Kárpótolják Nixon elnök örököseit a Watergate-magnófelvételek elkobzása miatt

Négy évvel halála után anyagi kárpótlást nyert Richard Nixon amerikai elnök, aki a Watergate-botrány miatt lemondásra kényszerült. Örökösei 18 millió dollárt kapnak a szövetségi kormánytól az elnök tulajdonát képező, általa készíttetett felvételek elkobzásáért. A mintegy háromezer hétszáz órányi felvételt és 44 millió írott lapot az elnöki dokumentációból annak idején a Kongresszus felhatalmazásával kobozták el.

Richard Nixon"Bármi történik is, soha ne hagyjatok meg szalagra vett anyagot" - vonta le a tanulságot Richard Nixon amerikai elnök a Watergate-botrány kirobbanása után. Későn, mert éppen a szalagok miatt volt kénytelen 1974. augusztus 9-én lemondani.

Nixon, miután elnyerte utóda, Gerald Ford bocsánatát és már nem kellett tartania attól, hogy bűnvádi eljárás indul ellene, pert indított az állam ellen. Kérte, hogy ne hozzák nyilvánosságra a magnószalagok tartalmát, mert azokon ellenségeit, kollégáit sértegette, rasszista és antiszemita kijelentéseket tett. Emellett 25 millió dolláros kártérítést követelt, arra hivatkozva, hogy az elkobzott anyag az ő tulajdonát képezi.

Ügyvédei fellépésének köszönhetően a felvételeknek csupán 7 százalékát hozták eddig nyilvánosságra. Ezt az anyagot bárki meghallgathatja, aki elmegy az Állami Archívum egy Washingtontól 40 percre lévő különálló részébe, és felmutatja személyi igazolványát.

1991-ben első fokon a bíróság úgy döntött: a szalagoknak nem Nixon, hanem az állam a tulajdonosa, mivel a felvételek egy köztulajdonban lévő épületben, a Fehér Házban készültek.
Ez év június közepén viszont a washingtoni területi bíróság igazat adott Nixonnak, még ha jelentősen csökkentette is a kárpótlás összegét.
A pénzt a hírek szerint az adó és perköltségek levonása után a család a Kaliforniában lévő Yorba Linda-i Richard Nixon Könyvtárnak adja. Ez a könyvtár őrzi az elnök dokumentumait és Nixon harminc éves képviselői, alelnöki és elnöki tevékenységét hangsúlyozva gondozza emlékét.

Amerikában sokan furcsának tartják, hogy a Nixon-család ekkora összeghez jut olyasmiért, ami törvényellenes cselekedet volt. A republikánusok nagy része viszont úgy véli, hogy a Nixon-örökösök csak azt kapták meg, ami járt nekik.

Az ítélet újra az újságok címoldalára vitte a Watergate-ügy kegyetlen iróniáját: egy elnök tönkretette magát azzal, hogy tisztességtelen eszközökkel akart megnyerni egy olyan választást, amelynek esélyese ő volt. Valójában Nixon 1972 novemberében - nem kis mértékben azért, mert lezáródni látszott a vietnami háború, és a harcolók többsége hazatért - óriási fölénnyel győzött ellenfele, George McGovern demokrata párti szenátorral szemben. Viszont már nem tudott kikecmeregni a Watergate-botrány szövevényéből és jó másfél év múlva belebukott az ügybe.

Ugyancsak a Watergate-ügy furcsasága, hogy Nixon maga intézkedett úgy, hogy titokban rögzítsenek minden olyan beszélgetést, amely irodájában elhangzik, ettől többek között politikai ellenfeleivel szemben felhasználható anyagokat is remélhetett. Valójában a magnetofonszalagok fő áldozatává ő maga vált, miután egyik munkatársa emlitést tett a szalagok létezéséről azoknak a hatóságoknak, amelyek Watergate-épületcsoportban lévő demokrata párti választási irodába betört személyek után nyomoztak. A behatolók ott is lehallgató berendezéseket próbáltak elhelyezni.

Az amerikai híradók újra bejátszották a híres, 1972 június 23-án 10 óra 4 perckor elhangzott mondatokat. A felvételen, amelyet Füstölgő puska-szalagnak neveztek el, Nixon feszültségtől rekedt hangon mormolja: "Köpök arra, hogy mi fog történni. Azt akarom, hogy minden emberem hallgasson, hogy mindig, mindent tagadjanak. Hagyjátok, hogy mások botrányt kiáltsanak, hogy az alkotmányra hivatkozzanak, vagy arra, amire akarnak. Tagadjatok mindent."

(MTI)

Ajánló:

(angolul)