A béke egyre messzebb van Izraelben<br/>

Több mint száz halálos áldozata van az utóbbi két hétben az izraeli katonaság illetve a palesztin tüntetők, rendőrök és a szélsőséges muzulmán fegyveres csoportok közötti összecsapásoknak. A zavargások állítólagos oka, hogy a jobboldali Likud párt vezetője, Ariel Saron tüntető jellegű látogatást tett Jeruzsálemben egy muzulmán kegyhelynek tartott templomnál. A valódi okok között a szakértők viszont ugyanúgy felsorolják a Jeruzsálem megosztásának kudarcát vagy az izraeli jobboldal, Barak-ellenes belpolitikai manőverét, mint Arafat vagy a háború-párti Hezbollah taktikáját. A békefolyamatokat veszélyeztető, több napja tartó összetűzések, a korábbiaktól eltérően kiterjedtek nemcsak a megszállt területekre, hanem az izraeli arab városokra is. Az erőszakhullám lecsillapításával mind az arab-izraeli, mind a nemzetközi diplomácia megpróbálkozott, eddig nem sok sikerrel.

Fegyveres palesztin tüntető
Fotó: Reuters

Ezt ismerte fel Bill Clinton amerikai elnök is. Clinton, Jimmy Carter egykori demokrata elnök 1978-as Camp David-i bravúrját készült megismételni. Akkor a Közel-Kelet két engesztelhetetlennek tűnő ellenségét - Egyiptomot és Izraelt - sikerült megegyezésre kényszerítenie Carter elnöknek. Clinton pályafutása és elnöksége megkoronázásaként akarta létrehozni a több mint 50 éve tartó arab-izraeli szembenállás befejezését jelentő palesztin-izraeli megállapodást. Erre, több okból is nagy esély látszott, hiszen több, egykor Izraellel ellenséges ország élén ma már megegyezéspárti vezetők ülnek. Gondoljunk csak Mubarak egyiptomi elnökre, vagy a nemrég elhunyt Husszein jordániai király fiára és utódjára Abdallahra. Derűlátásra adott okot az egyelőre mértéktartó Szíria jelenlegi elnökének, Basar el-Asszad álláspontja is. Egyedül Irak és Líbia, illetve Irán vallási vezetői támogatják azokat a muzulmán szélsőséges fegyveres csoportokat - mint a Hezbollah vagy a Hamasz -, akinek nem érdekük a békekötés Izrael és a Palesztinok között.

A békefolyamatot azonban nem sikerült lezárni a második 2000 júliusában tartott Camp David-i találkozón. A tárgyalások az újonnan megalakuló palesztin állam tervbe vett fővárosának, Jeruzsálemnek a megosztásánál szakadtak meg. A sikertelen csúcs után, augusztusban ismét megsokszorozódtak a felek közötti nem hivatalos tárgyalások. Akkor mind az izraeliek, mind a palesztinok azt remélték, hogy szeptemberig sikerül megegyezniük a leendő palesztin állam határainak kijelöléséről, a vízforrások megosztásáról, a palesztin menekültek és a zsidó telepek jövőjével, valamint a Jeruzsálem státusával kapcsolatos kérdésekben.

Jasszer Arafat

Ezzel párhuzamosan komoly titkos diplomáciai tárgyalások folytak a színfalak mögött. Azért, hogy elkerüljék a palesztin állam kikiáltása miatti esetleges konfrontációkat, az Egyesült Államok vezetői háromoldalú találkozót szerveztek New Yorkba, az ENSZ Milleniumi Közgyűlésének idejére. Bill Clinton és külügyminisztere kétoldalú megbeszéléseket folytatott Barakkal és Arafattal, de a tárgyalások nem hoztak áttörést. Annyit sikerült egyedül elérni, hogy Arafat két hónappal elhalasztotta a palesztin állam kikiáltását.

Az Egyesült Államok vezetése igen nagy erőfeszítéseket tett a békefolyamatok folytatása és a még rendezetlen ügyek megoldása érdekében. Clinton még elnöksége alatt megegyezést akart, attól tartva, hogy az elnökváltás átmenetei hónapjaiban elvesznek az izraeli-palesztin békefolyamat eddig elért eredményei. Ősz elején ismét folytatódtak a béketárgyalások.

Szeptember 27-én, szerdán Ehud Barak bejelentette, hogy kész Jeruzsálem megosztására. Barak szerint az izraeli-palesztin békeszerződésbe bele lehet foglalni, hogy Jeruzsálem és el-Kudsz ("a Szent Város" - Jeruzsálem arab neve) a két állam egymás mellett élő fővárosa. Az izraeli miniszterelnök viszont azt is elmondta, hogy soha egyetlen izraeli kormányfő sem volna hajlandó olyan szerződést aláírni, amely a Templomhegy feletti fennhatóságot palesztin vagy muzulmán intézmény kezébe adja.

