Vasárnap reggel 8 órakor Franciaország minden településén megkezdődtek a helyhatósági választások. A választásra jogosult 40 millió francia, illetve néhány ezer uniós állampolgár 36 500 település 500 ezer önkormányzati tisztségviselőjét választja meg a következő hat évre. Ahol nem hoz végleges eredményt a listák küzdelme, ott jövő vasárnap második fordulót tartanak. A mostani választások a jövő évi elnökválasztás kimenetelét is befolyásolhatják.

Az önkormányzati válaszások mellett a régiókat kormányzó 4051 megyei tanács felének megújítása is erre a vasárnapra esik. E testületekben hatévenként választják újra a tisztségviselők egyharmadát.

Az új évezred első választási erőpróbájának példátlan újítása a paritás elvének kötelező érvényesítése minden 3500 főnél népesebb településen, amelyekben a francia lakosság kétharmada él. Ezeken a településeken ugyanannyi női kanditátust kell feltüntetni a választási listákon, mint ahány férfi jelölt indul a városi tanácsnoki helyekért meghirdetett küzdelemben.

Újdonság az is, hogy az Európai Unió tagállamainak polgárai nemcsak részt vehetnek a választáson, de mostantól kezdve választhatók is. Polgármesteri vagy helyettesi tisztséget azonban nem nyerhetnek el.

A jobboldal 24 éve töretlen fővárosi kormányzása véget érhet a mostani választásokkal. A közvélemény-kutatások szerint a szocialista párt és Bertrand Dealnoe szocialista főpolgármester-jelölt a 20 párizsi kerület mintegy kétharmadában népszerűbb, mint a jobboldali jelöltek.

Ennek ellenére Párizsban különösen szoros küzdelem várható, minden valószínűség szerint csak a második forduló dönt majd. A két forduló között még jelentősen módosíthat az erőviszonyokon a chiracista RPR két konkurens listájának esetleges egyesítése. Az RPR hivatalos képviselője, Philippe Séguin egyelőre tartja magát ahhoz a taktikához, hogy deklarációiban kizárja a pártja által megtagadott, szakadár Jean Tiberi távozó polgármester önálló listájával való fúzió lehetőségét, holott a jelek szerint e nélkül nem sok esély mutatkozik a főváros megtartására.

Párizs megtartása vagy bevétele egy évvel a 2002-es elnökválasztások előtt alapvetően meghatározhatja az erőviszonyokat a hivatalban lévő elnök, Jacques Chirac és jövő évi kihívója, Lionel Jospin szocialista kormányfő között. A hivatalban lévő elnök számára leplezhetetlen kudarc lenne a főváros elvesztése, amelynek legmagasabb tisztjét - három egymást követő mandátum során - 18 éven keresztül töltötte be.

Ugyancsak nem tűnik teljesen lehetetlennek néhány vidéki nagyváros - Lyon esetleg Toulouse - elragadása az ott évtizedek óta biztosan kormányzó jobboldaltól. Az előrejelzések szoros küzdelmet jósolnak Dijonban, Nancyban, Bourges-ban és Reimsben, a baloldal által 1995-ben meghódított Rouenban és Tours-ban, de majdnem bizonyosnak látszik, hogy a jobboldalnak sikerül megszerezni Toulont a meggyengült szélsőjobboldaltól.

(MTI)