Kofi Annan szülőhelyén, a ghánai Accrában üdvözölte a dokumentumot - amelyet a napokban ismertettek az ENSZ székhelyén is -, de megkérdőjelezte a kártérítési követelések értelmét. Mint mondta, egy ilyen kártérítés súlyos példával szolgálna, hiszen a világ tele van hasonló helyzetekkel, amelyekben szinte lehetetlen kijelölni a kártérítésre kötelezhetők körét.
A 296 oldalra rúgó OAU jelentés - amely újra számba veszi a 90 napig tartó 1994-es véres belháború eseményeit - sürgette Annant: hozzon létre különbizottságot a népirtásért felelőssé tehető államok megállapítására, amelyeknek hozzá kellene járulniuk Ruanda újjáépítéséhez.
A dokumentum szerint a megnevezett három állam értesült a tuszi kisebbségi népcsoport elleni küszöbönálló népirtásról, mégsem tettek ellenlépéseket az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Az Egyesült Államok és Belgium nem kívánt katonailag belebonyolódni a ruandai viszályba, Franciaország pedig nyíltan a hutu rezsim oldalán állt. A keresztény egyházak pedig - a javarészt hutu származású híveikre való tekintettel - hallgattak a tömegmészárlások idején.
A jelentés azt sugallja, hogy a ruandai események a külső tényezők tétlensége miatt tudtak elszabadulni. A volt botswanai elnök, Masire vezette vizsgálóbizottság a BT-nek szemére veti, hogy teljesen csődöt mondott, mivel a népirtást meg lehetett volna előzni. Ahelyett ugyanis, hogy erősítést küldtek volna a Ruandában állomásozó békealakulatoknak, a katonákat kivonták a területről, amikor a régóta kitervelt népirtás megkezdődött.
(MTI)
Ajánló:
(angolul)