A törvény értelmében az osztrák állam 150 millió dollárral kárpótolja azokat, akiket kiűztek bérlakásukból, 210 millió dollár kerül az Általános Kárpótlási Alapba, amelyből a nagyobb vagyoni károkat kárpótolják, a köztulajdonban lévő ingó és ingatlan vagyontárgyakat természetben visszaszolgáltatják, s egy 112 millió dolláros szociális csomagot biztosítanak az áldozatoknak.
E törvényen kívül mind a négy parlamenti párt képviselői egyhangúlag határozatot fogadtak el, amely szerint "A Nemzetgyűlés sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a nácizmus áldozatainak 1945 óta nyújtott természetbeni visszaadások, kárpótlások és szociális juttatások jelentős intézkedéseiben hiányosságok és elégtelenségek mutatkoztak, s üdvözli, hogy a visszaszolgáltatási és kárpótlási törvényhozást most le lehetett zárni."
Wolfgang Schüssel kancellár kijelentette: "Számunkra magától értetődik... hogy elmondjuk: sajnáljuk, hogy későn, talán túl későn cselekedtünk". Emlékeztetett a kérdésben elhangzott korábbi nagy politikai beszédekre, s leszögezte: a kárpótlási törekvéseknél nyilvánvaló: "Az egész világ pénze sem pótolhatja azt, amit az emberektől a nácizmus idején erőszakkal elraboltak".
Ausztria nem náci utódállam - mondta Schüssel, de egyetértett azzal, hogy lezárásról nem lehet szó, s Ausztria nem szabadulni akar egy komoly problémától, hanem gesztust kíván tenni. Ugyanakkor a kancellár jogbiztonságot követelt a további igényekkel szemben.
Alfred Gusenbaurer, az ellenzéki Osztrák Szociáldemokrata Párt elnöke hangsúlyozta: a nácik bűneit nem lehet jóvátenni, és nem lehet záróvonalat húzni, csak gesztust lehet tenni a nácizmus áldozatai felé, s ehhez kapcsolódnia kell a történelmi felelősség beismerésének.
Andreas Khol, a kormányzó Osztrák Néppárt frakcióvezetője Gusenbauerhoz hasonlóan elismerte, hogy az osztrákok is felelősek a holokauszt rémtetteiért. "Ausztria nem csupán áldozat volt, hanem honfitársaink soraiban is sok tettes akadt" - mondta.
(MTI)