"A szerbiai bombázásokra gondoltam, és csak futni akartam" - egy jugoszláv túlélő beszámolója

Valóságos poklot járt meg az a jugoszláv nő, aki a World Trade Centerben volt, amikor nekicsapódtak az öngyilkos terroristák által irányított gépek. A 35 éves Ljiljana Zivanovic ép bőrrel úszta meg a terrortámadást, és a drámai eseményekről beszámolt a belgrádi Blic című lapnak.

Amikor az WTC egyik tornyába becsapódott az első repülőgép, Ljiljana Zivanovic akkor éppen a másik torony nyolcvanadik emeletén tartózkodott, ahol egy irodában dolgozott vezető programozóként.

"Nem hallottuk a repülőgép hangját, csak egy erős ütést éreztünk, és az ablakon át látszott a gomolygó füst, papírfoszlányok, üvegszilánkok, fémdarabok repültek szanaszét. Először arra gondoltam, hogy gázrobbanás történt. A tűzoltólépcsőhöz siettünk, amelynek a lépcsőfokai körülbelül olyan szélesek, hogy éppen elférhet egymás mellett két ember. Ekkor pánik és tülekedés tört ki, az emberek sikítoztak, sírtak, összevissza futkároztak, volt, aki elájult" - mondta Ljiljana.

Sikerült leereszkednie harminc emeletnyit, az ötvenedik szintre, amikor megszólalt a hangosbemondó, hogy repülőgép ütközött az egyes számú épületnek, és a kettes számú épület - ahol ő is tartózkodott - biztonságos, ezért ne essenek pánikba, és térjenek vissza munkahelyeikre.

"Néhány kollégám vissza is tért, de én nem akartam. Szerbiában hallottam már szirénázást és átéltem már egy bombázást. Amíg futottam lefelé azokon az átkozott lépcsőkön, csak a szerbiai bombázásokra gondoltam, és csak futni akartam, minél tovább futni. Félek, hogy aki visszatért, már nincs az élők sorában" - számolt be a történtekről a sabaci fiatalasszony.

Liljana tehát futásnak eredt, és a negyvenedik emeletre érve kiment az ablakhoz. Szörnyű látvány tárult elé: emberek ugráltak ki a szomszéd épület ablakából a feneketlen mélységbe.

A harmincadik emeleten volt, amikor újabb nagy lökést érzett. Ekkor csapódott be a másik repülőgép abba toronyba, ahol ő is dolgozott. A becsapódás alapjában rengette meg az épületet, a padló remegett Liljana talpa alatt, füst gomolygott és lángok csaptak fel mindenütt. Az emberek pánikban ugráltak ki az ablakon. "Bár megsérült a lábam, sikerült megtalálnom a kijáratot" - mondta könnyes szemmel.

Odakinn rendőrök hada állt. Por, üvegtörmelék, papírcafatok és vér lepett el mindent, az emberek egymást taszigálva rohantak minél messzebb az épülettől.

"Két-három utcasaroknyit futottam én is, majd megálltam, megfordultam, és láttam, hogy a két épület még mindig áll. Amikor futás közben másodszor megfordultam, már nem volt ott semmi" - emlékezett vissza Ljiljana.

A fiatalasszony tíz kilométert tett meg gyalog, amíg odaért legközelebbi ismerőséhez. Onnan először is a gyerekét hívta telefonon, majd az édesanyját.