Kína: vörös zászlókba burkolt kapitalizmus

A küldöttek többet tapsolnak mint vitatkoznak

A címben szereplő mondatot a párt leköszönő főtitkára és Kína államelnöke Csiang Cö-min mondta a kongresszus megnyitó ünnepségén. Ez politikai végrendelete is volt egyben, mert várhatóan a jövő héttől már nem ő vezeti a világ legnagyobb, 66 millió taggal rendelkező pártját. Csütörtökön kikerült a párt Központi Bizottságából is, így visszavonulása hónapokig tartó találgatások után immár biztosra vehető. Csiang Cö-min 1989 óta vezette a pártot, és az elmúlt tizenhárom év alatt megmutatta a világnak, hogy mit jelent a marxizmus nem dogmatikus értelmezése. Csiang gazdasági kérdésekben engedett leginkább a német filozófus követelményeiből: vezetése alatt a magát kommunistának nevező ország eljutott oda, hogy napjainkban a kínai termékek egyharmadát magánvállalalatok állítják elő. 90 000-ről 2 000 000-ra nőtt a magánvállalkozások száma, és csak az elmúlt egy év alatt 50 milliárd dollár nyugati tőke érkezett az országba. Az általában veszteséges nagy állami vállalatokkal szemben gyorsan fejlődnek a keleti partvidék magánvállalkozásai és vegyesvállalatai.

A kongresszus tagjai csütörtökön beemelték a pártalkotmány Csiang évek óta hirdetett hármas jelszavát, "a három képviselet" elméletét. Ezek szerint a párt a haladó termelőerőket, a haladó kultúrát és a nép széles rétegeit képviselik. A három jelszó a KKP nyitására utal: a munkásosztály mellett már a gyártulajdonosok is fontosak a pártnak.

A gazdasági nyitás folytatására szólította fel a kongresszus résztvevőit Csiang Cö-min. A küldöttek előtt szereplő javaslatok egyike magánvállalatok vezetői számára is lehetővé tenné, hogy belépjenek a Kínai Kommunista Pártba. Ez a politikai következményekkel is járó döntés jelzi, a Mao alatt még teljes vagyonelkobzással és büntetésekkel sújtott tőkések immár a rendszer számára fontos emberekké váltak. Kínában a KKP tagság az egyetlen lehetséges fóruma a politizálásnak, így a magánvállalkozók hamarosan nem csak gazasági, hanem politikai befolyással is rendelkezhetnek majd. Hogy ezt pont egy kommunistának nevezett rendszerben teszik, annak láthatóan nincs jelentősége. Csiang már másfél évvel ezelőtt javasolta, hogy a vállalkozók beléphessenek a KKP-be. Akkor azonban - talán a párt konzervatív szárnyának ellenállása miatt - a párt propaganda-osztálya megtiltotta a kijelentés közlését.

Nem szerepel a kongresszus napirendjén, de a gyűlés hangulatát meghatározza, hogy az ország gazdasági vezetői épp a kongresszus első napjaiban ígértek jelentős reformokat. Ezek szerint a jövő évtől külföldi cégek vásárolhatnak több, eddig állami kézben tartott részvénytársaság részvényeiből. A hazai vállalkozóknak kedvező döntés, hogy folyamatosan megszüntetik az őket hátrányosan érintő banki szabályokat. Most még állami vállalatok sokkal könnyebben és kedvezőbb feltételekkel kaphatnak hitelt, mint a magánvállalkozások. Hétfőn bejelentették a kínai hatóságok, hogy hamarosan egyenlő esélyekkel kérhet hitelt minden gazdasági szervezet. Jövőre várhatóan növekedni fog a magánkézben tartható földbirtokok mérete. Fokozatosan szűkítik azokat az iparágakat, melyeket jelenleg csak állami vállalatok űzhetnek.

Közben a világ legnagyobb állami beruházásai folynak Kínában: hatalmas vizierőmű épül a Sárga folyón, amihez egymillió embert telepítettek ki. Készül a Tibetbe menő vasútvonal és 50 000 kilométer autópálya építését tervezik. A kormány a hatalmas beruházásokkal szeretné kiegyenlíteni a szegény kelet és a gazdagodó észak ellentétét. A nyugati fejlesztésekkel foglalkozott a kongresszus a keddi ülésnapon.

Katonák figyelik Csiang Cö-min nyitóbeszédét a tévében

A nyugati régiók lemaradásán kívül is sok gonddal kell megküzdenie a kínai vezetésnek. A jobb megélhetés érdekében városokba áramló vidéki tömegnek (80-100 millió emberről van szó) nem csak ellátását, de jogi helyzetét is rendezni kellene. Kínában ugyanis csak bonyolult engedélyek beszerzése után lehet faluról városba költözni, ezért rengeteg ember illegálisan, az oktatási és egészségügyi rendszeren kívül él a nagyvárosokban. Részben ők adják a kínai munkanélküliek többségét. Hivatalosan 3,9%-os a munkanélküliség Kínában, azonban az ország munkaügyi minisztere hétfőn beismerte, hogy valójában a nem regisztrált illegális városlakókkal együtt 7%-os a munkanélküliség. A bejelentés időzítése ebben az ügyben sem lehet véletlen: a kormány mindenképpen azt szeretné, ha az egész ország indokoltnak tartaná a kongresszus elé terjesztett gazdasági reformokat. 

Komoly problémát jelentenek a még mindig jelentős állami vállalatok, melyek közül sok évek óta hatalmas veszteséget termel. A hiányt jórészt a négy nagy állami bankon keresztül pótolja a kormány, ez viszont a bankrendszer stabilitását veszélyezteti. Több honk-kongi közgazdasági elemző kedden arra figyelmeztette a kínai vezetést, hogy könnyen összeomolhat az egész bankrendszer Kínában, mert az állami vállalatok feneketlen zsákként nyelik el a hiteleket. 1998-ban 33 milliárd dollárt, 1999-ben pedig 169 milliárd dollárt költöttek Kínában a bankrendszer megmentésére, igaz akkor az egész Távol-Keletet pénzügyi válság rázta meg.

A kínai gazdaság egyelőre azonban jól teljesít: idén 8%-os gazdasági növekedést vár a kormány. Csiang Cö-min pedig azt a feladatot adta a kínai politikusoknak, hogy "a gazdasági fejlődést mindenképpen fenn kell tartani". 

Csiang nyitóbeszédében különös hangsúlyt fektetett a korrupció-ellenes küzdelemre. Az állami szférában és a közigazgatásban évek óta nagyon szigorú ítéletekkel próbál küzdeni a kínai vezetés az egyébként burjánzó korrupció ellen. Látványos kivégzésekkel mutatják be, hogy vezető funkcionáriusokat is megbüntethetnek. Szimbolikus értékű, hogy három nappal a kongresszus előtt kizárták a pártból a Központi Bizottság egyik tagját, aki korábban a legnagyobb kínai bank vezetője volt, de most korrupció gyanúja miatt nyomoz ellene a rendőrség.

A kongresszus fontos témája Tajvan is. A szakadár sziget ügyében nem várható engedmény. Csiang az első nap kijelentette: "Tajvant senki sem választhatja el Kínától".