Másnap reggel az ellenzéki és a békefolyamatokat ellenző izraeli Likud elnöke, Ariel Saron megjelent a Templom hegyen. Ez az iszlám világ harmadik szent helye is egyben, mivel ott található az Al-Aksza mecset és a Szikla dóm templom is. Saron komoly biztonsági fedezettel - helikopterekkel és rendőrökkel - tüntetőleg érkezett a mecsethez, de nem ment be az épületbe. A palesztinok provokációnak és szent helyük meggyalázásnak minősítették Saron látogatását, és még aznap tüntetések kezdődtek a téren.

Saron személyére különleges gyűlölettel tekintenek az arab világban. Az egykori hadügyminisztert tartják ugyanis a Szabra és Satila nevű libanoni palesztin menekülttáborokban végzett 1982-es vérontás értelmi szerzőjének.

Csütörtök délutánra az izraeli rohamrendorök és a palesztinok közötti összecsapásnak több súlyos sebesültje volt. Ezzel kezdetét vette a pokol Jeruzsálemben, Izraelben és a megszállt területeken.

Az izraeli katonai egységek keményen felléptek az első napokban a békésnek aligha mondható kődobáló és lövöldöző palesztin tüntetőkkel szemben. Az összecsapásoknak halálos áldozatai is voltak. A Palesztin Hatóság erre általános sztrájkot hirdetett a palesztin területeken, tiltakozásul az öt palesztin áldozat miatt. A mindennapos összetűzéseknek mára több mint 100 halálos áldozata és rengeteg sebesültje van. A tűzharcokba bekapcsolódtak a palesztin rendőrök és a szélsőséges iszlám fegyveres csoportok is. Az Izrael-ellenes hangulat átterjedt az Izraelben lévő arab városokra is. A 6 milliós Izrael lakosságának 20 százalékát adó arabok korábban sohasem foglalkoztak a megszállt területeken élő palesztinok problémáival, most mégis a palesztin ügy mögött sorakoztak fel. A muzulmán országok többsége - mint Irán, Irak, Szíria, Líbia - és az Arab Liga is elítélte Izraelt a "fegyvertelen tüntetők elleni" brutális katonai erőszak alkalmazásáért. Szaddam Husszein azonnali háborút sürgetett Izrael ellen, míg Mubarak egyiptomi elnök a béketárgyalások folytatását szorgalmazta.

Az ENSZ Biztonsági Tanács is foglakozott az üggyel, és gyors kivizsgálást ígért. Ezzel párhuzamosan mind az amerikai, mind az orosz diplomácia is azon munkálkodott, hogy a lehető leghamarabb lezáruljanak a fegyveres összecsapások, és folytatódjon az izraeliek és a palesztinok között hét éve megkezdett békefolyamat. Sikertelenül végződött a franciák által kezdeményezett párizsi egyezető tárgyalási kísérlet is. A fegyverszünetről szóló szóbeli megállapodásnak pedig nem sikerült gyakorlatban érvényt szerezni.

Palesztin tüntetők
Fotó: Reuters

Mindeközben folytatódnak az összetűzések és a tüntetések, nemcsak Ciszjordániában, Gázában és a többi megszállt területen, hanem szerte Izraelben is.

A hétvégén Barak felszólította az izraeli hadsereget, hogy hagyjanak fel a fegyveres erőszakkal. Ugyanezt tette Arafat, aki utasította a palesztin rendőrséget, hogy kerülje az összecsapást az izraeliekkel.

Az Egyesült Államok és a nyugat komolyan veszi azt az eshetőséget, hogy a harcok átterjedhetnek a szomszédos államok területeire is, ezért minden eszközzel igyekeznek elérni legalább az ideiglenes fegyverszünetet. Az utóbbi napokban mindenki egyeztetett mindenkivel. Kedden aztán kiderült, hogy a korábbi hírekkel ellentétben mégsem lesz Egyiptomban újabb arab-izraeli csúcs. Kofi Annan szerdán találkozott Arafattal és Barakkal. Az ENSZ főtitkár arra próbálta rávenni őket, hogy egyezzenek bele egy nemzetközi vizsgálatba, ami azt vizsgálná, kit terhel a felelősség az elmúlt napok eseményeiért.

Csütörtökön a tüntetők meglincselték a palesztin hatóságok által elfogott és börtönben tartott izraeli katonákat. Barak csak annyit mondott: Izrael tudja milyen választ adjon erre. Erre a palesztinok riadókészültségbe helyezték a biztonsági szolgálatukat és egy esetleges izraeli rakétatámadástól tartva, kiürítették a gázai palesztin rendőrkapitányság épületét. Néhány órával később az izraeli hadsereg helikopterei szétlőtték a palesztinok rammallahi rendőrségét és a televízió épületét.

Úgy tűnik, a béke egyre messzebb van. Izrael háborúra készül. Mindenki túltaktikázta magát, mind a tárgyalóasztalnál, mind az utcákon. A frontok megmerevedtek. Az izraeli miniszterelnök-helyettes szerint "a békefolyamat már halott".

Az [*****] összeállítása

Ajánló:

(angolul)

Korábban:

(2000. október 13.)