Eldőlt a Strauss-hagyaték sorsa

Bécs megvásárolja az idősebb és ifjabb Johann Strauss hagyatékát, amelyet a náci időkben elraboltak az örökösöktől, és most visszaszolgáltattak nekik. A vásárlás tényét Michael Häupl főpolgármester hivatalára hivatkozva közli a Die Presse című bécsi lap pénteki számában.

A közlemény szerint erre Bécs kulturális költségvetéséből nem telt volna, így magas politikai szinten találtak megoldást az ügyre. A vételárat a polgármesteri hivatal nem közölte, de annyit lehet tudni, hogy a Sotheby,s és a Christie,s árverési házak szakértői 60-80 millió schillingre becsülték az 1800 darabból - köztük számos értékes kéziratból és partitúrából - álló gyűjtemény értékét.

Bécs már a visszaszolgáltatásról szóló döntéskor időt kért arra, hogy megvásárolni próbálja a hagyatékot, s saját költségére biztosította a tárgyakat és iratokat, amelyeket a Bécsi Tartományi és Városi Könyvtárból, a Történelmi Múzeumból és a Praterben lévő Strauss-emlékhelyről gyűjtöttek össze. A Svájcban élő örökösökkel - a Crespo de la Serna családdal - megbeszélt időpontok azonban sorra lejártak, s a biztosítást is többször meg kellett hosszabbítani, mire most végre megszületett a döntés. A hagyaték visszaszolgáltatott részében van egyebek mellett a Pázmány lovag és az Indigó című operettek partitúrája, számos balettzene kézirata s nem utolsó sorban a Kék Duna keringő partitúrája.

A két gyűjteményre tagozódó hagyatékot a nácik elrabolták, de Ausztria már az első visszaszolgáltatási hullámban, az ötvenes évek elején visszaadta a családnak. Az időközben elhunyt Crespo de la Serna asszonyt azonban sok más esethez hasonlóan kényszerítették, hogy mélyen értéke alatt adja el Ausztriának, csak a Denevér partitúráját vihette el, amelyet a hatvanas években Bécs egy müncheni árverésen vásárolt meg. Az illetékes bizottság most a kényszer hatására, áron alul átadott részről, az ifjabb Johann Strauss zsidó származású harmadik felesége lányának gyűjteményéről döntött úgy, hogy visszaadják a jogos örökösöknek.

A gyűjtemény másik részét, Strauss sógoráét ugyancsak elrabolták a nácik, s Bécs az örökösöktől a visszaszolgáltatás után, az ötvenes években vásárolta meg, ám a bizottság szerint ez utóbbi vásárlás megfelelő áron történt, s ezért jogszerű. A gyűjtemény tárgyai így visszakerülhetnek a városi gyűjteményekbe, de a múlt század bécsi zenei életét meghatározó ifjabb és idősebb Johann Strauss művei akkor is örökre Ausztriát jelképeznék a világ számára, ha nem sikerült volna megállapodni az örökösökkel.