Kína: vörös zászlókba burkolt kapitalizmus

Csiang Cö-min ideje lejárt

A kongresszus egyik legfontosabb célja a párt megújítása, mondta Csiang Cö-min. A csütörtöki választáson igazuk lett a teljes elitváltást jósolóknak: az Állandó Bizottság hét tagjából hatan nem lettek KB-tagok. Cinag Cö-min mellett a kormányfő, a parlament elnöke és a népfront elnöke is kimaradt a testületből. Hu Csin-tao az egyetlen befolyását megőrző politikus, akit Csiang utódjának tartanak.

A kongresszussal foglalkozó nem kínai lapok előre biztosra vették a vezetőváltást. Kínában azonban hallgatnak erről. Hivatalosan csak annyit lehet tudni, hogy csütörtökön a 2114 küldött megválasztja a 300 fős Központi Bizottságot, és a Központi Bizottság (KB) másnap dönt az Állandó Bizottság (ÁB) hét tagjáról. Utóbbi testület Kína legfontosabb döntéshozó testülete, mert ugyan csak a párt vezető szervezete, de valós hatalma a kormánynál is erősebb. Tagjai között vannak az ország vezetői, így az államfő és a kormányfő is. Mivel tavasszal lejár az állami vezetők mandátuma is, így az új Állandó Bizottság összetételéből következtetni lehet, hogy kik vehetik át a hatalmat Kínában.

Az egész választási procedúra titkos, a jelöltlistákat szigorúan tilos nyilvánosságra hozni. Csak 5%-kal haladta meg a Központi Bizottság-jelöltek száma a betölthető helyeket. A kongresszus szervezői börtönbüntetéssel fenyegették meg azokat a kínai újságírókat, akik a jelölésekről bármilyen konkrét információt megjelentetnek a hivatalos eredményhirdetés előtt. A kínai sajtó szinte egyáltalán nem szólt a vezetőváltásról, csupán "a párt megújulása" homályos programpont utal arra, hogy személyi változások várhatóak. A külföldi sajtó azonban kész tényként kezelte már hónapok óta, hogy Csiang Cö-min megy, és helyét Hu Csin-tao veszi át.

Hu Csin-tao hétvégén már székfoglaló beszédét tarthatja

Hu Csin-taoról már egy éve írják - természetesen csak Kínán kívül - az újságok, hogy a pártfőtitkári és az államelnöki posztot is átveheti Csiang Cö-mintől. Mindössze egy fontos jel utalt Hu Csin-tao előretörésére a hivatalos források közül: a párt őt bízta meg a kongresszus megszervezésével. A teljes hírzárlat ellenére egy küldött állítólag névtelenül azt nyilatkozta, hogy a KB jelöltek listáján a hét tagú vezetőségből (ÁB) egyetlen személy szerepel: Hu Csin-tao. A szavazáskor kiderült, a hír igaz volt. A teljes vezető gárda távozik a hatalomból, nem csak a 70 év fölöttiek, akiknek visszavonulását kész tényként kezelik szerte a világon. Mivel az új ÁB tagok a KB tagjai közül kerülnek ki, így Hu az egyetlen, aki megőrizheti hatalmát az ország legfontosabb politikusi közül.

Hu Csin-taoról majdnem olyan keveset lehet csak tudni, mint amennyit a kongresszus teljes hírzárlattal terhelt napi munkájáról. Hu évek óta Csiang Cö-min helyettese, de nem csak ez utal arra, hogy a 76 éves államelnök politikáját fogja folytatni. A róla szóló információk alapján politikai kérdésekben konzervatív, gazdasági ügyekben viszont liberális politikus. Politikai beállítódására azonban csak életrajzából lehet következtetéseket levonni, ugyanis még soha életében nem adott interjút.

Hu 59 éves, Kína keleti feléből származik. Egyetemistaként 1964-ben, a kulturális forradalom alatt lépett be a Kínai Kommunista Pártba. Vízmérnökként diplomázott, de már diákként politizálni kezdett: a kommunista ifjúsági szövetség aktivistája, majd megyei vezetője lett. A hetvenes években már az ifjúsági szövetség országos vezetője volt, majd a pártban kapott funkciókat. Több tartomány párttitkára volt egymás után, politikailag legfontosabb ezek között Tibet volt, aminek élére a nyolcvanas évek utolsó éveiben került. Az ország legszűkebb vezetői körének 1992-ben lett tagja, azóta van benne az Állandó Bizottságban.

