A belga balközép kormány jövőre törvénybe akarja iktatni, hogy az azonos nemű párok is fogadhassanak örökbe gyereket. Ez a módosítási terv már tavasszal felmerült a liberális-szocialista-környezetvédő koalícióban, de a legnagyobb párt, a liberálisok végül nem járultak hozzá. Most viszont Marc Verwilghen igazságügy-miniszter közölte a képviselőház törvényalkotási bizottságával, hogy jövőre beterjeszti a kormány, és a parlamenten múlik, hogy elfogadja-e.

Miközben a szomszédos Hollandiában a parlament épp a napokban legalizálta az eutanáziát, a belga parlament egy ideje szintén főleg olyan etikai és családjogi törvények módosításával birkózik, amelyek helyenként alapjaiban változtatnak meg több évszázados törvényeket és szokásokat. A belga törvényhozás több mint egy éve foglalkozik - egyelőre zárt bizottsági üléseken - a gyógyíthatatlan betegek eutanáziakérelmének ügyével, ami itt is az élet tudatos megszakításának döntő etikai kérdését veti fel.

A balközép kormány idén már legalizálta, illetve a különnemű házaspárokhoz hasonló jogállásúvá tette az azonos nemű párok szerződéses együttélését. Bizonyos öröklési jogokat és az örökbefogadásét azonban akkor még nem adta meg nekik. Most a szocialisták és a környezetvédők állhatatos nyomására ezt is megteszi - ha a parlament többsége is mellé áll. De más változások is küszöbön állnak. Jövőre a kormány úgy tervezi módosítani a családjogi törvényt, hogy a szülők szabadon dönthessék el, melyikük családi nevét kapja az újszülött. A liberális párti miniszter felfogása szerint ugyanis az évezredes európai szokás egyenlő a nő családi szerepének semmibevételével, ami főleg a mai helyzetben változásért kiált.

A homoszexuálisok szervezetei nyomban üdvözölték a kormány bejelentett örökbefogadási módosítását mint egy régi társadalmi előítélet ledőlését. Szerintük a más országokban végzett kutatások már egyértelműen bizonyították, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyerekek egyáltalán nem lesznek mind homoszexuálisok, mert egyszerűen nem annak születtek.

A pszichológus viszont korántsem tartja teljesen felderítettnek ezt a kérdést. A családi viszonyokat kutató Patrick Traube a La Derniere Heure hasábjain rámutatott, hogy a társadalomnak még nem is lehet kellő tapasztalata e kérdés megítélésére, mert kell 10-20 év, mire az ilyen pároknál felnőnek az első gyerekek. A lélekbúvár tehát óvatosabb, mint a törvénymódosító miniszter, amikor azt mondja, hogy elvben persze jobb, ha egy kisgyermek homoszexuális szülőket kap, mint ha szülő nélkül nő fel. A gyerek számára a legfontosabb a szerető és nyugodt családi környezet. "Másfelől az is feltételezhető - mondja - hogy a gyereknek pszichikai kibontakozásához szüksége van anyára és apára is, vagyis különnemű szülőkre, akik eltérő lelki funkciókat töltenek be. Az anyának és az apának megvan a maga sajátos szerepe ebben."

Mindeközben a homoszexuális nők helyzete még ellentmondásosabb, de az ő gyerek utáni vágyuk már lényegében törvény nélkül is megoldást nyert. Mint leszbikus pár még nem fogadhatnak örökbe, az egyedülállóknak viszont már megengedi a törvény az örökbefogadást, és számos leszbikus párkapcsolatban élő nő ilyen csalással jut gyermekhez. Mások viszont azt a megoldást választják, hogy biológiai anyák lesznek mesterséges megtermékenyítéssel, erre ugyanis szintén igényt tarthatnak. Ma már nem is kell leplezniük párkapcsolatukat, az ezzel foglalkozó kórházak elvégzik az - ismeretlen férfi ivarsejtjével való - megtermékenyítést.

Az újság által megszólaltatott párosból a biológiai anya így fogalmazta meg helyzetüket: "Mit számít az emberek véleménye! Amilyen kérdéseket a társadalom feltesz, mi ezerszer feltettük magunknak, mielőtt vállaltuk a saját kislányunkat. Az volt a döntő, hogy én először egyedül elfogadjam a homoszexualitásomat, azután párként és végül családként is, hogy nyugodtan hozhassuk meg a döntést."

(MTI)

Ajánló:

(angolul)