Újra pusztít az ebola<br/>

Entebbe, ugandai nemzetközi repülőtér, szombat dél. Öltönyös, aktatáskás úriember száll ki egy svájci felségjelű, sugárhajtású magángépből. Az ugandai egészségügyi hatóságok emberei már várják, átterelik egy katonai helikopterhez. Merőlegesen süti a nap a felszállópályát, amely megegyezik az Egyenlítő vonalával. Keletről a Nílus forrása felől trópusi esőfelhők közelítenek. A helikopter észak felé indul, Guluba, ahol addigra már harminc áldozatot szedett az eddig ismert, legagresszívabb trópusi vírus, az ebola.

Kampolában, Uganda fővárosában először pénteken adtak hírt egy titokzatos trópusi lázról, amely Rwot-Obillo faluban, majd Gulu körzeti központ egyik kerületében szedi áldozatait. A kormánylap, a The New Vision újságírója szerint már a hét eleje óta sejteni lehetett, hogy ebola, Marburg-vírus vagy hasonló pusztít északon, hiszen a betegek magas lázra és izomfájdalmakra panaszkodva kerülnek kórházba, ahol előbb hánynak, bevérzik a szemük, majd hirtelen szinte minden létező helyen vérezni kezdenek, felszakad a bőrük, mellkasuk megtelik vérrel, bevérzik szinte minden belső szervük és többségük rövid idő alatt meghal.

Charles Wendo, a lap riportere szombat délután velem együtt gumikesztyűt és maszkot igyekszik vásárolni a fővárosban. Magunk sem tudjuk, jó ötlet-e Guluba menni. Szerencsére a problémánkat megoldja az ország egészségügyi minisztere, Chrispus Kiyonga, aki drámai hangú tévébeszédben jelenti be: a dél-afrikai országos virológiai intézet az odaküldött vérminták alapján igazolta: ebola pusztít Guluban. A fővároson azonnal úrrá lett a pánik, vasárnapra már nem volt ember, aki átvigyen minket a Nílus túloldalára.

A halálos áldozatok száma tegnap reggel 33-ra emelkedett. Legtöbbjüket falvakból szállították a gului kórházba és ott haltak meg. A tragédia nem kímélte a személyzetet sem: három egyetemista nővér van az áldozatok között. Felhívom telefonon a kórház főorvosát, dr. Felix Kaducut. "Mostanáig 62 esetet regisztráltunk" - mondja. A kórházba vasárnap érkezett meg a rendkívüli segély, gumikesztyűk, steril tűk, maszkok, amelyekből eddig hiány volt. A katonai helikopterrel az Egészségügyi Világszervet (WHO) képviselője érkezett meg, aki egy kollégájával tanulmányozza a helyzetet. A főorvos szerint a városban a hadsereg vezetésével sikerül úrrá lenni a pánikon, az embereket hangosbeszélőn figyelmeztetik, hogy ne érintkezzenek hányó, vérző betegekkel. Az már biztos, hogy a vírus közvetlen testi érintkezés útján terjed, levegőből nem kapható el.

A Guluból kijutó hírek szerint az emberek érzik a helyzet súlyosságát. Nem fognak kezet egymással, nem látogatnak meg betegeket, és mindenkit elkerülnek, aki az elmúlt héten a kórházban járt. A kisvárosból Kampalába érkezőket itt is elkerülik, igaz, a 328 kilométeres útra kevesen vállalkoznak. Az útvonalat mindenesetre nem zárták le. Charles a The New Vision szerkesztőségéből úgy értesült, hogy két fertőzött megszökött a gului kórházból. Az is kiderül, hogy egy héttagú család is van a fertőzöttek között, akik egy katonai lakótelepen laktak. Guluban terjed az a nézet, hogy a vírust egy Zaire-ből áttelepült katonafeleség hozta be az országba. Uganda ugyanis tevékenyen részt vesz az immár hat országot "megmozgató" kongói polgárháborúban.

Ugandában most először ütötte fel fejét az ebola, amely azonban a Kongói Demokratikus Köztársaság, a korábbi Zaire dzsungeleiben már többször kitört. Utoljára 1995-ben Kikwit városában, ahol 315 áldozatot szedett. A világ ekkor kezdett el rettegni az azóta is gyógyíthatatlannak bizonyuló trópusi betegségtől, igaz, a félelemre a Vírus című hollywoodi film is rásegített. A járvány terjedését csak karanténnal lehet megállítani, amelyet most Guluban is alkalmaznak. A fertőzötteket elzárják, kerülnek velük minden testi érintkezést. A vírus egyébként már 1976-ban megjelent. Akkor Zaire-ban és Szudánban is mintegy 300 áldozatot szedett. Érdekes, hogy míg a halálozási ráta Zaire-ban 88 százalék volt, Szudánban és Gabonban pedig 70 körüli, addig Szudánban "csak" 53. (Gulu városa a kongói és a szudáni határtól is csak 150 kilométerre fekszik.) A gului főorvos, dr. Kaducu ezt pozitív jelként értékeli. Kutatások szerint a közép-afrikaiak 7-17 százalékának vérében mutathatók ki ebolaantitestek, amelyek legyőzhetik a vírust. A betegség, mint más agresszív vírusok is, nagy valószínűséggel állatoktól származnak. 1976-ban Ugandából a németországi Marburgba szállítottak egy majmot, amely azután Belgrádba került. Marburgban megfertőzött egy orvost és egy laboratórium személyzetét. Összesen heten haltak meg a városról elnevezett vírustól, amely az ebolához hasonlóan gyilkol. Ugandában azóta nem regisztráltak hasonlót.

Második telefonbeszélgetésünkkor a gului kórházból újabb halottakról nem számolnak be, arról viszont igen, hogy öten, úgy tűnik, meggyógyultak. Tünetmentesek, de egyelőre karanténban tartják őket. Gulu városa egyébként is eleget szenved a tipikus afrikai állapotoktól. Egy hete a Szudánból átszivárgó kormányellenes lázadók nyolc halálos áldozatot követelő gránáttámadása jelezte, hogy ezen a vidéken csőstől jön a baj. Ami az ugandai egészségügyi helyzetet illeti, a múlt héten jártam Lukayában, és az ott látottak nagy valószínűséggel az egész országra jellemzők. Egy kevésbé agresszív, viszont annál kitartóbb vírus generációkat irtott ki itt. A HIV/AIDS eddig 1 millió ugandait ölt meg, 1,8 millió gyermeket tett árvává és további milliókat szegénnyé. Ugandában, amely 1991-re a HIV-vírus epicentrumává vált, az olyan falvakban, mint Lukaya, a lakosság akár 30 százaléka is HIV-pozitív. Igaz, Ugandában hatékony nemzetközi segítséggel sikerült lelassítani a HIV terjedését.

Újvári Miklós/Kampola

(Magyar Hirlap)

Ajánló:

A Scientific American cikke a vírusról, számos linkkel a szövegben.

Korábban:

2000. augusztus 2. Amerikai kutatók olyan felfedezést tettek, amely megnyithatja az utat a rettegett ebola vírus leküzdése felé.