Harmadik alkalommal vívott szópárbajt a televízióban Gore és Bush<br/>

Kedd este a Missouri állambeli St. Louisban megrendezték az amerikai elnökválasztási kampány utolsó, országosan közvetített televíziós vitáját a két nagy párt elnökjelöltje a demokrata Al Gore jelenlegi alelnök és a republikánus George Bush jelenlegi texasi kormányzó között. Szakértők szerint ez a szópárbaj volt a legérdekesebb - a kérdéseket még el nem kötelezett polgárok tették fel -, mert a válaszadók eltérő véleménye ebben a vitában mutatkozott meg a legjobban.

Az utolsó tévévita előtti közvélemény-kutatási felmérések a két elnökjelölt szoros versengését mutatták. Bush országos összesítésben a legtöbb felmérés szerint néhány százalékponttal vezetett, de előnye általában nem haladta meg a statisztikai hibahatárt. Tény ugyanakkor, hogy az utóbbi hetekben Bush pozíciójának fokozatos javulását, Gore népszerűségének lassú visszaszorulását mutatták ki a közvélemény-kutatások. Ennek okát a legtöbb elemző abban látta, hogy Gore az első két vitában ugyan "enciklopédikus ténybeli tudását" bizonyította számos fontos kérdésben, ám néhány, számadatokban különösen gazdag válaszában utóbb erős túlzásokat, nagyotmondásokat fedeztek fel a kommentátorok. Bush eközben igyekezett minél kevesebb konkrét adattal szolgálni az egyes vitapontokban, aminek következtében kevesebbszer kapták rajta tévedésen. A republikánus elnökjelölt vitastílusát oldottabbnak, közvetlenebb, emberibb hangvételűnek ítélték a legtöbben.

A harmadik vitán a stúdióban el nem kötelezett polgárok foglaltak helyet, akik saját maguk tettek fel kérdéseket a jelölteknek - ellentétben az első két vitával, ahol kizárólag a műsorvezető kérdezte Gore-t, illetve Busht. Az első kommentárok egybehangzó értékelése, hogy ez volt a három tévévita közül a legérdekesebb, itt mutatkozott a különbség nem csupán a két jelölt részkérdésekben vallott álláspontja, hanem a meg a legmarkánsabban közügyekhez való közelítésének módja, politikai alapfelfogása, illetve főbb személyiségjegyei között is.

A harmadik vitában Gore különösen nagy energiát fektetett abba, hogy részletesen kidomborítsa, miben nyújtana ő mást és többet főként "a dolgozó, családos amerikai középosztálynak" az egészségügyi ellátás, társadalombiztosítás, oktatásügy, adópolitika terén, mint vetélytársa. Bush ezzel szemben nyomatékkal hangoztatta a párthovatartozáson való felülemelkedés szükségességét, azzal a céllal, hogy megreformáljanak számos intézményrendszert - így az idősek egészségügyi ellátását szolgáló Medicare-t, illetve az oktatásfinanszírozást -, mégpedig a szövetségi kormányzat mindenhatóságának csökkentése, az egyéni, illetve a helyi önálló kezdeményezések kibontakoztatása jegyében.

Gore többek értékelése szerint eléggé agresszívan rohamozott (hiszen némi népszerűséghátrányt kellett behoznia), és eközben az eddigi nyolc évben követett demokrata politika gazdasági eredményeire hivatkozott. Ő tehát a kormányon levő fél status quo-t őrző alapállását volt kénytelen vegyíteni a személyes küzdelem szintjén a pillanatnyi állapot megváltoztatására irányuló törekvéssel. Bushnál a helyzet fordított volt: annak elfogadtatására törekedett, hogy Washingtonban alaposan meg kell változtatni a dolgokat, miközben a személyes versengés síkján a maga vitastílusával azt akarta sugallni, hogy "a mérkőzés lefutott".

Gore szerint Bush adócsökkentései a leggazdagabbaknak kedveznének messze a legnagyobb mértékben. Bush főként nem azzal szállt vitába, hogy ez összegszerűség tekintetében így lenne, hanem azt hangoztatta, hogy amikor mindenkinek arányosan vissza kell adni szabad rendelkezésre azokból a pénzekből, amelyekért "nem a szövetségi kormányzat, hanem az amerikaiak milliói dolgoztak meg", akkor igazságtalan lenne, ha Washingtonban külön kijelölnék a preferáltakat és diszpreferáltakat.

A vitában több igen feszült perc adódott, így például Bush hangosan méltatlankodott amiatt, hogy Gore többször túllépte a megadott időkeretet. A kül- és biztonságpolitika teljesen háttérbe szorult ebben az utolsó televíziós erőpróbában, de mindkét elnökjelölt fontosnak tartotta elmondani az amerikai katonai erő megszilárdításának szükségességét.

Ami egy sok országban lankadatlanul vitatott részkérdést illet, mindkét jelölt egyetértett azzal, hogy a halálbüntetés intézményének bűnözést visszatartó, vagyis pozitív hatása van.

(MTI)

Ajánló:

(angolul)

Korábban:

(2000.10.04.)