Ehud (Brug) Barak

A legmagasabb kitüntetésekkel rendelkező izraeli katona, a vezérkar korábbi vezetője, jelenleg a Munkapárt vezetője.
1942-ben született Mishmar Hasharonban. 1959-ben besorozták az izraeli hadseregbe, katonai szolgálatát a páncélos erőknél kezdte. 1982-ben kinevezték a vezérkar hadosztály-előkészítő osztagjának vezetőjének. 1982-ben, a libanoni háborúban ő vezette a csapatokat. 1983-ban kinevezték a hírszerző szolgálat parancsnokának, 1986-ban pedig a parancsnokság központi vezetője lett. 1987-ben kinevezték a vezérkar helyettes vezetőjének, majd 1991-ben ő lett a vezérkar parancsnoka.

BarakBarak 1968-ban végzett fizika-matematika szakon Jeruzsálemben a Hebrew Egyetemen, majd 1987-ben Kaliforniában a Stanford Egyetemen rendszeranalízis szakon.
Mint a vezérkar parancsnoka, Barak tudott az oslói tárgyalásokról, de nem vett részt rajtuk, és nem volt elégedett az ott elért eredményekkel. Néhány nappal azelőtt, hogy lejárt volna a vezérkari parancsnoki kinevezése, találkozott szíriai kollégájával Washingtonban, ahol négyszemközti tárgyalásokat folytattak. Ebben az időben gyakran érte kritika Barakot és néhány másik idősebb katonát, hogy beleártják magukat a politikába. Barak válasza az volt, hogy „az izraeli hadsereg nem veheti figyelembe az aktuális politikai mozgásokat, mert az a feladata, hogy minden egyes döntésével tisztázza a politika számára a biztonság fontosságát".

Barak 1995 január 1-jén elhagyta az izraeli hadsereget, és rövid időre az Egyesült Államokba ment. Ekkor jelent meg egy cikk a Washington Timesban, amiben Barak azt nyilatkozta, hogy Izraelnek „a józan ész keskeny ösvényén" kell tovább haladnia a béke felé. Ez az ösvény szerinte a szélsőbal - amely elveti a valóságot, amelyben Izrael él - és a szélsőjobb - amely felhasználja a nyugtalanságot és a félelmet, hogy befagyassza a béketárgyalásokat - között van.

1995 júliusában Barak a Jichák Rabin vezette kormány belügyminisztere lett. Kinevezése előtt a Yediot Aharonot nevű napilap egyik cikkében megvádolták, hogy cserbenhagyta a sebesült katonákat a Tze´elimnél végrehajtott titkos katonai hadjárat során, amelyben 1992 novemberében a vezérkar parancsnokaként vett részt. A cikk szerint később ellentmondásos magyarázatok láttak napvilágot arról, mi történt is valójában. Barak tagadta a cikkben szereplő vádakat, később egy számvevőszéki vizsgálat során, amelyet Eliezer Goldberg végzett, tisztázták is Barakot.

Rabin meggyilkolása után a Simon Peresz-féle kormány külügyminisztere lett. A munkapárti elnökválasztáson, amit az 1996 májusában tartott 14. knesszetválasztások előtt tartottak, Barak a második lett. Az 1997 júniusában megtartott munkapárti elnökválasztást, amin négy jelölt indult, viszont Barak nyerte a szavazatok 50,33%-ával.

A tiszta győzelem ellenére Barak munkapárti vezető pozícióját aláásta a korábbi munkapárti vezető, Simon Peresz, aki már akkor lehetséges utódjaként emlegette Barakot, amikor még Peresz embere volt. Haim Ramon, aki nem vett részt 1996-ban az elnökjelölésen, nem titkolta szándékát, miszerint le akarja váltatni Barakot még a 15. knesszetválasztások előtt. Barak munkapárti vezető pozíciója csak 1999 januárja után szilárdult meg.

Az izraeli választások előtt három nappal Barak a Jerusalem Postnak adott interjújában azt mondta, „Netanjahu a Truman Show-ban él", mert nincs reális programja.
Barak programjában az szerepelt, hogy nem vonulnak ki teljesen a Golán-fennsíkról, és hogy nem kötnek mindenáron egy nemzetközi szerződés keretében békét Szíriával. Barak támogatta azt a gondolatot, miszerint a Palesztin Önkormányzat Jordániával szövetkezve hozza létre az önálló palesztin államot. Célul tűzte ki, hogy az izraeli gazdasági válságból kilábaljon az ország, és ehhez a Bill Clinton amerikai és Tony Blair angol miniszterelnök által képviselt „harmadik út" gazdasági modelljét akarná követni.
Barak az interjúban azt mondta, számára a legfontosabb országa biztonsága. Nincsenek területi igényei Izraelnek Libanonnal szemben, ezért a katonákat részben vissza kell hívni, hogy az északi területeken is béke legyen. Azt is megígérte, hogy újrakezdi a tárgyalásokat Szíriával, de a Golán-fennsíkról nem mond le.
Barak szerint Netanjahu rosszul döntött, amikor engedett Arafatnak és Amerikának a tárgyalások során, mert „Arafatot megkedvelte Amerika, ezáltal Izrael elvesztette azt a státust, ami eddig a fő erejét jelentette". Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy nem akar a palesztinok függetlenségének útjába állni.
Barakot támogatja a katonaság. Az interjúban elmondta, hogy szerinte az embereknek a személyéről a katonasággal a háta mögött nem a fenyegetettség, hanem a biztonság jut az eszükbe, és ezért rá fognak szavazni.
Barak szerint nagyon fontos, hogy Izrael gazdasága megerősödjön, külföldi befektetők érkezzenek az országba, csökkenjen a munkanélküliség és javuljon az életszínvonal.