Belgium katonákat küld a kongói körzetbe

A belga kormány két különleges egységet küld a Kongó melletti Gabonba, hogy biztosítsa az afrikai országban lévő belga állampolgárok biztonságát. Kongóban, az egykori belga és francia gyarmaton, kedden éjszaka megölték vagy megpróbálták megölni Laurent Kabilát az ország elnökét. Egyelőre nem tisztázott, hogy merénylet vagy szervezett puccs történt a kongói elnök ellen. A szomszédos Ruanda és Uganda katonailag támogatja a Kabila-ellenes lázadókat, akik 1998 óta próbálják megdönteni az elnök hatalmát.

Guy Verhofstadt belga miniszterelnök délben bejelentette, hogy két kislétszámú biztonsági csoportot küldenek a Kongói Demokratikus Köztársasághoz közel fekvő Gabonba, hogy szükség esetén segítségére siessenek a Kongóban élő belga állampolgároknak.

A biztonsági emberekből álló első csoport még szerdán elrepül, a másik, amely az esetleges evakuálást bonyolítaná le, csütörtökön követi őket.

A belga kormányfő mindemellett állandó kapcsolatban áll a külügy- és a védelmi miniszterrel a kongói elnökgyilkosság hírének felröppenése óta, hogy szükség esetén azonnal működésbe helyezzék az egykori gyarmatukon élő belga állampolgárokat kimentő készenléti tervet. Kapcsolatban állnak a francia kormánnyal is.

A kinshasai belga nagykövetség rádiós hírláncával felhívta az ott élő belgákat, hogy lehetőleg ne hagyják el otthonukat. Az országot jól ismerő belga politikusok úgy vélekednek, hogy a merénylők csak az elnöki testőrség megvesztegetésével férkőzhettek Laurent Désiré Kabila elnök közelébe, vagyis amennyiben Kabilát megölték, akkor a diktátorok szokásos végzete, a pretoriánus gárda árulása vetett véget uralmának.

A kinshasai kormány szóvivője tagadja, hogy az elnök, Laurent Kabila meghalt volna. A hivatalos álláspont szerint Joseph Kabila tábornok, az elnök fia biztosítja a kormánytevékenység irányítását, amíg a merényletben megsebesült apja fel nem épül.

A belga sajtó ugyanúgy tanácstalan a merénylők kilétét illetően, mint a vezetők. A kommentárok inkább arról szólnak, hogy a merénylet után Afrika egyik legnagyobb és leggazdagabb országának helyzete éppolyan kilátástalan, mint annak előtte.

A La Derniere Heure rámutat, hogy ha az állam normálisan működne, Kongó a világ öt leggazdagabb országának egyike lenne óriási természeti kincseivel. De hiába az arany, gyémánt, kőolaj, ha az ország Mobutu korábbi elnök megdöntése óta a pokol még mélyebb bugyraiba száll alá. A csecsemőhalandóság minden rekordot megdöntött, minden második gyerek belehal a hiányos táplálkozásba. A felnőttek sem járnak jobban - még a fővárosban is az a váltórendszer járja, hogy a családokban egyik nap a férfi eszik, a másikon a nő. A gazdaságot tönkretette nemcsak a vágtató infláció, hanem az is, hogy az ország nagyobbik fele már évek óta idegen katonai megszállás alatt van. Kabilához azért ragaszkodott önkényuralmi módszerei ellenére a nép jó része, mert az ő rendszere volt az utolsó védővonal keleten az ugandai, délen a ruandai csapatok előretörése ellen.

A liberális Le Soir részben a Nyugatot kárhoztatja Kongó káoszba süllyedéséért. A lap szerint Európa ugyanúgy tudta, mint az Egyesült Államok, hogy Kabila veszélyben van, de kivárásra játszottak. Márpedig semmi sem biztosítja, hogy a merénylet után Kongó nem süllyed még mélyebben a belháborúba és a káoszba. Sokan már eddig is úgy vélték, hogy a lusakai megállapodás lényegében szentesítette Kongó feldarabolását, de senki sem sietett a segítségükre, miközben mindenki tudta, hogy a belháború és az ország jó részének idegen megszállása csak erősíti Kabila rendszerének elnyomó jellegét, az ásványi kincsek kirablását, a martalóc bandák garázdálkodását.

(MTI)

Korábban:

(2001.01.16.)