A mérsékeltek győztek, de ez kevés a megbékéléshez Koszovóban

Vágólapra másolva!
A mérsékelt albánok nyerték meg a koszovói választásokat, de a mérsékelt jelző csak helyi szinten mérvadó. A győztes DSK épp úgy Koszovó teljes függetlenségét követeli, mint a többi albán párt. Ebbe viszont a szerbek soha nem egyeznének bele, így a legfontosabb dolgokról továbbra is a nemzetközi felügyelet fog dönteni, és nem a most megválasztott törvényhozás.
Vágólapra másolva!

Rigómezőtől Belgrád bombázásáig - itt elolvashatja a koszovói konfliktus történetét Koszovót a szerbek őshazájuknak tartják, de a középkor óta többségében mohamedánok lakják. A a XX. században szerb vezetés alá került a tartomány, de az ott élő albánok évtizedek óta küzdenek függetlenségükért.

A közigazgatást Koszovóban most Hans Haekkemp, az ENSZ megbízottja vezeti. Tavaly már tartottak önkormányzati választásokat a térségben, de a háború óta most választottak először törvényhozást a koszovóiak.

Az ENSZ a választás feltételeit az utolsó pillanatban, alig két héttel a választás előtt tudta elfogadtatni a jugoszláv vezetéssel. E szerint 120 képviselője lesz a koszovói parlamentnek. 10 mandátum az eredményektől függetlenül a szerb kisebbségnek jár, és ehhez adódnak hozzá a szerb pártra leadott szavazatok. Csak listás választás volt, egyéni jelöltekre nem lehetett szavazni. A képviselők megbízatása három évre szól. Mintegy 100.000 szerb menekült Koszovón kívül, Szerbiában és Montenegróban is szavzhatott. Utóbbiak legnagyobb választókörzete Nisben volt, ott több mint 13.000 választásra jogosult menekült él. Az új parlamentnek kell majd megválasztania a tartomány kormányfőjét és elnökét is. A parlament csak csökkentett jogkörrel fog rendelkezni. Hadügyekben továbbra is csak az ENSZ helyi képvislete dönthet. Ami pedig a legfontosabb: a szombaton megválasztott parlamentnek nem lesz joga meghatározni Koszovó státusát. E szerint hiába lesznek több mint 2/3-os többségben a függetlenség párti albán képviselők, Koszovó nem szakadhat el hivatalosan Jugoszláviától. Belgrád vezetése ugyan most csak névleges, de a legfontosabb albán követelés fékentartása hosszú időre bizonytalanná teszi még a koszovói feszültség enyhülését, és szükségessé teszi a nemzetközi ellenőrzés fenntartását.

A mostani választásokon győztes Rugova féle Koszovói Demokratikus Szövetség a szavazatok körülbelül 45%-át szerezte meg. A mérsékeltnek mondott mozgalom kampányjelszava a "szabadság, demokrácia, függetlenség" volt, melyek közül az utóbbi ellentmond az ENSZ álláspontjának, amely nem engedi elszakadni Koszovót. Ezzel együtt Rugova a nyugat számára a legideálisabb tárgyalópartner az albán vezetők közül: elismert emberjogi aktivista volt a passzív ellenállás idején, és a háború alatt is békés eszközökkel akarta elérni a függetlenséget. 1992-ben és 1998-ban sehol sem elismert választásokon Koszovó elnökének választották, és valószínűleg a parlamenttől harmadszor is megkapja, az ezúttal valós tartalommal bíró státust. Rugovát a háború elején a jugoszláv hadsereg házi őrizetben tartotta, majd nemzetközi segítséggel kiszabadult, és Olaszországba menekült.

A második helyen a Koszovói Demokrata Párt végzett. A mozgalom vezetője Hasim Taqi, aki háború idején az albán fegyvereseket összefogó UCK politikai vezetője volt. Jóval népszerűbb volt a háború alatt mint most, de 24%-os támogatottsága így is jelzi, sokan kedvelik a Koszovói Felszabadítási Hadsereg legismertebb vezetőjét. Taqi mozgalma sokkal radikálisabb mint Rugováé. A fegyveres harcokban tapasztalatot szerzett Taqi akár erőszak árán is függetlenítené Koszovót, bár egyelőre ő is elfogadja a nemzetközi ellenőrzést. Hozzá hasonlóan radikális mozgalom, a Szövetség Koszovó Jövőjéért, mely várhatóan szintén bejut a parlamentbe. Ez a szervezet szintén az UCK-ból szakadt ki, és elsősorban az amerikai emigránsoktól kap komoly támogatást. Vezetője Ramus Harading katonai parancsnokként harcolt a koszovói háborúban. A választásokon induló további 24 albán szervezet összesen 13,2%-ot kapott, várhatóan egyik sem küldhet képviselőt a parlamentbe.

A szerbek részvétele nagyon sokáig bizonytalan volt. Két hete, egy éjszakába nyúló tárgyaláson győzte meg Haekkemp, az ENSZ koszovói főmegbízottja Kostunica elnököt, hogy támogassa a választásokat. A szerbek attól tartottak, hogy a választások végleg bebetonozzák az albánok hatalmát, és a nemzetközi megszállást is megerősítik, és csökken az esélye a terület visszaszerzésének. Végül egyetlen szerb párt, a Visszatérés indult a választáson. A Visszatérés mögött elsősorban a jugoszláv kormánykoalíció, a DOS áll. A koszovói szerb párt 10% körüli eredményt ért el. A radikális szerb pártok az utolsó pillanatban is bojkottra bíztattak, mert ezek az erők semmiképpen sem akarnak együttműködni a nemzetközi felügyelettel, mert nem ismerik el törvényesnek jelenlétüket Koszovóban. A Milosevicshez közel álló Szerb Szocialista Párt aktivistái még a választás napján is autóval cirkáltak Kosovska Mitrovica szerbek lakta kerületeiben, hogy lebeszéljék a szavazni indulókat. Végül a szerbek kevesebb mint fele ment el szavazni. Az albánok 63%-a adta le voksát.

Komoly erőszak nem nehezítette a választásokat, de a feszültséget több akció is jelezte. A vegyes lakosságú Kosovska Mitrovicában a hét elején albánok kővel dobálták meg a kampányoló szerb Visszatérés aktivistákat, és pokolgép is robbant a párt helyi irodájánál. Radikális szerb diákok szombaton megvertek egy szerb orvost, mert elment szavazni. A sok mitrovicai atrocitásnak meg lett az eredménye: ezen a településen a szerbek kevesebb mint 5%-a élt szavazati jogával.

A választásokkal kisebb kifogások ellenére elégedett volt az EBESZ 13.000 helyszínen dolgozó megfigyelője. Ugyanakkor még nem tudni, mennyire tudja konszolidálni a háborús veszteségeket még magán viselő tartományt az a parlament, amelyik többsége a legfontosabb közjogi kérdésben nem ért egyet az országot megszállás alatt tartó külföldiekkel. A végleges rendezéshez még haza kellene térnie százezer szerb menekültnek, akiknek házait jórészt felgyújtották a korábban kifosztott, de visszatért albánok. A sok nyitott kérdés ellenére az ENSZ szerint mégis komoly eredmény, hogy sikerült megtartani az első szabad választásokat Koszovó történelmében.