A jogi aktusra azért volt szükség, mert az említett - 402. számú - cikk szelleme ellentétben állt az 1984. február 18-án az olasz állam és a Vatikán között aláírt új konkordátummal. Az akkori kormányfő, Bettino Craxi és Agostino Casaroli bíboros, államtitkár által aláírt konkordátum alapjaiban módosította a még a Mussolini-korszakban, 1929-ben kötött Lateráni Szerződést.
Míg ez utóbbi gyakorlatilag államvallásként rögzítette a katolicizmust, az új konkordátum határozottan szétválasztotta egymástól az államot és az egyházat, egyértelműen megfosztva államvallás jellegétől a katolikus hitet. Csakhogy tizenhat éven keresztül továbbra is érvényben volt a 402. számú cikk, amelyre a politikusok, honatyák nem fordítottak kellő figyelmet. Márpedig annak a megléte anakronizmus volt: miközben törvény mondja ki, hogy a katolicizmus nem államvallás, egy másik törvény egyévi börtönbüntetést helyezett kilátásba annak, aki e vallást gyalázta.
A jogi illetékesek azonban el akarnak oszlatni minden félreértést: nem arról van szó, hogy a jövőben bárki szabadon gyalázkodhat. Továbbra is érvényben maradnak a törvénykönyv 403., 404. és 405. számú cikkei. Ezek egytől három évig terjedő elzárást helyeznek kilátásba azok számára, akik megsértik mások vallási érzelmeit, akár úgy, hogy magát a személyt alázzák meg, akár úgy, hogy a vallásgyakorlásához szükséges tárgyakat, szertartásokat becstelenítik meg.
(MTI)
Ajánló: