Csehországban és Lengyelországban is hatalmas vitákat gerjeszt a NATO csatlakozással járó haderőreform, és a magyarországihoz hasonló feladatokkal kell szembenézniük a politikusoknak. Mégis elégedettebb velük a NATO, mert jóval több pénzt költenek a seregre.

Az utóbbi időben több cikk is megjelent az amerikai sajtóban arról, hogy Magyarország nem teljesítette a NATO-nak tett ígéreteit, hadserege teljesen alkalmatlan akár az ország megvédésre, akár szövetségi együttműködésre. A Magyarországot bíráló cikkek szerint Csehország és Lengyelország sokkal jobban áll honvédelme felzárkóztatásában. Azonban a csehek és a lengyelek is inkább csak elkezdték a reformokat, és a magyarországihoz hasonló problémákkal küzdenek mindkét országban.

Mindhárom ország számára a következő kihívások a legfontosabbak: csökkenteni kell a hadsereg létszámát, elsősorban a tisztek számát; és ezzel párhuzamosan sorozott seregről hivatásos állományra kellene cserélni az állományt. Utóbbihoz növelni kell a hivatásosok fizetését, ami mindhárom országban elég alacsony ahhoz, hogy kevesen válasszák a honvédelmet foglalkozásnak. Egyszerűsíteni kell a katonai vezetést, az egymással párhuzamosan működő parancsnokságokat össze kell vonni, fölösleges létesítményeket kell bezárni. A szovjet haditechnikán alapuló felszerelést NATO-kompatibilissá kell tenni, a légierőknek új gépeket kell vásárolniuk, és a kommunikációs felszerelést is ki kell cserélni.

Olyan sereget kell létrehozni, amelynek kevesebb, de jól felszerelt, jól kiképzett, könnyen mozgósítható tagjai vannak. Meg kell találni azt a speciális feladatot, mellyel az adott ország hadserege hozzá tud járulni a közös akciókhoz. A három ország egyformán a reformok elején tart, egyedül az utóbbi területen állnak jobban a csehek és a lengyelek, de ez igen látványos eredmény: mindkét ország a magyarországinál sokkal több katonával vesz részt a különböző nemzetközi akciókban. Ugyanakkor a csehek és a lengyelek jóval többet költenek a haderőreformra. 

Vadászrepülőgépeket mindhárom országnak vennie kell, de még egyik országba sem érkeztek meg az új típusok. Hatalmas összegről van szó, mindhárom országban több tendert írtak már ki, és politikai viták középpontjába került a kérdés. A magyar kormány hosszú viták után eldöntötte, hogy Gripeneket vesz, de a beszerzés a kormányváltással lelassult, mert a Medgyessy-kormány módosítani készül a szerződést. Az új honvédelmi miniszter szerint csak jobb felszereltség esetén lesz bevethető NATO-kötelékben a magyar Gripen, és egyúttal hosszabb időt akarnak kialkudni a részletek kifizetésére. A cseh kormány szintén a Gripenek mellett döntött, augusztus 19-én azonban a kormány bizonytalan időre elhalasztotta az egész üzletet, mert az árvíz elvitte a gépekre szánt összeget. A lengyelek legutóbbi tenderéről pedig december 27-ig kell döntenie a kabinetnek, elvileg akkor eldől, hogy Gripeneket, F-16-osokat vagy francia Mirage gépeket kap a lengyel légierő.

Csehország védelmi helyzetével a prágai kormány sem elégedett. Jaroslav Tvrdik védelmi miniszter októberben azt mondta: "a cseh hadsereg egy hatalmas kolosszus, melynek hét központja van, de egyik sem beszél a másikkal. A fejétől bűzlik a hal." A kormány 65%-os létszámleépítést tervez a hadseregben, és Tvrdík arról panaszkodott, hogy Robertson NATO főtitkár kritizálta az átszervezés lassúságát. A közelmúltban okozott nagy botrányt az L-159-es repülőgépek beszerzése. A kis katonai gépek Csehországban, egy részben állami tulajdonú gyárban készültek, és egy korábbi kormány 72 darabot rendelt belőlük, 1,36 milliárd dollár értékben. A mostani honvédelmi miniszter szerint teljesen fölösleges volt az egész üzlet: "Ezek a gépek veszélyesebbek használóikra, mint az ellenségre, annyira megbízhatatlanok." - nyilatkozta róluk tavaly októberben. Mire a cseh kormány fölöslegessé nyilvánította az L-159-esek beszerzését, addigra 24 gépet már a hadsereg hangáraiba szállítottak.

A hátralévő nagy feladatok mellett azonban komoly eredményeket is elért már a cseh haderőreform. A NATO-nak ígért 2,2 százalékot majdnem elérve, a GDP 2,07 százalékát költötték az elmúlt években védelmi célokra, jóval többet, mint az 1,8 százalékos vállalásától is messze elmaradó magyar kormányok. Ráadásul a csehek megtalálták azt a különleges szerepet, ami fontossá teszi őket a szövetségesek szemében. A cseh specialitás a vegyvédelem lett. A cseh vegyvédelmi alakulatok jelenleg Afganisztánban vannak. Annyi szerencséje volt a cseh vezetésnek, hogy nem a semmiből kellett a NATO számára értékessé szerveznie a kontingenst: még a Varsói Szerződés tagjaként alakult meg a mostani kontingens elődje, és ott voltak már az 1991-es öböl-háborúban is. Csehország egyforma lakosságú Magyarországgal, mégis jóval több katonát küldött az utóbbi években nemzetközi hadszínterekre: 175 katonájuk van Koszovóban, több mint 500 Bosznia-Hercegovinában, 120 Macedóniában és néhány tucat Afganisztánban.

Lengyelországban is botrányok és politikai viták sorozata kíséri a haderőreformot. Nyáron a hadsereg létszámának csökkentése miatt tört ki a botrány. A legjobban felszerelt lengyel osztag, a 12. gépesített hadosztály befolyásos vezetője, Ryszard Chwartek sajtótájékoztatót hívott össze, ahol kijelentette: "A kormány barbár módon csökkenti a legénység létszámát, rombolja a lengyel haderőt. Maffia módszerekkel foglalkoznak a hadsereggel, a politikusok csak saját üzleti hasznukkal foglalkoznak." Chwartek tábornokot büntetésből lefokozták, ő pedig sértődötten leszerelt. A nagy politikai botrányt kavart sajtótájékoztató után Kwasniewski miniszterelnök és Leszek Miller köztársasági elnök elítélte a tábornokot, aki szerintük lassítani akarta a haderőreformot.

2001-ben is botrány történt a hadvezetésnél Lengyelországban: kiderült, hogy a védelmi miniszter titkára NATO titkokkal üzletelt külföldön. Zbigniew Farmust tavaly júniusban egy Svédországba tartó komp fedélzetén tartóztatták le, és több szigorúan titkos, NATO-ra vonatkozó információkat is tartalmazó dokumentumot találtak nála. A botrány után Romuld Szeremietiew védelmi miniszternek le kellett mondania.

Szintén nem tett jót a lengyel hadsereg megítélésének, hogy az Amnesty International emberjogvédő szervezet 2001-es jelentésében elítélte a lengyel hadsereget. A jelentés szerint súlyosan megsértik a sorozott katonák, elsősorban az újoncok emberi jogait, és a sértetteknek legtöbbször nincs kihez fordulniuk, illetve a megindult vizsgálatok végén általában elutasítják a panaszokat.

Mindeközben Lengyelország költ a legtöbbet a három új tagállam között honvédelemre: évente minden lengyel állampolgárra 116 dollár védelmi kiadás jutott, míg a magyar és a cseh kormány csak 80 dollár/fő/év körüli összeget szán a honvédelemre.

A három ország közül Lengyelországnak a legfejlettebb a hadiipara, tavaly például 180 millió dollár értékben szállítottak hadianyagot Indiába. A NATO csatlakozással azonban a teljes ágazatot át kell alakítani, és a várható elbocsátások és részleges privatizáció miatt sok támadás éri a kormányt.

Ahogy a csehek a vegyvédelemben találták meg különleges feladatukat a szövetségen belül, úgy a lengyeleknek is van specialitásuk: az aknaszedés. Aknaszedő egységeik Koszovóban és Afganisztánban is szolgálnak. Utóbbi misszió azonban megosztotta a közvéleményt, miután egy lengyel katona bevetés közben súlyosan megsebesült, és elvesztette egyik lábát.

Magyarország két felajánlással próbálta az elmúlt napokban kompenzálni lemaradását. Egyrészt 25-30 fős őrző-védő alakulatot küldene a kormány Afganisztánba. A katonák német bázisokra vigyáznának, és a költségeket is a német állam fizetné. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter pedig azt javasolta, hogy Magyarország vegyen részt az USA tervezett rakéta-elhárító rendszerének felépítésében. A terv szerint Magyarországon is épülnének rakéta-bemérő radarok, melyeket amerikai katonák üzemeltetnének. Mindkét felajánlás teljesítéséhez a parlament kétharmados többségére lesz szükség, ugyanakkor egyikhez sem kell nagyobb összeget kifizetni a magyar költségvetésből. Az afgán missziót a német kormány, a lokátor építéseket pedig az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon fizetné.

A magyar politikusok nem értenek egyet abban, hogy Magyarország lemaradt-e Csehországhoz és Lengyelországhoz képest a haderőreformban. Simicskó István, a Fidesz katonapolitikai szakértője szerint  körülbelül hasonlóan áll mindhárom ország, csupán a szocialista kormány sugallja ennek ellenkezőjét, hogy lejárassák az Orbán-kormányt. Szerinte az is gondot jelent, hogy a Horn-kormány még a csatlakozás előtt rengeteg teljesíthetetlen ígéretet tett a NATO-nak. Mécs Imre, az SZDSZ katonapolitikusa viszont úgy véli, hogy Csehország és Lengyelország kétségtelenül előbbre tart, mint Magyarország. Sőt, szerinte a csatlakozásra váró román hadsereg NATO-kompatibilissá tételéért is többet tettek már, mint amennyire a magyar kormányok eddig képesek voltak.