1989. november 9.<br/>

A Német Demokratikus Köztársaság bukásának és a berlini fal leomlásának első jelei akkor mutatkoztak, amikor 1989 őszén a magyar kormány megnyitotta az osztrák-magyar határt a nyugatra menekülő keletnémetek előtt. A kommunista Németország lakói csak korlátozottan utazhattak külföldre, de szerencséjükre Magyarországra eljuthattak, azon keresztül pedig más európai országba távozhattak.

A határon november 3-tól érvénybe lépett a menekülők ellen lőfegyver használatát tiltó parancs. Lipcsében ezrek tüntettek a határ megnyitásáért, és mivel már a magyar határon keresztül amúgy is eltávozhatott bárki az NSZK-ba, ezért Egon Krenz, az NDK volt párt- és állami vezetője úgy döntött, hogy megnyitják a határt és a Kelet-Berlint és Nyugat-Berlint elválasztó falat. A hírt Günter Schabowski jelentette be, mégpedig tévesen, mert 9-én csak annyit kellett volna mondania, hogy másnap megnyílik a határ, azonban ő azt közölte, hogy a rendelkezés azonnali hatállyal életbe lép.
A bejelentésre ezrek rohamozták meg az építményt, és kalapáccsal, vésővel elkezdték bontani a monstrumot. Aki csak tehette, szerzett egy darabot a 28 évig álló betonrengetegből. A bontással egyidejűleg megkezdődött a keletiek nyugatra vándorlása.

Az első kalapácsütésre népünnepély vette kezdetét a város nevezetesebb helyein. Idővel megnyílt az összes átkelőhely a város két része között. A változások legnagyobb eredményeként 1990. július 1-jén ismét létrejött az egységes Németország.
1991-re a fal majdnem teljesen eltűnt, néhány helyen azonban szándékosan meghagyták, így például Berlin Keleti pályaudvaránál 1,3 km hosszú maradvány emlékezteti a kíváncsiskodókat a német történelem nehéz éveire.

1997 februárjában vörös csíkot festettek fel a járdára az egykori Checkpoint Charlie helyén, emlékeztetve az arra járót a falra. Akkor azt tervezték, hogy a 20 km hosszú vonalat két sor járdakőre fogják kicserélni.