Hétfőn továbbra sem lehetett semmi biztosat tudni a Kitzsteinhornra vezető drótkötél vontatású földalatti vasút szombati katasztrófájáról. Az áldozatok száma feltehetőleg meghaladja a 170-et pontos adat, azonban nem ismert. Eközben megkezdődött a holttestek kiemelése. A tűz hőfoka olyan magas volt, hogy a tetemek sok esetben szinte összeolvadtak a környezettel, vagy egymással, azonosításukhoz génvizsgálatra lesz szükség.


Fotó: Reuters
Kiemelték hétfő délelőtt a szombati kitzsteinhorni katasztrófa első 29 áldozatát a vasúti alagútból. Az áldozatok szemre nem azonosíthatók, sem vonások, sem különös ismertetőjelek nem maradtak meg, ezért génelemzés útján fogják őket azonosítani. A biztonságos azonosításra részben azért van szükség, hogy a hozzátartozók saját halottjukat temethessék el, de jogi okból is fontos, amíg ugyanis nincs azonosítás, addig az illető jogi értelemben nem meghalt, hanem eltűnt, s például a biztosítók nem tudnak fizetni.

A helyzetet érzékelteti, hogy az alagútban sűrű váltásban dolgozó mentőknek pszichológusi és lelkipásztori gondozásra van szükségük. Egyre több tragikus részlet lát napvilágot a történtekről. A korábbi híresztelésekkel ellentétben a kigyulladt szerelvény ajtói kinyíltak, de a megmenekült 12 emberen kívül kijutott további mintegy 60 személy tévesen döntött, felfelé indult a lépcsőfokokon és menekülés közben, füstmérgezésben halt meg. Legtöbben azonban bennégtek a vonatban. Köztük sok apa gyermekeivel, egész családok, síoktatók kis tanítványaikkal.

A helyszínen 159 áldozat maradványait számolták össze a mentőalakulatok. A legfrissebb információk szerint vélhetően 92 osztrák, 37 német, 10 japán, 8 amerikai, 1 angol, 2 holland, 4 szlovén és 1 cseh, továbbá 4, egyelőre meg nem állapítható nemzetiségű személy vesztette életét a lángokban, illetve a füstben. Rajtuk kívül további 3 személy - a vasút társaság munkatársai - a felső állomáson füstmérgezés következtében halt meg. Ezt közvetett azonosítással, azaz különféle listák összevetésével állapították meg, 90 százalékos valószínűséggel.

A sok műanyag olyan magas hőfokon égett, hogy némelyik áldozat teste 30 centiméterre zsugorodott össze. Ezért minden holttestet a salzburgi törvényszéki orvostudományi intézetben azonosítanak génelemzés segítségével: a hozzátartozóktól fogkeféket, fésűket, fogorvosi leleteket kértek.


Fotó: Reuters
A mentőalakulatok egy a vasútvonal irányára merőleges alagúton jutnak el a vonal közepén lévő bejáraton a főalagútba, s onnan mintegy 2000 lépcsőfokon át gyalog ereszkednek le a teljesen szétégett szerelvényhez. Innen ideiglenes felvonó szerkezettel szállítják fel a holttesteket a középső kijáróhoz, majd onnan a másik alagúton kis lánctalpas járművel a szabadba. Ott zsákokba teszik a földi maradványokat, és helikopterrel szállítják Salzburgba. Ott az áldozatok földi maradványait egyszerű koporsókba teszik, s így szállítják az egyik hangár mellett lévő, hűthető csarnokba, majd a törvényszéki orvostudományi intézetbe. Hogy mindez a lehető legdiszkrétebben mehessen végbe, buszokkal zárták el az érintett repülőtéri területet, főleg a sajtó képviselői elől. Egyelőre beláthatatlan, meddig fog tartani az áldozatok kiemelése, de ez a szakértők szerint bizonyosan nem órák, hanem napok kérdése.

