Hollandia

Hollandia az Európai Unió egyik legelkötelezettebb tagja: kezdetektől, az 1953-ban létrejött Montánunió megalakulásától részt vesz az európai integrációban, bevezette az eurót, és az Európai Unió mostani formáját jelentő Maastrichti Szerződést is területén írták alá. Ugyanakkor az unió nettó befizetőjeként a bővítést csak óvatosan támogatja, a holland politikusok tartanak az új tagországok felvételétől.
Hága

Hollandia az Európai Unió egyik leggazdagabb állama, magas életszínvonallal és alacsony munkanélküliséggel. Alapító tagja volt a Montánuniónak is nevezett Európai Szén és Acél Közösségnek, melyből az Európai Gazdasági Közösség illetve még később, éppen a hollandiai Maastrichtban kötött szerződés alapján az Európai Unió létrejött.

Hollandia az Európai Unió nettó befizetője. Ez azt jelenti, hogy több pénzzel járul hozzá a közös költségvetéshez, mint amennyit különböző támogatások formájában visszakap. Ezért a hollandok tartanak az Európai Unió bővítésétől, és évek óta szorgalmazzák, hogy alakítsák át az EU legnagyobb kiadását jelentő agrártámogatási rendszert. A 2002 tavaszán alakult és többségét a 2003 januári választásokon is megőrző jobboldali kormány még több fenntartással fogadta a bővítés tervét, mint munkáspárti elődje. Sokan attól tartottak, hogy megvétózzák a 2004-re tervezett 10 országot érintő bővítést. Sokáig úgy tűnt, a hollandok csak egy szűkebb körű bővítést tudnának elfogadni. Végül a hollandok megelégedtek azzal, hogy kettőről három évre hosszabbodjon az az átmeneti időszak, mely alatt az új csatlakozókkal szemben retorziókkal élhet az Unió, ha nem teljesítik vállalásaikat. A hollandok ragaszkodtak ahhoz is, hogy az új tagok semmiképpen se kaphassák meg a régieknek járó agrártámogatásokat, hanem csak egy töredékét élvezhessék a kedvezményeknek. Ugyanakkor Hollandia egyike annak a hat országnak, mely jelezte, hogy a csatlakozás pillanatától engedélyezi a munkavállalást az új tagországok állampolgárainak.

Hollandia nem csak a bővítés és az agrártámogatások ügyében vitatkozik a tagországokkal, hanem drogpolitikája is rendszeresen visszatérő vitatéma. A holland szabályozás rendkívül liberális, mert ugyan nem legális a marihuána és a hasis, de terjesztését nem büntetik, sőt kijelölt boltokban árusíthatják is. Az utóbbi időben elsősorban Németország követelte, hogy Hollandia szigorítsa drogpolitikáját. A közös uniós drogpolitika kialakítása a holland engedékenység miatt csúszik évek óta. Hollandia nem csak a drogkérdésben számít különösen liberálisnak: elsőként törvényesítették a világon az eutanáziát, és a homoszexuális párok nem csak házasodhatnak, hanem gyereket is örökbe fogadhatnak.

Az ország államfője Beatrix királynő 1980 óta. Hollandiának két dél-amerikai birtoka van: Aruba és a Holland Antillák. Az alkotmányos királyságban kétkamarás parlament hozza a törvényeket. A felsőház 75 tagját a tartományok önkormányzati képviselői, a tartományi tanácsosok választják. Az alsóház hatalma azonban jóval nagyobb, vitás esetekben az itteni döntés számít véglegesnek. A 150 tagú parlamentbe minden legalább 1%-ot elérő párt delegálhat képviselőt.

1994-től 2002-ig Wim Kok miniszterelnök vezetésével munkáspárti kormány vezette Hollandiát. 2002 tavaszán a kormány azért mondott le, mert kiderült, hogy a jugoszláv polgárháborúban 1995-ben a holland békefenntartók tétlensége is hozzájárult ahhoz, hogy több ezer civilt öltek meg a védett Srebrenicára támadó szerbek. Az előrehozott választásokat a jobboldal nyerte meg, de az új koalíció néhány hónap alatt felbomlott, ezért 2003 januárjában új választásokat tartottak. A voksoláson ismét a Jan Peter Balkenende vezette Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA) szerzett többséget.

Az új kormányba a miniszterelnököt kereszténydemokraták adják, Jan Peter Balkenende személyében, de hogy milyen pártokat von be a koalícióba, azt még nem lehet tudni. A Munkáspárt felajánlotta, hogy egy nagykoalícióban szívesen részt venne, de Balkenende előbb tárgyalni szeretne a kisebb jobboldali pártokkal. A választási eredmény érdekessége, hogy mandátumainak több mint a felét elvesztette a Fortuyn Listája nevű párt. Ez a párt okozta a kormányválságot, és iszlám-ellenes kirohanásairól volt korábban ismert. 2002 őszén, közvetlenül a pártot alapító milliomos Pim Fortuyn meggyilkolása után második helyezést ért el, de a vezér nélkül maradt, belső vitáktól megosztott szervezet nem tudta megtartani népszerűségét. A Munkáspárt viszont nagyon megerősödött, csaknem megduplázta képviselői számát.  

Hollandia lakossága 16 millió fő, a népesség közel tizede nem európai származású. A munkanélküliség jóval az európai átlag alatt van, mindössze 2,4%-os. A holland gazdaság 2001-ig az EU átlag feletti tempóban fejlődött, a növekedés azonban az elmúlt évben megtorpant. 2001-ben az egy főre jutó GDP rendkívül magas, 25 800 dollár volt. Az ország egyik legnagyobb tengeri kereskedelmi flottával rendelkezik. Élelmiszeripara, kőolaj-feldolgozása és elektronikus gépgyártása szintén különlegesen fejlett.

Hollandia 1815 óta királyság, mai határai Belgium 1830-as kiválásával alakultak ki. A történelmi nevén Németalföldnek nevezett terület egy ideig  a burgundok, majd a Habsburgok fennhatósága alá került. A spanyol Habsburgoktól a XVI. században több évtizedes polgárháborúban sikerült elszakadni a világ egyik első protestáns államának. A független köztársasággá vált Hollandia a XVII. században hatalmas gyarmatbirodalomra tett szert, kereskedői és katonái a nagy felfedezések korában élen jártak az ismeretlen földrészek felkutatásában. Többek között a mai New Yorkot is hollandok alapították, Új Amszterdam néven.

Hollandia a NATO tagja, és januártól Németországgal közösen veszi át az afganisztáni nemzetközi katonai misszió vezetését. Hollandia hagyományosan a nemzetközi szervezetek komoly támogatója. Az első világháború előtt Hágában tartották a világ első nagy békekonferenciáját, ahol megpróbálták örökre törvényen kívül helyezni a háborút. 1945-ben az ENSZ alapító tagja volt, és kezdetektől részt vesz a NATO-ban is. Hágában működik a Nemzetközi Bíróság, ahol az emberiségellenes bűncselekményekkel vádolt személyek ügyeit tárgyalják. Az Európai Központi Bank első, most is hivatalban lévő elnöke is holland származású.

Vissza a Tagok és jelöltek oldalra