Politikai konzervativizmusát jellemzik eddigi patronálói: karrierjét Teng Hsziao-ping és utódja, Csiang Cö-min egyengették. Amikor Tibetben a párt helyi vezetőjeként teljhatalmú irányítója volt az '50-es évek óta megszállt tartománynak, kemény kézzel bánt a lázongó tibetiekkel. 1988-89-ben hadbíróság elé állíttatta és kivégeztette azokat a tibeti aktivistákat, akik ellenálló mozgalmat próbáltak szervezni. Ugyanakkor nem bonyolódott közvetlenül bele a napi ügyekbe, Tibetet elsősorban Pekingből irányította, állítólag azért, mert rosszul viselte a hegyvidéki éghajlatot. Utoljára 1999-ben jelent meg a nyilvánosság előtt: akkor egy hatalmas demonstrációt szervezett az USA ellen, tiltakozásul, hogy Belgrád bombázásakor amerikai gépek megöltek több kínai diplomatát.

A gazdaság liberalizálását támogató politikájára is életrajzából lehet következtetni. Az elmúlt években egyik fő feladata volt, hogy járja az országot, és a gazdasági szerkezetváltás előnyeiről győzködje a helyi pártvezetőket. Kurzusait gazdasági nyitásról és a KKP ideológiájáról évek óta tartja, Csiang programja szellemében. Az országjárás azért is hasznos lehetett, mert megismerkedhetett a funkcionáriusokkal szerte az országban, és ez előkészítette, hogy a hatalom csúcsára érjen. Utazásai másik szakterületéhez is jól jött, ugyanis káderügyekkel foglalkozott még.

Csiang Cö-min jövőjével kapcsolatban sok találgatás jelent meg az utóbbi időben. Sokáig azt terjesztették, hogy tagja marad az Állandó Bizottságnak, és a hadsereg vezetőjeként megtartja befolyását a színfalak mögött is. Ezzel szemben azoknak lett igazuk, akik azt terjesztették, hogy visszavonul, és talán Sanghajban tölti majd nyugdíjas éveit.

Tavasszal lejár Csu Zsung-csi miniszterelnök mandátuma, és kiszivárogtatott információk szerint a szintén hetvenen fölüli politikus is nyugdíjba megy. Ezt erősíti meg, hogy ő sem lett az új KB tagja. Az utódlást itt is jó előre eldöntötték, valószínűleg őt is helyettese követi, Ven Csia-pao személyében. Távozni fog minden bizonnyal a harmadik öreg is, Li Peng parlamenti elnök is, aki szintén kikerült a KB-ból. Li visszavonulása az ország nemzetközi megítélésének mindenképpen jót tenne, mert ő irányította az 1989-es Tienanmen téri vérengzést. (Akkor a hadsereg tankokkal ment neki a fegyvertelen, hetek óta reformokért tüntető tömegnek.) Li helyére valószínűleg Huang Csu, Sanghaj korábbi párttitkára kerül. Távozik a hatalomból az ország negyedik embere is, Li Zsuj-huan, a népfront elnöke. Ő fiatalabb a többi vezetőnél, nincs még hetven éves. Állítólag neki azért kell távoznia, mert Csiangnál radikálisabb reformokat sürgetett, és hajlott a közélet demokratizálására is. Ha maradna, akkor az azt jelentené, hogy sikerült legyőznie Csiang konzervatívabb irányzatát. Ezért a kínai belpolitikát elemző újságírók szerint távozása mögött kompromisszum állhat, aminek értelmében mindkét oldal visszalép, megnevezve örököseit.

Az új vezetés hasonló beállítottságú politikusokból fog állni mint a mostani, mindenki régóta kipróbált káder, akik évek óta együtt dolgoznak a mostani vezetőkkel. A negyedik generációnak is nevezett új társaság azonban mégis egy teljesen új Kínát fog vezetni. (A negyedik generáció a négy nagy vezetőre és környezetükre utal: Mao, Teng, Csiang és várhatóan a most csúcsra jutó Hu jelképezik a négy korszakot.) Az 1989 óta tartó gazdasági nyitás folytatásával ugyanis Kína hamarosan kapitalista állammá válik, melyet egy magát kommunistának nevező csoport diktatúrája irányít. A harmadik generáció a gazdaság átalakításával biztosította az ország gyors fejlődését, így saját hatalmát is. A kérdés, hogy a negyedik generációnak sikerül-e megőriznie a politikai rendszert, vagy a gazdaság után a közélet pluralizmusát kezdik előkészíteni Kínában.