolyásolja valamennyiünk életét, bárhol legyünk is. Ugyanakkor természetesen a felelősség egy része is a térségen kívül élőkre hárul. A prostituáltak iránti nyugat-európai kereslet közrejátszott abban, hogy az elmúlt tíz év során több mint 100000 asszonyt és lányt csempésztek (gyakran erőszakkal) Délkelet-Európából az Európai Unióba. Felelősségünk, hogy ezeket az asszonyokat és lányokat megvédjük a kizsákmányolástól és a rabszolgaságtól, csak kihangsúlyozza a bűnözés elleni valódi összefogás szükségességét. S ha nem lenne piaca a drogoknak, a kábítószer-árusok is „bezárhatnák a boltot”. Egyszóval, mindannyiunknak többet kell tennie.
A londoni konferencia nem csak a kötelezettségvállalásokról szól, hanem a teljesítésről is. A délkelet-európai országok elsődleges cselevési területeket határoztak meg, melyeknek kiemelt figyelmet szentelnek a szervezett bűnözés elleni küzdelem során: ilyen például a rendőrségre, a bírói karra és a törvényekre vonatkozó európai színvonal elérése, a társadalmi támogatás megszerzése a kemény de elodázhatatlan intézkedésekhez, valamint a regionális együttműködés fejlesztése.
E kötelezettségvállalások teljesítéséhez segítséget kapnak az Európai Uniótól és más nemzetközi partnerektől. A térség országai tisztában vannak azzal, hogy csatlakozási törekvéseik megvalósulásához eredményeket kell felmutatniuk a jogállamiság megteremtése és a bűnözés felszámolás terén. Mi pedig tudjuk, hogy a saját és az ő érdekükben segítenünk kell nekik mindebben.
A múltban a szervezett bűnözés szervezettebb volt, mint a leküzdésére irányuló nemzeti és nemzetközi erőfeszítések. A londoni konferencia konkrét lépéseket fogad el e helyzet megváltoztatására. Közösen kell cselekednünk, hogy ez a változás örökre szóló legyen.
David Blunkett brit belügyminiszter,
Jack Straw brit külügymininszter