Gesztesi Vilmos szerint sokkal többen megmenekülhettek volna, ha a déli toronyban a megafonokból nem arra utasítják őket az első becsapódáskor, hogy térjenek vissza szobáikba. A férfi az Empire State Building melletti lakásában tartózkodott akkor is, amikor a támadás utáni napon bombariadó miatt kiürítették a környéket. A történtek miatt úgy döntött, átköltözik 60 mérföldre lévő másik lakásába, és egyelőre nem megy vissza New Yorkba.

"Szeptember 11-i ugyanolyan szürke hétköznap volt egészen addig, amíg az első repülő bele nem ütközött a World Trade Center északi tornyába. A mi irodánk a 91. emeleten van. Még mindig jelen időben beszélek róla, pedig nincs már. Butaság" - kezdte beszámolóját Gesztesi Vilmos.

"Láttuk a becsapódás nyomát, a lángokat, de nem tudtuk, hogy egy repülőgép fúródott a toronyba. Ugyanakkor a levegőben kerozinszagot lehetett érezni" - mondta a középkorú férfi, aki már az 1993-as robbantás idején is a World Trade Centerben dolgozott, akkor a 90. emeletről gyalogolt le.

Gesztesi ekkor kifelé indult kollégáival az épületből. Mint elmondta: a World Trade Centerben körülményes a lejutás, mivel több lifttel kell menni. "Az első lifttel a 78-adikra jutottam le, ez egy elosztó emelet, innen indulnak a nagy liftek. Nagy tömeg volt ezen a szinten. Előttem megállt egy lift, ami csak a 44-edikre ment. Még gondolkodtam is: menjek, ne menjek, aztán úgy döntöttem, jobb, ha minél lejjebb vagyok. A 44-edikről a lépcsőházban mentem tovább lefelé. Nem volt pánik, de ijedtek voltak az emberek. A lépcsőházban már nem volt tömeg. A huszonvalahanyadik szinten lehettem, amikor a második gép becsapódott felettünk. Mintha hatalmas földrengés közepén lettem volna. Ingott az épület, az emberek elestek. Én meg tudtam kapaszkodni a korlátba" - emlékezett vissza a férfi a történtekre.

A megafonon a második becsapódás előtt bejelentették, hogy mindenki térjen vissza a szobájába, nem az ő épületüket érte a becsapódás, a déli torony nem sérült meg. Sokan ennek hatására visszatértek munkájukhoz. "Pár kollégám így pusztult el" - mondta Gesztesi. "Ekkor már párosával vettem a lépcsőfokokat. Hamar leértem a földszintre, azt sem tudtam, mi történt. Az első ütközésnél még balesetre gyanakodtunk, bár furcsa volt, hogy napos időben hogy hibázhat valaki ekkorát. A legközelebbi kijárathoz igyekeztem, a déli oldalon, de el volt kordonozva, mert ezen az oldalon hullott fentről a törmelék. Át kellett futnom a keleti oldalra. Kimentem, az út térdig tele volt törmelékkel. Felnéztem, láttam a lángokat a keleti oldalon, de a becsapódás helyét nem lehetett látni. Nem hittem volna, hogy összeomlok" - nyilatkozta a férfi az [origo]-nak.

Gesztesi észak felé tartott, hogy keressen egy telefonfülkét, és értesítse a családját: jól van. "Tíz blokkra voltam a helyszíntől, amikor összeomlott a mi tornyunk. Épp sorban álltam egy telefonnál. A feleségem már tudta, mi történt" - mondta.

Gesztesi körülbelül 10-16 kollégáját vesztette el, körülbelül 150-en voltak az emeleten. A központjukat ugyanis évekkel ezelőtt áthelyezték már, így csak egy emeletet foglaltak el a toronyban.

A férfi másik lakásában ment, ami 60 mérföldre van New Yorktól. Egy tévétársaság azonban interjút kért tőle, és a New York-i lakásban beszélték meg a találkozót. "Nagy nehezen vettek rá, hogy a TV miatt bemenjek New Yorkba. Három napja nem aludtam, a feleségem az idegösszeomlás szélén van. Bementünk a lakásba, amikor hirtelen dobogást és kiabálást hallottunk, majd valaki azt kiabálta, hogy bomba van az épületben. Mások szerint a szomszéd házba, de volt, aki úgy tudta, az Empire State Buildingben helyeztek el robbanóanyagot. Mi ott lakunk a közelben. Kiürítették az egész környéket. Megkérdeztem egy rendőrtől, mi történt, de csak annyit mondott: 'ne kérdezzen semmit, csak fusson'. Beültünk a kocsiba, és meg sem álltunk a másik lakásunkig. Nem is akarok visszamenni New Yorkba" - fejezte be Gesztesi.

A férfi nem tudja, mit hoz a jövő, hétfőn elmegy a cég központjába, Prinstonba, ami 125 mérföldre van otthonától. Ott hátha mondanak valami biztosat.

[origo]