A déli órákra a mentésben részt vevők eljutottak a lefelé haladó szerelvényhez is, de arról még nem álltak rendelkezésre információk, hogy ott a vonatvezetőn kívül találtak-e áldozatokat. Hétfőn a katasztrófa nyomán Ausztria-szerte vizsgálták a kötélvontatású vasutakat és kötélpályákat - a pilztali gleccserhez vezető kötélpályákat a közlekedési minisztérium további vizsgálatig leállította. Egyre hevesebb vita dúl arról, hogy miért nincs előírás arra, hogy a kitzsteinhornihoz hasonló vasutaknál az alagútban legyen esőző berendezés és legalább egy mellékalagút. A válasz valószínűleg a nagy költségekben keresendő, ám a szakértők azt is elmondják, hogy ebben az esetben a megmagyarázhatatlanul gyorsan elhatalmasodó tűzben ez sem segített volna.

A szakértők teljesen sötétben tapogatóznak a katasztrófa okait illetően: nem csupán azt nem értik, hogyan üthetett ki tűz a szerelvényen, amelynek még csak motorja sincs, hanem főleg azt, hogy hogyan harapódzhattak el a lángok ilyen sebességgel és válhattak mindent elpusztító tűzvésszé. Kábeltűzre, az akkumulátorban bekövetkezett rövidzárlatra gyanakszanak, de továbbra sem zárják ki a lehetőséget, hogy valaki rágyújtott. A szerelvény borításában, a síruhákban, lécekben és bakancsokban lévő egyes műanyagfélék rendkívül magas hőfokon, gyorsan égnek, és belőlük mérges gázok szabadulnak fel. A magas hőfokra utal, hogy a sínek elszakadtak és elgörbültek, a vonatból csak az alváz maradt meg és még a 4,8 centiméter vastag vontatókötél is elszakadt.

A salzburgi törvényszéki orvosszakértők segítségére további 150 szakember érkezett a helyszínre, de így is sokáig eltarthat az azonosítás folyamata.


Fotó: Reuters
Az újságok hétfőn már közölték azoknak az embereknek a fotóit, akikről immár bizonyosan tudható, hogy életüket vesztették. Köztük van a 19 éves Sandra Schmitt, többszörös síakrobata-világbajnok, a 25 éves Martin Prohaska, Bécs tartomány sífutóbajnoka, Judith Jindra és Arthur Varias, Burgenland tartományi hódeszka-bajnokai. A legfiatalabb áldozat talán az ötéves salzburgi Maximilian, aki sok más fiatalhoz hasonlóan papájával és testvérével együtt vesztette életét.

Az alagúttűznek egy szlovák állampolgárságú túlélője is van Peter Stuk nevű negyvenéves pozsonyi férfi személyében. Hollétéről és állapotáról a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével próbálnak információkat szerezni, mert egyelőre nem tudják, melyik osztrák kórházban ápolják a férfit.

Egy megmenekült szemtanú, a 39 éves gallspachi Gerhard Hanetseder elmondta: a vonat még nem érkezett az alagútba, amikor az utasok már égésszagot éreztek. Amikor az első lángok láthatóvá váltak, többen mobil telefonon próbáltak segítséget hívni, de az alagútban már nem volt térerő. Az ajtókat próbálták nyitni, de nem sikerült, közben egyre nagyobb lett a pánik, s hamarosan már az egész kabin égett. Végül valaki kiütötte az egyik oldalsó plexi ablakot, s Hanetseder látta, hogy a keletkezett kis lyukon valaki kimászik. Ekkor a nyíláson kitolta 12 éves lányát, majd maga is utána mászott, bár - mint mondta - nem tudja hogyan, olyan kicsi volt a nyílás. Ők - akik a vonat hátsó részéből szabadultak ki - lefelé indultak az alagútban, ahol már sötét volt. Mielőtt kiértek volna a szabad levegőre, találkoztak egy mentőssel és egy rendőrrel, akik azonban úgy vélték, hogy csupán áramkiesésről van szó. Hanetsedernek és lányának a vonatból való kijutás során szenvedett kisebb sérüléseit a kórházban ellátták, majd hazamentek.

(MTI)

Korábban:

(2000.11.12.)